Zülfü Livaneli

A török társadalom afféle élő lelkiismereteként alkotó Livaneli a „legfájdalmasabb” regényének nevezett művében mindössze négyórányi cselekménybe sűrítve Isztambul városának több évezredet átfogó történetét villantja fel az olvasó előtt: a 16. századi népszerű sehrengiz nevű oszmán irodalmi műfaj elfeledett hagyományát felelevenítve a modern, Janus-arcú megapoliszt és lakóit fanyar humorral és iróniával átszőtt megrendítő és izgalmas történeteken keresztül mutatja be. A Törökország társadalmi és politikai pamfletjeként megírt regényben a futótűzként elharapózó nőgyilkosságoktól kezdve a gyökértelenné vált újgazdag török elit ijesztően sivár világlátásán át a radikális iszlámig bezárólag számos érzékeny témát érint. A mű keretét a történelmi Sul­tanahmet negyedben a közelmúltban feltárt bizánci palota romjaira épült hétcsillagos Hotel Konstantinápoly 2014 decemberének végén tartott megnyitó fogadása szolgáltatja; az író a török társadalom minden rétegét reprezentáló vendégsereg bemutatásán keresztül, helyenként vitrio­los hangon beszéli el a mai Törökország összes égető gondját. Látszólag minden változik, csak a város örök, a hotel alatt elterülő nekropolisz lakói szerint azonban öröktől fogva ugyanazok a dinamikák mozgatják a városok városát, Isztambult és lakóit. Livaneli gondolatébresztő vitairatát fellapozva napjaink Törökországának hiteles krónikáját tartja kézben az olvasó.

A néhai nagy tekintélyű Abdullah Avni oszmán pasa unokáját, a török Rómeó és Júlia történetének is beillő szerelemből született Leyla Hanimot, a negyed nagyasszonyát egy nap az új tulajdonosok könyörtelenül kiteszik az utcára a pasa Boszporusz menti villájához tartozó kis házból. Az egész életét a családi múltra építő öreg hölgy egy ismerős fiatal újságírónak, Yusufnak az isztambuli bohém­negyedben lévő lakásában talál átmeneti menedékre, ahol a fiú németországi török barátnője, az énekesnői karrierről álmodozó Roxy heves ellenszenvvel fogadja. Közben a Bosnyák Villa újgazdag tulajdonosait emésztő féktelen ambíciók véres családi drámába torkollnak. Miféle kegyetlen harcok folytak mindig is az otthonszerzés reményében? Ki űzött el kit? S hogy lesz bitorló az üldözöttből? Szükségképpen bűnös-e, aki erős akar maradni? És végül: miképpen lehet tovább élni, ha minden odalett? A szerző ebben a jellegzetes isztambuli életképeket felvillantó, megannyi emberi drámát magába sűrítő, különös hangulatú művében keresi a választ ezekre a nyugtalanító kérdésekre. Zülfü Livaneli történetmesélése csillogó mélabúval átszőtt szépségű, mint a téli Boszporusz vizének sodrása.