Imre Madách strana 2 z 2

Madách Imre műve Jankovics Marcell animációs filmváltozatának színes képeivel illusztrálva jelent meg. A magyar irodalom egyik legfontosabb és legismertebb darabjának huszonhárom éven át készült rajzfilmes adaptációja. Jankovics Marcell mind a 15 színt más-más animációs stílusban készítette el, a grandiózus mű mégis egységes egészet alkot. A film hőse Ádám és Éva, akiket a paradicsomból való kiűzetés után Lucifer álmukban végigkísér a történelmen, és elvisz a beláthatatlan jövőbe. A Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendező korábban olyan nagysikerű egészestés animációs filmeket készített, mint a János Vitéz (1973), a Fehérlófia (1982) és az Ének a csodaszarvasról (2002), illetve dolgozott a Gusztáv és a Magyar népmesék sorozatokon is. Sisyphus című 1974-es animációs rövidfilmjét Oscar-díjra jelölték, 1977-ben a háromperces Küzdőkkel pedig Arany Pálma-díjat nyert a cannes-i filmfesztiválon.

Madách Imre örök érvényű alkotásában a hitében megingott, reményeiben csalódott Ádám sorsában önmaga és egyben az emberiség sorsát ábrázolta, s az örök kérdésekre drámairodalmunk jól ismert mondatával adja meg a darab végén a választ: "Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!"

The most quoted classical Hungarian tragedy in C. P. Sanger's translation, originally published by Leonard and Virginia Woolf, with illustrations by Hungary's leading graphic artist.

The most quoted classical Hungarian tragedy in C. P. Sanger's translation, originally published by Leonard and Virginia Woolf, with illustrations by Hungary's leading graphic artist.

A műnek az Akadémiai Kiadó gondozásában most megjelent, szemet gyönyörködtető kiadása az elmúlt másfél évszázad kötetei előtt is tiszteleg, különleges módon, Jankovics Marcell hamarosan bemutatásra kerülő animációs filmváltozatának képeivel illusztrálva. Így a szöveg és a színenként különböző technikával készült 135 színes kép egyedülálló módon kapcsolódik össze és hat egymásra. Legyen szó az iskolapadban nyűtt nyomtatott könyvről, a tragédia színpadi adaptációiról vagy a több mint két évtizedes előkészületet követően rövidesen a mozikba kerülő filmváltozatról, a szöveg, bármilyen formát is öltsön, mindig tartogat meglepetéseket a figyelmes olvasó, néző számára.

"A humor mindent lát (akárcsak Isten). A mindenséget ilyen szabadon - mert a humor szabadság! - szemlélő Madách Imre versben fogalmazta meg tutididészi "tézisét": Tréfának nézi Isten is e földet, Tréfának ember amit rajt mível. A Tutididészre hajazó szerzők bármekkora képtelenséget állítsanak is, mindig tudatában vannak, hogy - esetleg! - éppen tréfál velük-általuk az isten, a sors; és ami éppen történik: az talán naplóba (titkolni) való őrület, talán csak tréfa. ...Ezzel nem mentséget, hanem magyarázatot kerestem Madách Imre: A nőről, különösen aesthetikai szempontból című tanulmányára, amelyet ámuldozva-csodálkozva-derülve olvasunk. Madách Imre a kor "tudományos" színvonalán írta meg tanulmányát, de a maga kockázatkedvelő, kihívó ("őrült") humorával - önkínzást eszünkbe idéző témaválasztásával! - saját aesthetikai szintjére emelkedett. Az Egy őrült naplójának prózai párja ez a különös, furcsa esszé." (Szávai Géza)

A Tragédia cselekménysorozata az Édenből indul: a bűnbe esett két emberi ős, Ádám és Éva kiűzetésével a Paradicsomból (1-3 szín). A lét tudatára ébredt ember ismerni akarja ivadékának, az emberiségnek jövőjét, Lucifer álmot bocsát rá és végigvezeti őt az emberiség történelmén. A 4-14. színek az álomlátás színei, az emberiség történelmének felvonultatása a világtörténelem rendjében a kezdetektől (ókori rabszolgatartók) a Madách szerint elképzelt jövőig. A történelmi színek a hegeli tézis-antitézis-szintézis jegyében pompásan festett miniatűrök, jellemző képét adják az egyes koroknak. Ádám sorsa a történelmi korokban mindvégig bukás; mindegyik jelenet egy-egy kis tragédia, amelyben a hős azon bukik el, ami a legjobb benne, eszményi önmegvalósítása jut zátonyra, eszményeivel bukik. A kor nemes eszmei tartalmát képviselő, a tulajdonképpeni történelmi ember törekvései elakadnak, megtörnek a percemberkék többségéből álló történelmietlen közegben. Ez adja a tragédia főkonfliktusát, azt sugallva, hogy nem lehet úszni a kornak ellenében, a tömeg vezére csupán az lehet, aki hozzá hasonul. Ádám bukása ellenére a töretlen akarat képviselője; az ő jellemét egészíti ki Lucifer, mint a szabadság, önállóság és az ennek kielégítését biztosító tudás igényének hordozója, Éva alakja pedig mint a költőiség, líraiság forrása, az érzelem megtestesítője. A főszereplők képviselte hármas jellemrendszeren keresztül bontakozik ki a mű leghatározottabb jelentéstartalma: az ember tragédiája az, hogy az akarat, az ész, érzelem diszharmóniája megbontja a tökéletes létezésformát. Az Úr szava a végjelenetben (15. szín) a három egységben jelölt megoldást, s választ ad arra is, mi az értelme az emberi életnek: hogy halandósága tudatában is legyen képes küzdeni végzete ellen, s vállalja a személyiségben rejlő érték érvényesítését. Az ember tragédiája nem a történelmi színekben kezdődik, hanem amikor a tudás és az élet fölötti uralom megszerzésének útjára lép. (forrás: cgi.matav.hu/legeza)

Drámairodalmunk örökké korszerű, mindig modern, klasszikus darabja létünk értelmét keresi. S ennek, minthogy az élet két nemre épül, a férfi és a nő páros magánya vagy szép szövetsége is a tétje. Ahogy a mindennapok méltó vállalása kínokkal és örömökkel, zuhanásokkal és szárnyalásokkal együtt. A tudott vég, az elkerülhetetlen halál nem hatalmazhat föl senkit a küzdelem föladására vagy elkerülésére. A fő kérdés nem a miért, hanem az: van-e kiért? S ha van - márpedig szent okok folytán szinte mindig van és lesz valakiért - akkor a miértre is válasz születhet!