Imre Madách strana 2 z 2

Madách Imre örök érvényű alkotásában a hitében megingott, reményeiben csalódott Ádám sorsában önmaga és egyben az emberiség sorsát ábrázolta, s az örök kérdésekre drámairodalmunk jól ismert mondatával adja meg a darab végén a választ: "Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!"

Madách Imre drámai költeménye megkerülhetetlen alkotás, a megannyi tragikus (és néhol egyúttal komikus) ellentmondással terhelt emberi sors egyedülálló színre vitele. A fiatal Karinthy elragadtatott sorait idézve: "Ha az Ember Tragédiájából nem maradt volna fent más, mint az a papírlap, amire Madách feljegyezte a dráma ötleteit - ha soha meg nem írja, csak a tervet a dráma meséjét, röviden, néhány szóban - ez a terv, ez a vázlat elég lett volna hozzá, hogy nevét fenntartsa s úgy emlegessék őt, mint a legnagyobb költők egyikét."

A magyar szellem egyik halhatatlan alkotása szárnyal fel ebben a könyvben az olvasó előtt. Dráma – megrázó jelenetekkel; filozófia – mély gondolatokkal; költészet – az emberszemlélet és társadalombírálat fenséges hangfutamaival.A kérdés az: mi az emberiség életének végső célja? A felelet: az ember vagy önmagának él vagy embertársainak, de boldog nem lesz egyik esetben sem, mert saját érdekeinek önző hajszolása éppen úgy nem elégíti ki, mint ahogyan elbukik akkor, ha embertársai javának szenteli életét. Elbukik vagy boldogtalan lesz; be kell látnia, hogy minden küzdelme hiábavaló; végtére mégis megsemmisül az emberiség. Még arra a kérdésre sem kap feleletet, miért él a földön és lesz-e vergődéseinek jutalma a túlvilágon? Vigasztalan a mult, kétségbeejtő a jövő.

Symbolizující drama klasika maďarské literatury hledá odpověď na věčnou otázku po smyslu lidského života. Místo ní nachází naději ve vůli člověka přetrvat ve stále nových a nových pokoleních. Filosofická hra je zralým dílem autora, jehož předchozí dramatické práce byly spíše průměrné. Ve více než čtyřhodinové tragédii však Madách stvořil v kontextu evropského dramatu dílo monumentálního rázu.