Zsófia Nádor

Az Egy barátság története című kötet szerzőjétől "Nem tudjátok, hogy a kamaszkor minden és minden ellentéte is? Ha azt írom, gyűlöllek, szeretlek is? Ha szeretek smárolni, hát undorodom is tőle? Hogyha boldog vagyok, hogy a barátnője lehetek, ugyanakkor szomorúvá is tesz? Hogy én én vagyok, de egy idegen is, akit sosem fogok megismerni?" Sassaia, a hegyek között megbúvó kis falu kizárólag a gesztenyésben meredeken kanyargó ösvényen érhető el. Itt bukkan fel egy nap Emilia, a harmincéves kamasz. A szomszédos házból Bruno figyeli a betolakodó érkezését. A nőt mintha a bozótból szalajtották volna, ugyanakkor rengeteg csomagja van. Mit keres itt fenn, távol a világtól? Mikor végül a két magányos alak találkozik, Emilia szemében - amiből "teljes mértékben hiányzott a fény, mint két halott csillag" - Bruno a sajátjához hasonló ürességet fedez fel. Ismerik a bűnt: a férfi elszenvedte, a nő elkövette - és sokévnyi börtönnel fizetett érte, ám a bűn jóvátehetetlen. Mindketten Sassaiába menekülnek, hogy hátat fordítsanak a jövőnek, amelyben egyikük sem hisz. De a jövő a saját szabályait követi; lehetsz bűnös vagy ártatlan, áldozat vagy hóhér, az idő telik, és felfedi, mik vagyunk mindannyian: végtelenül sebezhető és végzetesen emberi lények. Silvia Avallone olyan szeretettel, amilyennel csupán a legnagyobb írók viseltetnek szereplőik iránt, megírta eddigi legérettebb regényét, egy elítéltetésről és megváltásról szóló történetet, amely a lélek legsötétebb és legrejtettebb zugait vizsgálja, hogy együttérzéssel, élettel és fénnyel töltse meg őket. Silvia Avallone egy boszorkány. Megmutat egy erdőt, egy házat, egy lányt, egy férfit. Majd arra kér, hogy fogd meg a kezét, és kövesd. Ha megteszed, a történet végéig veled marad. Született varázsló. - Niccolo Ammaniti

„Miért élünk olyan fájdalmasan a történeteinkben? Miért szenvedünk annyira azoktól a dolgoktól, amiket mi magunk találtunk ki? Te érted, Jeffers? Egész életemben szabad akartam lenni, és a kislábujjamat sem voltam képes felszabadítani. Azt hiszem, Tony szabad, és a szabadsága nem tűnik valami nagy dolognak. Felszáll a kék traktorára, hogy lenyírja a megnőtt füvet, amit vissza kell vágni tavasszal, és nézem, ahogy nyugodtan pöfög fel és alá a nagy karimás kalapjában az ég alatt, előre-hátra a motorzúgásban.” A Körvonal-trilógia szerzőjének új regénye Egy középkorú nő, M. meghív egy híres művészt a távoli lápvidékre, a vendégházába, hogy ott alkosson. Nem hagyják nyugodni a férfi festményei, és abban bízik, a bennük megtalált művészi látásmód őt is közelebb viszi majd saját életének rejtélyéhez. Ám ahogy a hosszú, száraz nyár beköszönt, a férfi provokatív jelenléte maga is rejtélyessé válik M. számára, és felkavarja a visszavonultan élő család nyugalmát. Rachel Cusk új könyve a bezáródás regénye – a női sorsról és a férfikiváltságokról, az emberi kapcsolatok geometriájáról és az életünket átszövő erkölcsi kérdésekről gondolkodtat el. És emlékeztet arra, hogy a művészet kockázatos játék – amennyire felemelő, éppannyira romboló is lehet. „Miért élünk olyan fájdalmasan a történeteinkben? Miért szenvedünk annyira azoktól a dolgoktól, amiket mi magunk találtunk ki? Te érted, Jeffers? Egész életemben szabad akartam lenni, és a kislábujjamat sem voltam képes felszabadítani. Azt hiszem, Tony szabad, és a szabadsága nem tűnik valami nagy dolognak. Felszáll a kék traktorára, hogy lenyírja a megnőtt füvet, amit vissza kell vágni tavasszal, és nézem, ahogy nyugodtan pöfög fel és alá a nagy karimás kalapjában az ég alatt, előre-hátra a motorzúgásban.”

"Bármi legyen is a végzet, a hegyekben lakik, a fejünk fölött." Mikor a nagyvárosi Pietro szülei hétvégi házat vesznek a pár tucat lelket számláló alpesi faluban, szenvedélyes hegymászó apja úgy dönt, ideje átadni fiának a tudását. Együtt járják a havasokat, sorra hódítják meg a több ezer méteres csúcsokat és fedezik fel a gleccsereket. Pietro egyetlen játszótársa a vadóc pásztorfiú, Bruno lesz, aki megmutatja neki a falu és az erdő elhagyatott, titkos helyeit, s akitől Pietro ellesi, hogyan élnek a hegyi emberek. Felnőttként Pietróból világjáró lesz, a kőműves Bruno azonban sosem hagyja el szülőfaluját. Útjaik sok évtizeden át újra és újra keresztezik egymást a sötét fenyvesek és az eldugott tengerszemek között, hogy ismét valami újat tanítsanak a másiknak. Az érzékeny és sűrű szövésű regényben a két fiú rendkívüli kapcsolata mellett feltárul a hegyek különleges világa is, mely kegyetlensége ellenére felfoghatatlan módon ejti rabul az embereket.