Norman Ohler strana 2 z 2

"A náci Harmadik Birodalom vezetői, és maga az antialkoholista, vegetariánus Hitler látszólag esküdt ellenségei voltak a "tiszta" árja népre a kábítószer formájában leselkedő veszélynek. Amikor viszont Norman Ohler, a Totális kábulat szerzője elkezdte kutatni a nácik és a kábítószerek kapcsolatát, lassan rádöbbent arra, hogy a Harmadik Birodalom története elválaszthatatlan az erős tudatmódosító szerek, elsősorban a ma "kristálymet" néven közismert metamfetamin történetétől. Németek milliói már a háború kitörése előtt elképesztő mennyiségben fogyasztották a teljesítményüket megsokszorozó, hangulatukat feljavító, ám súlyos függőséget okozó és testi-lelki leépüléshez vezető szert, a háború pedig csak tovább rontott a helyzeten. Ohler szerint a fél Európa leigázásához vezető villámháború sikerei is nagyrészt a hadseregben a tábornokoktól a közkatonákig mindenkinek kiosztott "varázslatos" tablettákra vezethetők vissza. Az eufóriát azonban hamar követte a kijózanodás, a hadszíntereken is - de a drogokat változatlan mennyiségben, felsőbb jóváhagyással tömték magukba a végsőkig való kitartásra felszólított katonák. És mi van a népéért fáradhatatlanul dolgozó, aszketikus Vezérrel? Ohler fáradtságos munkával fejtette meg Hitler háziorvosa, a korábban jelentéktelen figurának tartott dr. Morell feljegyzéseit és arra jutott, hogy a Führer a háború második felére már súlyos kábítószerfüggőségben szenvedett. A diktátor fokozatosan és teljesen elszakadt az egyre elviselhetetlenebbnek látszó valóságtól, birodalmának összeomlását pedig teljes bódultságban, a saját maga teremtette, kábítószer fűtötte álomvilágban töltötte. Katonái viszont milliószámra áldozták életüket ennek az álomnak az oltárán, ahogy milliószámra pusztultak el a birodalom végvonaglásai közben a meghódított területeken élő zsidók és más kisebbségek tagjai is. Lehet, hogy a Harmadik Birodalom történetét egyfajta drogos kábulatban elkövetett ámokfutásként kéne kezelnünk? Hitler őrült döntései, pusztító dührohamai és végzetes parancsai pedig legalább részben a szervezetét lassan teljes uralmuk alá hajtó vegyi anyagok következményei voltak? Ohler meggyőző bizonyítékainak fényében az mindenesetre biztos, hogy a kábítószerek döntő befolyással voltak a világtörténelem legvéresebb háborújának lefolyására. A Németországban, majd Nagy-Britanniában és Amerikában is nagy port felvert, azóta már 19 nyelvre lefordított Totális kábulatot a téma legnevesebb szakértői, többek közt Ian Kershaw vagy Anthony Beevor is elismerő szavakkal ajánlják az olvasóknak, az azóta elhunyt Hans Mommsen pedig egyenesen a "kirakós hiányzó darabkájának" nevezte.

Objavný pohľad na neznáme fakty o užívaní drog v tretej ríši Áno, naozaj nejde o omyl. Napriek tomu, že boli oficiálne zakázané, drogy sa v tretej ríši vyrábali a konzumovali skutočne vo veľkom. Prvotným cieľom bolo zvýšiť odolnosť a výdrž nemeckých vojakov na bojových poliach. Omamné látky však obľubovali aj najvyšší predstavitelia ríše. Nemeckí chemici preto vykonávali pokusy s metamfetamínom, neskôr sa prešlo k masovej výrobe pervitínu. Prvý raz ho nemeckí velitelia „úspešne“ vyskúšali pri obsadzovaní Poľska, a keď Nemecko v roku 1940 napadlo Francúzsko, vojaci Wehrmachtu boli pod vplyvom 35 miliónov dávok pervitínu! Ba aj údajný abstinent, nefajčiar a vyznávač zdravého životného štýlu Hitler rád siahol po farmakologickej stimulácii. Jeho osobný lekár dr. Theo Morell, ktorému sa v knihe takisto venuje dosť priestoru, mu bez problémov vnútrožilovo podával viaceré dopingové látky, tajomné hormonálne prípravky, ba aj tvrdé drogy. Iba tak mohol diktátor zotrvať vo svojom sebaklame až do konca. Autor vyhodnotil dosiaľ utajené materiály a svoje závery konfrontoval s poznatkami z odborných prameňov. Výsledkom je solídna historická práca, ktorá „prináša celkom iný pohľad“ na vtedajšie časy, ako sa vyjadril aj popredný nemecký historik Hans Mommsen.

Objavný pohľad na neznáme fakty o užívaní drog v tretej ríši Áno, naozaj nejde o omyl. Napriek tomu, že boli oficiálne zakázané, drogy sa v tretej ríši vyrábali a konzumovali skutočne vo veľkom. Prvotným cieľom bolo zvýšiť odolnosť a výdrž nemeckých vojakov na bojových poliach. Omamné látky však obľubovali aj najvyšší predstavitelia ríše. Nemeckí chemici preto vykonávali pokusy s metamfetamínom, neskôr sa prešlo k masovej výrobe pervitínu. Prvý raz ho nemeckí velitelia „úspešne“ vyskúšali pri obsadzovaní Poľska, a keď Nemecko v roku 1940 napadlo Francúzsko, vojaci Wehrmachtu boli pod vplyvom 35 miliónov dávok pervitínu! Ba aj údajný abstinent, nefajčiar a vyznávač zdravého životného štýlu Hitler rád siahol po farmakologickej stimulácii. Jeho osobný lekár dr. Theo Morell, ktorému sa v knihe takisto venuje dosť priestoru, mu bez problémov vnútrožilovo podával viaceré dopingové látky, tajomné hormonálne prípravky, ba aj tvrdé drogy. Iba tak mohol diktátor zotrvať vo svojom sebaklame až do konca. Autor vyhodnotil dosiaľ utajené materiály a svoje závery konfrontoval s poznatkami z odborných prameňov. Výsledkom je solídna historická práca, ktorá „prináša celkom iný pohľad“ na vtedajšie časy, ako sa vyjadril aj popredný nemecký historik Hans Mommsen.