José Saramago strana 2 z 2

Le prix Nobel de littérature 1998 considère la Bible comme une fiction et la réécrit à partir du personnage de Caïn. Celui-ci n'est pas responsable de la mort de son frère. C'est Dieu contre l'injustice et le favoritisme duquel il se révolte. Condamné à errer sur la Terre, Caïn intervient dans des scènes clefs de la Bible: le sacrifice d'Abraham, l'incendie de Sodome, l'arche de Noé, etc.

Balladás hangú regényében José Saramago a Portugália déli részén elterülő Alentejo tartományba vezeti el olvasóit, és egy nincstelen parasztcsalád négy nemzedékének életén keresztül mutatja be az alentejo-i parasztság XX. századi történetét. Az elbeszélt események 1905 körül kezdődnek, ez az évszám azonban a regény során esetlegessé válik, mivel Portugáliának ezen a vidékén az emberek szinte időtlen viszonyok között léteztek évszázadokon át. Életük belesimult a tájba, a természet örök körforgásába és a létezésüket fojtogató múltba. Nemcsak az elmaradottság, a középkori szinten megrekedt birtokviszonyok miatt, hanem mert a régmúlt idők visszatérő árnyai is folytonosan ott settenkedtek körülöttük, akár a földesurak egymást követő nemzedékeiben továbbélő Lamberto Horques Alemao, a német lovag, aki a XV. században kapta hűbérbirtokul ezt a vidéket I. János királytól, akár az egyház örökös hatalmát képviselő vidéki papok. Ugyanígy a múltat idézik a Mau-Tempo család négy évszázad óta időről-időre kék szemmel megszülető gyermekei is, emlékeztetve arra az ötszáz évvel korábban élt hajadonra, akivel egy forrásnál erővel kedvét töltötte a föld idegen ura... Saramago jó harminc éve ezzel a már sajátosan egyéni hangú regényével kezdte meg a portugál történelem egy-egy jelentős korszakával foglalkozó műveinek sorát. Nélküle nem volna teljes magyarul sem a Nobel-díjas portugál írónagyság életműve.

A Nobel-díj odaitélése után tíz évvel megírt Az elefánt vándorútjában Saramago teljes irodalmi fegyverzetében lép újra elénk.

Mladý muž z ne zcela jasných důvodů zabil vlastního bratra. Po vraždě následoval rozsudek. Tím rozsudkem bylo vyhnanství. Muž se jmenoval Kain a jeho příběh je znám už přes dva tisíce let. Ten starý příběh o vině a trestu, spravedlnosti a odpovědnost i, se dočkal různorodých zpracování. V podání Josého Saramaga je to vyprávění plné humoru a pomalu stupňovaného napětí. Kain putuje napříč světem starozákonních příběhů a občas do nich i trochu zasáhne. Setká se s Abrahámem a v poslední chvíli zaskoč í za anděla s porouchaným křídlem, přijme práci v Lotově domě, vyslechne kosmologickou debatu mezi Jozuem a Hospodinem před pádem Jericha a nakonec i nastoupí na archu s Noemovou rodinou. Především však vede vzdorný dialog s bohem. Podivuje se nad je ho rozhodnutími a dožaduje se vysvětlení těch, která chápe jako nespravedlivá. A když usoudí, že člověk a bůh se navzájem nikdy nedokážou pochopit, rozhodne se k zoufalému činu.

Mladý muž z ne zcela jasných důvodů zabil vlastního bratra. Po vraždě následoval rozsudek. Tím rozsudkem bylo vyhnanství. Muž se jmenoval Kain a jeho příběh je znám už přes dva tisíce let. Ten starý příběh o vině a trestu, spravedlnosti a odpovědnost i, se dočkal různorodých zpracování. V podání Josého Saramaga je to vyprávění plné humoru a pomalu stupňovaného napětí. Kain putuje napříč světem starozákonních příběhů a občas do nich i trochu zasáhne. Setká se s Abrahámem a v poslední chvíli zaskoč í za anděla s porouchaným křídlem, přijme práci v Lotově domě, vyslechne kosmologickou debatu mezi Jozuem a Hospodinem před pádem Jericha a nakonec i nastoupí na archu s Noemovou rodinou. Především však vede vzdorný dialog s bohem. Podivuje se nad je ho rozhodnutími a dožaduje se vysvětlení těch, která chápe jako nespravedlivá. A když usoudí, že člověk a bůh se navzájem nikdy nedokážou pochopit, rozhodne se k zoufalému činu.

Ha az úrnak lenne egy fia, azt is megöletné kérdezte Izsák. Erre a jövő ad választ. Ez az úr mindenre képes, a jóra, a gonoszra és a még gonoszabbra is. Így van. Ha nem engedelmeskedsz a parancsának, mi történt volna, kérdezte Izsák. Az úr romlással vagy betegséggel sújtja azt, aki nem teljesíti a rendelését. Bosszúálló isten a mi urunk. Azt hiszem, igen, válaszolt Ábrahám lehalkítva a hangját, mintha félne attól, hogy meghallják, mert az úr mindent megtehet. Hibát vagy bűnt is elkövethet, kérdezte Izsák. Bizony, hibákat és bűnöket is. Atyám, nem tudom elfogadni ezt a vallást. El kell fogadnod, nincs más választásod, most pedig kéréssel fordulok hozzád, egy alázatos kéréssel. Mi légyen az. Felejtsük el, ami történt. Nem tudom, hogy képes leszek-e elfelejteni, atyám, még látom magamat, ahogy ott fekszem, megkötözve a fahasábokon, és téged, ahogyan felemeled a karod, és a kezedben megcsillan a kés. Nem én voltam az, józan eszemmel nem tennék ilyet. Azt akarod mondani, hogy az úr elveszi az emberek józan eszét, Igen, nagyon sokszor, csaknem mindig, válaszolta Ábrahám. Akárhogyan is, a te kezedben volt a kés, Az úr mindent előkészített, és az utolsó pillanatban közbelépett, láttad, ott volt az angyal. Elkésett...

Különös kór terjed a városban: először egy autóját vezető férfi veszti el látását, majd sorban mindenki, aki csak kapcsolatba kerül vele; az autótolvaj, aki hazaviszi, a szemorvos, aki megvizsgálja, a prostituált, aki véletlenül mellette ül a rendelőben... Az elharapódzó járványt, úgy látszik, nem lehet megállítani, hiába zárják szigorú katonai őrizet mellett egy ódon elmegyógyintézetbe az első vakokat, a rejtélyes fehér kór tovább szedi áldozatait. A vesztegzár embertelen körülményei közé kényszerített férfiak és nők saját vakságuknak, az ismeretlen környezetnek, a hatóságok kapkodásának, de még inkább az egyre jobban elszabaduló indulatoknak, az éhségnek, a mocsoknak és a szexuális megaláztatásnak kiszolgáltatva lassan kivetkőznek emberi mivoltukból... Az 1995-ben megjelent Vakság José Saramago egyik legmegrázóbb regénye: varázslatos erejű vízió arról, milyen mélyre süllyedhet az ember, ha egyszer csak szétfoszlik körülötte a civilizáció, s nyers ösztönök veszik át az uralmat az életben. Saramago 1998-ban, hetvenhat évesen életművéért s jelentős részben az egész világon óriási sikert arató Vakság-nak köszönhetően elnyerte a Nobel-díjat.

Tertuliano Máximo Afonso éppen depresszióval küszködik: történelemtanárként unalmasan csordogálnak a napjai, s miután néhány éve elvált, belesavanyodott az egyedüllétbe. Van ugyan szeretője, aki szívesen hozzámenne feleségül, de Tertuliano vele is szakítani akar... Egyszóval igen nagy szüksége lenne valamire, ami kizökkenti jelen állapotából, ami értelmet, célt ad az életének, s amitől megtudja, hogy ki is ő igazából. S ekkor élete váratlan fordulatot vesz: egy silány filmvígjátékban felfedezi a tökéletes hasonmását - s ha eddig nem volt tisztában önmagával, igazi vágyaival, törekvéseivel, most még az is nehezíti a helyzetét, hogy kettő van belőle. Elképzelhető, hogy ő csak valakinek a másolata? Egyáltalán: miként lehetséges a józan észnek, a természet működésének ellentmondó tökéletes azonosság? És milyen (egyelőre beláthatatlan) következményekkel járhat ez a felfedezése? Feldúltan nyomozni kezd, s egyszer csak egymással szemben állnak ők ketten: Tertuliano Máximo Afonso és a hasonmása, egy színész, akinek még az ujjlenyomata is pontosan ugyanolyan, mint az övé. Saramago regénye meghökkentő fordulatokban bővelkedő történetet sző a világirodalom egyik hagyományos témája, a hasonmásmotívum köré - s nemcsak az irodalmi előzmények, hanem a mű groteszk-sejtelmes atmoszférája is tragikus végkifejletet sugall...

Dans un pays inconnu, une chose extraordinaire se produit : plus personne ne meurt. La population est plongée dans l’euphorie avant de se rendre compte du terrible drame qui la touche. En effet, les services de gériatrie des hôpitaux débordent, les services de pompes fun?bres font faillite et l’Église est menacée de disparition : sans mort, pas de purgatoire, de Paradis ni d’Enfer.

Egyre kevésbé tudhatjuk, mi is az emberi lény. A Jövõbelátás Könyve Valahol valamikor egy tízmilliós országban egyik napról a másikra beszünteti tevékenységét a halál. Kaszáját a falnak támasztja, pihen, nem törõdik vele, hogy miatta elõbb-utóbb haldoklók százai fognak kilátástalan agóniában vegetálni. Az élõhalottak ellátása rengeteg idõbe, pénzbe és türelembe kerül. Hozzátartozóik kétségbeesett cselekedetre szánják el magukat: külföldre viszik a szerencsétlen családtagot, mert az országhatáron kívül nincs halálszünet. Csakhogy a kegyeleti turizmus diplomáciai bonyodalmakkal jár, és etikai kérdéseket is fölvet. Különösen az után, hogy a „mapphia” is fantáziát lát az utaztatásban. Fél év elteltével minden visszazökken a normális kerékvágásba, csak a módszer változik: már nem az ócska, rozsdás kaszájával öl a halál, és nem is bejelentés nélkül ragadja el, akit kiszemelt magának, hanem levelet küld áldozatainak. Kékeslila – hullaszín – borítékban. Egy héttel a vég elõtt figyelmezteti õket, hogy itt az idõ, végrendelkezzenek, búcsúzkodjanak. Bocsássanak meg és kérjenek bocsánatot. Készüljenek fel a megváltoztathatatlanra. Mennyivel inkább illik ez a nõnemû halálhoz, mint a kasza! Mennyivel elegánsabb, tapintatosabb, nõiesebb! A már-már idillien morbid ügymenet mégsem tökéletes, egy levél, egy férfi áldozatnak küldött értesítõ ugyanis minduntalan visszamegy a feladónak... Saramago legújabb regénye különös irodalmi csemege: irreálisba hajló mûvei közül az elsõ, amelyet teljes egészében átjár a légiesen erotikus köntösbe öltöztetett fantasztikum.

La Lucidité

A barlang története tipikus saramagói vízió, mely a platóni múlt és a Szép új világ-ban felvázolt embertelen jövő közötti jelent villantja fel. Megszokott barokkos stílusában a szerző derűs távolságtartással, mégis empátiával mutatja be Capriano Algor falusi fazekasmester konfliktusát a környéket egyre inkább eluraló gigászi Központtal, mely egyszerre lakópark, pláza, vidámpark és temető - város a városban, vagy talán inkább egyfajta kafkai-orwelli hangulatú rendőrállam az államban. Mint több korábbi kötetében, a szerző ebben a regényében is egy igen egyszerű alaphelyzetből bontja ki a metaforákban és filozófiai párhuzamokban gazdag történetet

Slepota je dech beroucí román slavného portugalského spisovatele a nositele Nobelovy ceny, José Saramaga. Kniha se dočkala také filmového zpracování s Julianne Moore, Danny Gloverem či Gaelem Garcíou Bernalem. Na semaforu v jakémsi bezejmenném městě naskočí zelená. Jedno auto přesto zůstává na křižovatce stát, jeho řidič totiž znenadání oslepne. Ale namísto aby upadl do temnoty, vidí najednou vše bílé, jakoby byl v mlze nebo spadl do mléčného jezera. Slepota se šíří jako epidemie a stát bezcitně zareaguje ve snaze zabránit panice. Slepí jsou izolováni v prázdné psychiatrické léčebně, kde jsou odkázáni jen sami na sebe, pod dohledem vojáků, kteří mají rozkaz střílet po každém, kdo se pokusí o útěk. V této společnosti slepých lidí je přesto jeden pár vidoucích očí - doktorova žena, která slepotu jen předstírá, aby mohla zůstat se svým manželem. Počet slepých narůstá, jejich azyl praská ve švech, a o to víc je problémů se zásobováním, hygienou a pohřbíváním mrtvých, kteří také přibývají. Je neodvratné, že se společenské konvence začínají rozpadat - jedna skupina slepých převezme kontrolu nad dodávkami potravin a používá je k vykořisťování ostatních. Mezitím se lékařova žena snaží ochraňovat svou malou skupinku slepých a nakonec je vyvede z karantény do venkovního světa, který se strašlivě proměnil. Společnost, jak ji znali, se téměř zhroutila. Vládne násilí, nemoci a strach, lidé jsou zoufalí. Slepota však zmizí stejně nevysvětlitelně a náhle, jako se objevila. Lidský svět je ale v troskách a ti, kteří zůstali, jej musí začít budovat od začátku.

Najnovšia kniha Josého Saramaga sa zakladá na historickej udalosti a rozpráva o ceste jedného slona z Lisabonu do Viedne, kam ho portugalský panovník poslal ako dar svojmu bratrancovi Maximiliánovi, rakúskemu veľkovojvodovi. O tejto ceste sa veľa nevie, kniha je teda predovšetkým fikcia, v ktorej sa stretávajú historické postavy s vymyslenými. Saramago ju však nenazýva románom, ale poviedkou. Chýba jej totiž podľa neho základný prvok románu – príbeh o láske. Portugalský spisovateľ José Saramago (1922 – 2010) je nositeľom Nobelovej ceny za literatúru za rok 1998. Napísal viac ako 25 kníh. V slovenčine mu vyšli romány Povesť o kláštore (Tatran 1989), Mesto slepých (SLOVART 1999) a Príbeh o obliehaní Lisabonu (SLOVART 2003).

Najnovšia kniha Josého Saramaga sa zakladá na historickej udalosti a rozpráva o ceste jedného slona z Lisabonu do Viedne, kam ho portugalský panovník poslal ako dar svojmu bratrancovi Maximiliánovi, rakúskemu veľkovojvodovi. O tejto ceste sa veľa nevie, kniha je teda predovšetkým fikcia, v ktorej sa stretávajú historické postavy s vymyslenými. Saramago ju však nenazýva románom, ale poviedkou. Chýba jej totiž podľa neho základný prvok románu – príbeh o láske. Portugalský spisovateľ José Saramago (1922 – 2010) je nositeľom Nobelovej ceny za literatúru za rok 1998. Napísal viac ako 25 kníh. V slovenčine mu vyšli romány Povesť o kláštore (Tatran 1989), Mesto slepých (SLOVART 1999) a Príbeh o obliehaní Lisabonu (SLOVART 2003).