Dezső Szabó strana 2 z 3

Minden korok minden prófétájának a dolga roppant egyszerű, hiszen elrendelt életet él: azt mondja, amit mondania kell, amiért küldetett. Az üzenetet - az egyetlen valóságos és üdvözítő igazságot -, amit felismert, csak hirdetni áll módjában, megváltoztatni nem. Így aztán, ha a közönyös tömegben rétori buzgólkodása ellenére sem talál hívekre - azaz hazára -, akkor a felelősség nem az övé, viszont a kudarc égető szégyene annál inkább. A Jézus szavai nyomán született közmondás - senki sem lehet próféta a maga hazájában - Szabó Dezső kortársi megítélésére is jellemző volt. Csak aki el tudja képzelni az elutasított, kinevezett majd elszigetelt próféta életérzését, az tudja megérteni az író novelláinak világát: "Ó, szegény magyar Don Kisott, görények és patkányok közé vágtattál eposzt csinálni!" E sokszor önéletrajzi ihletésű elbeszélések autentikus bepillantást nyújtanak Szabó Dezső szellemiségének alapvetéseibe, például a gyakorta visszaköszönő determináció-érzésbe, a "mi az író dolga a világban?"- motívumába, a magány és a búcsúzás témájába, de a temető-kultusz és a másokért élés elv is megjelenik elbeszéléseiben. Szomorú sajátsága világának az öngyilkosság gondolatának fel-felbukkanása, míg a Szabó Dezső-i prófécia legalapvetőbb tanítása, a keresztényi szánalom tragikus hiánya is megszólal az egyik kis remekműben. Szabó Dezső a magyar sors legmélyebb mélységeit kifejező próféta, aki egy nemzedék figyelmét fordította e kérdések felé. Hazátlan prófétaként halt meg, de emlékműve 1990 óta a Gellért-hegyről figyel a fővárosra, mint ahogyan meg is jósolta egyik írásában: "Ott fogok állni majd őrhegyed ormán, a vén Gellért keleti peremén: örök vigyázásban, örök szerelemmel, örök pásztorként, úgy nézlek én." Sokunkban szerencsére már hazára talált.

Szabó Dezsőről leginkább a vaskos, korszakot átfogó regények, a mindenre kiterjedő, alapos társadalmi elemzések jutnak eszünkbe, pedig az író a miniatúrának is nagymestere volt. Ennek bizonyítéka a kiadó vállalkozása: több kötetben közzétenni novelláinak káprázatos világát. ... Folytatás ›› Az első kötet elbeszéléseinek tematikailag a gyökerek, azaz Erdély a közös nevezője, hiszen "egész életem, egész művészetem Erdély meglényegülése". Ám a kötet egyúttal keresztmetszetét adja szerzője teljes írói és emberi világának is, hiszen a novellák alapvetően azon négy megkerülhetetlen tragédia szülöttei, melyek Szabó Dezsőt kínzóan foglalkoztatták. Az I. világháború: akkoriban a következetesen háborúellenes Szabó Dezső a front közeli Ungváron tanárkodott. A sebesülteket, halottakat hazaszállító katonai vonatok, a gimnázium épületében rögtönzött hadikórház rettenete élete végéig elkísérte. E témakörben alapvetően egyvalamit boncolgat: lehetséges-e hűségesnek maradni az emberséghez? Trianon bekövetkezése: noha sorsszerűnek és a magyar politikai mulasztások miatt elkerülhetetlennek találja, mégis azt keresi, hogy a magyar, akin átlépett a határ, maradhat-e hűséges a nemzethez? A szenvedés egyetemessége: a korszak szörnyű társadalmi viharaiban a másik embert "szenvedésében társának" tekinti, és mindennél jobban érdekli e másikhoz való hűség fontossága. Öregedés: az agglegényként élő, gyermektelen író egyre kínzóbban ütközik bele az elkerülhetetlen vég, a rá váró nyitott sír víziójába, mely azzal szembesíti, hogy hűséges tudott-e maradni eredeti, kolozsvári önmagához mozgalmas élete elmúlt évtizedeiben? A kötet valamennyi elbeszéléséből tehát Szabó Dezső legközpontibb etikai problémája bontakozik ki: a hűség. A(z) Éjszaka Erdélyben (Könyv) szerzője Szabó Dezső.

E kötetben Szabó Dezső hatalmas írói örökségének hat autentikus gyöngyszemét kapja kézbe az olvasó. A kisregények teljes keresztmetszetét adják az életmű ideológiai egységének és esztétikai sokszínűségének. Az Ócskay László kettős idősíkja árulás és hűség viszonyát, valódi és álhazafiság mibenlétét járja körül. A megrázó erejű Patkó István halála azon művek egyike, ahol a transzcendens elem nyomatékosan jelenik meg, és a magyar nyomorúságot egyetemes emberi nyomorúsággá tágítja. A Miért? hosszabb regénynek készült, az író ugyanis sohasem mondott le Az elsodort falu további folytatásáról. Figyelemre méltó társadalmi elemzés, kulcsregény, jól felismerhető benne gróf Károlyi Mihály és Jászi Oszkár alakja. A Feltámadás Makucskán a magyar irodalom legkáprázatosabb politikai pamfletje. Egy baranyai faluban húsvétvasárnapján beteljesül az írás; feltámadnak, majd hazasétálnak a temető halottjai, és folytatni akarják életüket. Egészen a Parlamentig hullámot verő, beláthatatlan társadalmi és jogi kalamajka keletkezik. A kormány és az egyház mindent elkövet, hogy a feltámadottakat visszaterelje a temetőbe, még "feltámadás-elhárítási kormányfőtanácsost" is kineveznek. A Bölcsők Makucskánban ismét világcsoda történik: egy misztikus, agresszíven terjeszkedő fa nő ki néhány nap alatt, és mindent elpusztít. Csakhogy a nemzet Istentől kapott sajátsága, hogy a csapások növelik az életakaratot, így a vereség megacélosítja a falut. A megfojtott kakas az író utolsó - méltatlanul mellőzött- jelentős alkotása. A történet a keresztényi könyörületességre épül, és a terjedő társadalmi erőszak ellen emel szót. Szabó Dezső mindezt egy olyan korban merte közzétenni, amikor idehaza küszöbön állt a nyilas hatalomátvétel, keleten Sztálin, nyugaton pedig Hitler regnált Európában.

A Segítség!, noha a magyar irodalom legjelentősebb regényeinek egyike, soha nem volt tananyag és nem lett kötelező olvasmány. A vele szemben folytatott ellenpropaganda megelőzte a megjelenését, és máig tart. Talán mert radikális társadalmi analízis, mélymerülés a magyar sors- és fajproblémák ijesztő és sötét óceánjába, panorámáját adva a két háború közötti magyar társadalom szellemi, emberi, morális és politikai milyenségének, tiltakozás a magyar értékek, tehetségek, a magyar sorsok megállíthatatlan pusztulása ellen. Az író a regényben három, távolról induló, később összeszövődő életpályában láttatja a magyar géniusz sorsszerű pusztulását. Az egyik főszereplő Boór Bálint, a sümegi származású nemes, a zseniális szobrász és kiváló politikus, a magyar szellemi értékek megtestesítője; a másik az Erdélyből Pestre került fiatal költőzseni, Baczó Mózes, a nemzeti irodalom nagy ígérete. Már a könyv első megjelenésekor nyilvánvaló volt, s maga az író sem igen tagadta, hogy mindkét figurában önmagát mintázta meg: Boór Bálint a meglett korú, Baczó Mózes a fiatal Szabó Dezső. Mindkettejük életének fontos szereplője a fiatal tanárnő, Katica, aki előbb Baczó menyasszonya, utóbb Boór Bálint szerelmese. A további alakokat tekintve a mű kulcsregénynek tekinthető: a két háború között mindenki tudta, hogy melyik szereplőnek ki felel meg a közéletben. Mint minden műve, a Segítség! is tükrözi az író sajátos, barokkosan gazdag expresszionizmusát, sodró nyelvi lendületét, epikai áradását. Figurái életteliek, eredetiek, s a pamflet jellegű, fel-feltörő humor szinte kompenzáló feltétele a regény folyamatos befogadásának. A könyv a magyar megmaradás fontos dokumentuma lehetne, ha elnyerné végre megérdemelt helyét a közgondolkodásban. Tucatszám idézhetők belőle döbbenetes erejű mondatok, ám álljon itt csak egy, képet adva arról, hogy milyen is volt az a bizonyos - folyamatosan félremagyarázott - Szabó Dezső-i fajvédelem: "Nem azt kívánom, hogy a magyar tűzhelynél hátrány legyen az, hogy valaki más vérű. Azt kérem: ne legyen előny az, hogy valaki nem magyar."

Szabó Dezső főműve, "Az elsodort falu" megírása után rögtön elkezdte írni a folytatást. A "Megered az eső" az 1918/19. évi magyarországi forradalmakat - pontosabban e forradalmak elsikkasztását - ábrázolta. A regény hősei a tabáni Hadnagy utcai házacska lakói, a lecsúszott Kovács család tagjai tulajdonképpen az író saját családjának jellemző alakjai. Ezek az egy gyökerű, időnként egy tűzhely körül összegyűlő, mégis megannyi életpályát megtestesítő sorsok, illetve a hozzájuk közel állók figurái alkotják azt a panoptikumot, amelyben Szabó Dezső az 1918 őszi és az 1919 tavaszi forradalmakat a maguk teljességében és eltorzult mivoltában jeleníti meg. A mű bemutatja, hogy a világháborúból vesztesen kikerülő, fenekestül fölfordult ország, s kivált a főváros népe miként éli meg a "feje fölött történő" forradalmat, pontosabban a forradalom kisajátítását. Az író hihetetlen beleérző képességgel éli át és láttatja az elgyötört és elbutított, megvadított és pillanatokra mégis ki-kijózanodó tömeget; az elkeseredést kihasználó, hataloméhes új elit formálódását. Vagyis azt mutatja meg, hogy az eltűnő régi uralkodó osztály után nem egy nemzeti megújulással jelentkező, hivatására érdemes politikusréteg formálódik, hanem a nemzeti forradalom elmaradása okán ennek épp egy groteszk karikatúrája jön létre. A regényt ugyanaz a nyelvi gazdagság, kifejezőerő és utánozhatatlan stílus jellemzi, amely az író korábbi műveiben is lenyűgözte olvasóit.

Nem is olyan régen még a tiltott könyvek listáján szerepelt a 20. századi magyar nagyepika e jelentős alkotása, amely a két világháború közötti hazai és kisebbségi magyar szellemi élet talán legnagyobb hatású alakítója volt a szépirodalmi művek közül. Kevesen ismerik, többnyire csak a róla kialakult-kialakított fantomkép nyomán, amely természetesen ilyen vagy olyan értelemben eltorzította a valóságos regényvilágot, és az írói mondanivalót. A mű arról beszél, hogy az ősi állapotában nyugalmas és harmonikus falusi világot miként rendíti meg a kiegyezés után bekövetkezett felemás polgárosodás, és sodorja el mindenestől a háború. A regény cselekménye három helyszínen játszódik: a havasok alján levő székely faluban, a nagyvárossá fejlődött és háborús hisztériában vergődő Budapesten és a galíciai harctéren, illetve a frontvonal mögött, Ungváron. A szerző egy falu földbirtokos (Böjthéék) és papi (Farcádyék) családjának alakjait megrajzolva bizonygatja: a magyar falut, a magyar népet, a magyar fajt urai kiszolgáltatták az idegen kizsákmányolásnak, s a fővárosi értelmiség is csak ezt szolgálja. A négy regényhős együttese - Farkas Miklós, az Ady-maszkot viselő író, a budapesti új irodalmi élet hangadója, Böjthe János, aki egyetemi tanulmányait befejezve tér haza Európából, s szülei meglepetésére úgy dönt, hogy földet fog művelni, Farcády Judit a szépséges paplány, aki színészi pályáról álmodik a falusi parókia sötét szobájában, és Barabás Mária, a parasztság ősi életerejének képviselője - szabályos rendszert alkot: Miklós és Judit a tradicionális nemesi réteg kiégettsége, életképtelensége miatt a pusztuló, János és Mária az újjászülető magyarságot testesíti meg. Az elsodort falu szellemi hatása egészen a máig ér. Szabó Dezső, akire már mindenféle jelzőt aggattak, valójában mindenekelőttinek tekintette népét, országát, faját. Magyarsága annak a hazájához végsőkig hű embernek a hitvallása, aki érzi a közeledő véget, tudja és ismeri a válság, illetve elmaradottság okait, és ezeket le is meri írni. Szenvedélyesen ostoroz, írása kíméletlen, szívbemarkoló igazságok sora, melyeken ma is érdemes elgondolkozni - hisz a viharfelhők fejünk felől nemhogy eltűntek volna, hanem csak sokasodtak.

Szabó Dezső életművének nagyszerű meglepetése ez a sodró lendületű fejlődésregény, mely a szerzőjére oly jellemző varázslatos elbeszélő stíluson túl a népmesei hősök és antik eposzok világába emel, miközben a realitáshoz fűző cérnaszálat sem hagyja elpattanni, hogy a történet végén egy, az írótól szokatlanul boldog, derűs és szép jövendőt mutató-váró befejezéssel helyezze vissza a szülőföld valóságába főhősét és a könyv olvasóját egyaránt.

Az 1917-ben írt kötet elementáris erővel hatott megjelenése idején, hiszen lélektani világa a magyar századvég irodalmának és Turgenyevnek a hatásait mutatta. Monarchia deja-vu? Korszakkritika? Kor kritika? Talán mindez együtt egy felbolydult világban, mementó egy felbolydult világról... A kitűnő társadalmi regény író-újságíró főszereplőjének kálváriajárása csak keret a kíméletlen társadalomkritikához, mely ijesztő tükör a farizeus, századelőbeli (poszt)dzsentriről, a pesti polgárság felemás arcáról. Mit tegyen egy ifjú, székely értelmiségi Pesten, aki megveti és elutasítja álságos környezetét, miközben épp ezért hagyta el korábban Székelyudvarhelyt? Mire kötelezi a családi hagyomány? Egyáltalán, van-e kitörés a determináltságból?

Szabó Dezső életművének nagyszerű meglepetése ez a sodró lendületű fejlődésregény, mely a szerzőjére oly jellemző varázslatos elbeszélő stíluson túl a népmesei hősök és antik eposzok világába emel, miközben a realitáshoz fűző cérnaszálat sem hagyja elpattanni, hogy a történet végén egy, az írótól szokatlanul boldog, derűs és szép jövendőt mutató-váró befejezéssel helyezze vissza a szülőföld valóságába főhősét és a könyv olvasóját egyaránt.

Az 1917-ben írt kötet elementáris erővel hatott megjelenése idején, hiszen lélektani világa a magyar századvég irodalmának és Turgenyevnek a hatásait mutatta. Monarchia deja-vu? Korszakkritika? Kor kritika? Talán mindez együtt egy felbolydult világban, mementó egy felbolydult világról... A kitűnő társadalmi regény író-újságíró főszereplőjének kálváriajárása csak keret a kíméletlen társadalomkritikához, mely ijesztő tükör a farizeus, századelőbeli (poszt)dzsentriről, a pesti polgárság felemás arcáról. Mit tegyen egy ifjú, székely értelmiségi Pesten, aki megveti és elutasítja álságos környezetét, miközben épp ezért hagyta el korábban Székelyudvarhelyt? Mire kötelezi a családi hagyomány? Egyáltalán, van-e kitörés a determináltságból?

Az 1932-ben keletkezett regény egy író, hányattatásainak krónikája, mely mögött nem lehet nem észrevenni az önéletrajzi motívumokat. A koldustörténet persze írói fikció, s miközben az alaptörténet egy árva kislány megmentéséről szól, mindvégig érezzü k: a főhős próbálkozásai eleve kudarcra vannak ítélve. Szabó Dezső ironikus, pamfletbe hajló írás- és szemléletmódja hajdanán valósággal meglepte az író- és olvasótársadalmat!

Az 1932-ben keletkezett regény egy író, hányattatásainak krónikája, mely mögött nem lehet nem észrevenni az önéletrajzi motívumokat. A koldustörténet persze írói fikció, s miközben az alaptörténet egy árva kislány megmentéséről szól, mindvégig érezzü k: a főhős próbálkozásai eleve kudarcra vannak ítélve. Szabó Dezső ironikus, pamfletbe hajló írás- és szemléletmódja hajdanán valósággal meglepte az író- és olvasótársadalmat!

Az elsodort falu szellemi hatása egészen a máig ér. Voltak idők, amikor a tiltott könyvek listáján szerepelt. Kevesen ismerik, s többnyire csak a róla kialakult-kialakított fantomkép nyomán, amely természetesen késztetőinek felfogása szerint ilyen vagy olyan értelemben eltorzította a valóságos regényvilágot és írói mondanivalót. Szabó Dezső mindig is legfőbb munkájának tartotta Az elsodort falut, a magyar társadalom egészéről akart benne képet adni, hite szerint e művével egészen új korszakot kezdett a magyar elbeszélő irodalom történetében. Egyszerre törekedett arra, hogy regénye alapos szociológiai analízis és a magyar társadalom további fejlődését kijelölő eszmék panorámája legyen. Valóban összegző alkotás, amely számot vet a kiegyezé s utáni korszak történelmi tapasztalataival, kifejezi a háborúba taszított magyarság szenvedéseit, és előkészíti azt a magyar forradalmat, amelyre a háborús összeomlást követő forradalmi átalakulásban csalódva Szabó Dezső oly nagyon vágyakozott.

Az elsodort falu szellemi hatása egészen a máig ér. Voltak idők, amikor a tiltott könyvek listáján szerepelt. Kevesen ismerik, s többnyire csak a róla kialakult-kialakított fantomkép nyomán, amely természetesen késztetőinek felfogása szerint ilyen vagy olyan értelemben eltorzította a valóságos regényvilágot és írói mondanivalót. Szabó Dezső mindig is legfőbb munkájának tartotta Az elsodort falut, a magyar társadalom egészéről akart benne képet adni, hite szerint e művével egészen új korszakot kezdett a magyar elbeszélő irodalom történetében. Egyszerre törekedett arra, hogy regénye alapos szociológiai analízis és a magyar társadalom további fejlődését kijelölő eszmék panorámája legyen. Valóban összegző alkotás, amely számot vet a kiegyezé s utáni korszak történelmi tapasztalataival, kifejezi a háborúba taszított magyarság szenvedéseit, és előkészíti azt a magyar forradalmat, amelyre a háborús összeomlást követő forradalmi átalakulásban csalódva Szabó Dezső oly nagyon vágyakozott.L apozzon bele!