János Széky strana 2 z 2

"A "Retroévek" nem történelemkönyv. Inkább képes riport egy időutazásról - megpróbáljuk felderíteni, milyen volt élni a régi években Magyarországon és a világban. Az évek felidézésében a kordokumentumok segítségével hasznosítjuk mindazt, amit a régiek még nem tudhattak, de azóta sikerült. S azt is - hogy a tájékoztatás hűséges legyen -, amit ők fontosnak tartottak, de az utókor már rég elfelejtett. Négy témán -Hétköznapok, Politika, Kultúra, Sport- belül a megszokott legendák helyett mindenekfelett a tények és a gyakran meglepő összefüggések foglalkoztatnak minket. A lapok alján végigfutó Időfonal kronologikusan foglalja össze 1977-1978 szerintünk legfontosabb eseményeit. Némelyikükről bővebben is szó esik a könyvben. Másokat viszont csak itt említünk meg, hogy a fejezetekben tárgyalt eseménysorozatok összképe viszonylag teljes maradjon. Kellemes, izgalmas és tanulságos múltidézést kívánunk!" (a Kiadó)

"A "Retroévek" nem történelemkönyv. Inkább képes riport egy időutazásról - megpróbáljuk felderíteni, milyen volt élni a régi években Magyarországon és a világban. Az évek felidézésében a kordokumentumok segítségével hasznosítjuk mindazt, amit a régiek még nem tudhattak, de azóta sikerült. S azt is - hogy a tájékoztatás hűséges legyen -, amit ők fontosnak tartottak, de az utókor már rég elfelejtett. Négy témán -Hétköznapok, Politika, Kultúra, Sport- belül a megszokott legendák helyett mindenekfelett a tények és a gyakran meglepő összefüggések foglalkoztatnak minket. A lapok alján végigfutó Időfonal kronologikusan foglalja össze 1975-1976 szerintünk legfontosabb eseményeit. Némelyikükről bővebben is szó esik a könyvben. Másokat viszont csak itt említünk meg, hogy a fejezetekben tárgyalt eseménysorozatok összképe viszonylag teljes maradjon. Kellemes, izgalmas és tanulságos múltidézést kívánunk!" (a Kiadó)

"A "Retroévek" nem történelemkönyv. Inkább képes riport egy időutazásról - megpróbáljuk felderíteni, milyen volt élni a régi években Magyarországon és a világban. Az évek felidézésében a kordokumentumok segítségével hasznosítjuk mindazt, amit a régiek még nem tudhattak, de azóta sikerült. S azt is - hogy a tájékoztatás hűséges legyen -, amit ők fontosnak tartottak, de az utókor már rég elfelejtett. Négy témán -Hétköznapok, Politika, Kultúra, Sport- belül a megszokott legendák helyett mindenekfelett a tények és a gyakran meglepő összefüggések foglalkoztatnak minket. A lapok alján végigfutó Időfonal kronologikusan foglalja össze 1972-1973 szerintünk legfontosabb eseményeit. Némelyikükről bővebben is szó esik a könyvben. Másokat viszont csak itt említünk meg, hogy a fejezetekben tárgyalt eseménysorozatok összképe viszonylag teljes maradjon. Kellemes, izgalmas és tanulságos múltidézést kívánunk!" (a Kiadó)

"A "Retroévek" nem történelemkönyv. Inkább képes riport egy időutazásról - megpróbáljuk felderíteni, milyen volt élni a régi években Magyarországon és a világban. Az évek felidézésében a kordokumentumok segítségével hasznosítjuk mindazt, amit a régiek még nem tudhattak, de azóta sikerült. S azt is - hogy a tájékoztatás hűséges legyen -, amit ők fontosnak tartottak, de az utókor már rég elfelejtett. Négy témán -Hétköznapok, Politika, Kultúra, Sport- belül a megszokott legendák helyett mindenekfelett a tények és a gyakran meglepő összefüggések foglalkoztatnak minket. A lapok alján végigfutó Időfonal kronologikusan foglalja össze 1970-1971 szerintünk legfontosabb eseményeit. Némelyikükről bővebben is szó esik a könyvben. Másokat viszont csak itt említünk meg, hogy a fejezetekben tárgyalt eseménysorozatok összképe viszonylag teljes maradjon. Kellemes, izgalmas és tanulságos múltidézést kívánunk!" (a Kiadó)

A Bárányvakságban azt próbáltam földeríteni, hogy az 1980-as évek végének erős, népes, magabiztos, összességében nyugatos, a diktatúrától szabadulni akaró magyar középosztálya és a középosztályba emelkedni akarók tömege miért mondott le már demokratikus viszonyok között oly nagy mértékben az autonómiáról. Miért vetette bele magát az állam ölelő karjába (főleg egy ennyire rossz hatásfokú államéba)?

„Lydia ?halott. De ők még nem tudják.” Így kezdődik az 1970-es években játszódó regény, amelynek középpontjában egy ohióbeli kisvárosban élő kínai-amerikai család áll. Marylin és James Leenek három gyereke van, és Lydia a kedvencük: a szülők az ő életére vetítik rá minden félbemaradt álmukat, reményüket és nagyravágyó tervüket. De amikor Lydia holttestét kifogják a házukhoz közeli tóból, a család addig is törékeny egyensúlya végképp felborul. Titkok, elvágyódás és a múlt zsákutcái – az Amit sohase mondtam el thriller, de közben megindító történet is, amelyet nem lehet letenni, végeredményben pedig finom megfigyelésekkel teli, érzékeny jellemrajz egy különös, de hallatlanul emberi és életteli családról, amelynek tagjai szüntelenül azért küzdenek, hogy jobban értsék egymást. Celeste Ng kínai bevándorlók gyermekeként született Pittsburghben, jelenleg Massachusettsben él a férjével és a kisfiával. Ez az első regénye, amely megjelenésekor rögtön óriási bestseller lett, és osztatlan kritikai sikert aratott. Az Amit sohase mondtam el 2014-ben „Az év könyve” lett az Amazonnál, többek között APALA- és Alex-díjjal jutalmazták.