Ervin Tamás

A hangulatos, színes képekkel gazdagon illusztrált kötet az emberiség talán legősibb kultúrnövényét mutatja be. Az olajfa gyümölcséből, az olajbogyóból sajtolt olaj már az ókorban testápoló szer, élelem és világítási eszköz volt, ma pedig az egészséges étrend és életmód egyik alapvető eleme. A kötet - többek között - bemutatja a legnevesebb olívaolaj-termelő vidékeket, bevezet a feldolgozásba, bemutatja a minőségi kategóriákat, valamint olívás ételek leírásait is közli. Ízelítőül a receptekből: szicíliai pizza, görög darált hús, tenger gyümölcse olívabogyókkal, krumplipüré olívaolajjal, nyári rizottó, brokkoli sonkával, cukkínisaláta, bazsalikomos pesto, frankfurti zöld szósz, görög parasztsaláta, szicíliai narancssaláta.

Salvador Dalí, a híres spanyol festő azt mondta egyszer: "Már nem bort iszik, aki élvezni tudja azt, hanem titkokat." Ez a könyv elsősorban arra vállalkozik, hogy a szőlő- és borkultúrával kapcsolatos általános és korszerű ismeretek mellett kitekintést adjon a világba, mert a jelenlegi helyzet és a várható trend ismeretében jelölhetjük csak meg saját feladatainkat. Szeretnénk nagyobb figyelmet fordítani azokra is, akik most fedezik föl a maguk számára a bort. Minél szélesebb bázisa van egy társadalomban a borkultúrának, annál sikeresebb az ágazat létezése és fejlődése. Ezért a szakirodalom sem fordulhat csak a szakemberekhez, hanem az a feladata, hogy közérthető stílusban minél több embert lásson el korszerű, hasznos tudással, áttekintő képességgel, mert végső soron így lehet a legeredményesebben harcolni a patópáloskodás, az ostoba mítoszok, makacs előítéletek, a bezárkózás és a háryjánoskodás ellen. Szakértelem, szenvedély, szeretet - e három szó jellemzi leginkább Tamás Jenő és Tamás Ervin, apa és fia közös munkáját. A tőkétől a pohárig című könyvükben a szerzők - az író apa és a fotókat készítő fiú - elképesztően nagy vállalkozásba fogtak: a vessző elültetésétől a bor pohárba töltéséig végigkísérik a szőlő termesztésének és a bor készítésének az útját, olyan fantasztikusan széles hátérrel, amely "úgy mellesleg" megismerteti az olvasót az egész világ szőlészetével és borászatával is. Kell ez a háttér, hogy illúziók és romantikus túlzások nélkül tudjuk elhelyezni a magyar bor helyét a világban. A szerzőknek, akik maguk is vincellérek, szőlő- és borgazdák Csopakon, nem szándékuk az illúziórombolás, annál jobban szeretik a szőlőnövényt és tisztelik a hagyományokat, de erős és szenvedélyes meggyőződésük, hogy a legszebb hagyomány is csak múlt, amit nem lehet palackozni - a világpiaci érdemjegyekért újra és újra keményen meg kell dolgozni. Aki ezután döntene úgy, hogy szőlőtermesztésbe, borászkodásba fog, szakértői tanácsokat kap munkájához, a profi szőlész-borász pedig figyelmeztető, de szeretetteljes bíztatást, hogy mire is ügyeljen. Jól tagolt fejezetek segítik a könnyű eligazodást. A szőlőnövény cím alatt a szőlő származásától a szüretig, A bor címszó alatt a borkészítés módjaitól a borhibákig visznek végig a szerzők. Majd megismertetnek a borkülönlegességekkel, a borkóstolással, a kulturált borfogyasztás szokásaival, bemutatják a világ leghíresebb termőhelyeit, végül a megértést segítő kis borszótárt közölnek.