Gábor Tomori strana 2 z 2

Ritkaság, ?hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye. 2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Christie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet. Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég. A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt. Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!

Az 1926-ban született Szvetlana Allilujeva a Kreml kis hercegnőjeként, szerető nagycsaládban élte végig röpke gyermekkorát, miközben apja korlátlan hatalomra tett szert a világ első kommunista államában. Nyolcvanöt évvel később magányosan és szegényen halt meg az amerikai Wisconsin államban, Lana Peters néven. Idillinek látszó gyermekkorában Szvetlana sokáig mit sem tudott az apja által irányított tömeggyilkosságokról, az éhínségekről, de a tragédiák őt sem kerülték el. Elveszített szinte mindenkit, akit szeretett, az anyját is, aki öngyilkosságot követett el. Első nagy szerelmét Szibériába száműzték. Szvetlana csak apja halála után fogta fel igazán, hogy mindenre ő adott parancsot, minden halál, minden gyilkosság, minden száműzetés mögött ő állt: Sztálin, az egykor imádott apa, akinek az egész világon - a "kis gazdasszonyaként" - csak a lánya adhatott parancsokat. A Kreml nem akarta elereszteni, de Szvetlana a szabadságot választotta: a hidegháború legsötétebb éveiben, az egész világot megdöbbentve, az Egyesült Államokba emigrált. És kiderült, hogy erős akaratú, tehetséges, mélyen érző ember, aki leginkább az igazi, nagy szerelemre vágyik. S aki iszonyatosan megküzdött azért, hogy kiszabadulhasson apja árnyékából, és élhesse a saját életét, amihez mindenkinek joga van: még a legkegyetlenebb diktátor lányának is. "Sullivannek sikerül meggyőznie az olvasót arról, hogy Allilujeva különleges személyiség, és nem csak a neve miatt. Azért is, mert erős akaratú, okos, szenvedélyes ember volt, aki nem engedte, hogy úgy nézzenek rá, mint a történelem torzszülöttjére: a szörnyeteg szép leányára." (Wall Street Journal) Rosemary Sullivan kanadai költő és életrajzíró. Sztálin lánya című könyvéért megkapta az Életrajzírók Nemzetközi Szövetségének Plutarkhosz-díját.

Dicsősség Spartacus hatalmas rabszolgaseregével minden csatát megnyert, legyőzte Róma légióit. Ki tudja megállítani most, hogy diadalmasan menetel az Alpok és a szabadság felé? Bosszú Képes-e Crassus, Róma leggazdagabb embere kellően nagy sereget toborozni Spartacus ellen? A gall Crixus és emberei veresége végzetesen meggyengíti-e Spartacust? Hová vezet a rabszolgasereg zúgolódása? Háború Viharfellegek gyűlnek az égen, a földön pedig kémek és árulók ólálkodnak. Spartacusnak döntenie kell: előre, át az Alpokon, a bizonytalan szabadságba, vagy vissza, ismét szembeszállni Rómával és megkísérelni egyszer s mindenkorra megtörni a hatalmát?

"A provokátor" önéletírás. Moore huszonnégy tiszteletlen, humoros és különös történetet gyűjtött egybe saját ifjúságáról. Az egyik pillanatban tizenegy éves kisfiú, aki eltéved a Szenátusban, és találkozik Bobby Kennedyvel, a következőben pedig a bitburgi temetőben néz szembe az elképedt és zavarodott Ronald Reagannel. Majd egy nap nassolnivalóért indul, közben főszereplője lesz a botránynak, amely hozzájárult ahhoz, hogy egész Amerikában felszámolják a magánklubokban dívó faji diszkriminációt. Tizennyolc évesen ő a megye legfiatalabb választott tisztviselője, 2003-ban pedig az Oscar-gála színpadán az amerikai elnököt bíráló mondataival döbbenti meg a világot. Michael Moore élete izgalmas, botrányos és humoros, akárcsak filmjei.

Három fiatalember fut esténként a Margitszigeten: Athos, Porthos és Aramis. Gyermekkoruk óta játsszák a "háromtestőrösdit", és még ma is összetartanak, de hármuk közül inkább csak Aramis szorul rá a másik kettő segítségére, hiszen nem csupán különféle lelki nyavalyáival küszködik (ezért indít blogot), hanem a rejtélyes Asztrocicával, valamint a múlt sötét árnyaival és súlyos titkaival is. Családregénynek álcázott thriller, thrillernek álcázott love story, love storynak álcázott sci-fi, sci-finek álcázott - a kígyó ennen farkába harap - családregény, delíriumgyanús kerettörténetbe ágyazva. Nem könnyű precízen meghatározni a Nevezz Lucifernek célközönségét, hiszen a több cselekményszálból összeálló históriában keverednek az említett műfajok, ráadásul időben és térben egyaránt nagy utat tesz meg, aki nyomon követi a szálak összefonódását. A 21. század elején, Budapesten kezdődik az utazás, aztán ugrás következik 1849 februárjáig és a Branyiszkói-hágóig, majd további ugrásokkal, Párizson, Prágán, Londonon, Sevillán, Lisszabonon, Genfen, Bécsen, Moszkván és más városokon keresztül, többek között egy Mississippi állambeli temetőt és egy Kola-félszigeti kényszermunkatábort is érintve, a margitszigeti dominikánus kolostor romjainál térünk vissza ismét a 21. századba. És hogy mi köze egymáshoz Keith Richards nevetésének, Oscar Wilde sírjának, Reinhard Heydrich szerencsecsillagának, Gül Baba türbéjének, George W. Bush dühének és egy tetőtéri kenderültetvénynek? Türelem, a végére kiderül. Amiként az is, hogy kit kell Lucifernek neveznünk.