János Tóth

"Mindaz, amit e könyvben elmesélek, nem más, mint visszatekintés az elmúlt fél évszázadra annak reményében, hogy azt a bizonyos hidat - tiszta szavakból - tovább építhetem." Egyenes gerinccel - talán legjobban ezzel a hitvallással lehetne jellemezni Nyerges Attilát, az Ismerős Arcok frontemberét, aki elvei mellett mindig kitartva, hosszú évtizedek munkájával jutott a csúcsra zenekarával, és alkotta meg a határon inneni és a határon túli magyarság összetartozását hirdető Nélküledet. Az énekes-dalszerző életútja egészen rendkívüli. A kommunizmusban sokat szenvedett családja örökítette rá az életében meghatározó szerepet játszó polgári-konzervatív szemléletet, és már egészen kis korától fogva ennek megfelelően éli életét. A gyermekkorában belé ivódott vidéki tisztesség és a fővárosi lehetőségek gazdagsága egészen kivételes elegyet hozott létre. Ennek köszönheti sikereit, és a szüleitől, nagyszüleitől örökölt tartás nem hagyta elsüllyedni a rendszerváltozás után ölünkbe hullott nagy szabadságban. Az Egy ismerős arc oldalain Nyerges Attila nyíltan mesél élete tragikus eseményeiről, sorsfordító erdélyi útjáról és súlyos motorbalesetéről. A könyvben nem csupán Nyerges Attila vall magáról, hanem zenésztársai is megszólalnak. Az ő történeteikből rajzolódik ki a hiteles kép az összmagyarságot megszólító dalok szerzőjéről: meglehetősen zárkózott személyiség, viszont akit egyszer közel enged magához, amellett tűzön-vízen át kitart. A marcona külső mélyen érző szívet takar. Az Egy ismerős arc az első életrajzi könyv az elmúlt két évtized egyik legmeghatározóbb magyar zenészéről.

1901-ben az akkor már Nagyváradon újságíróskodó Ady Endre kritikus hangú jegyzetet írt az úgynevezett kanonok sor épületeiben elzárkózó és ott dőzsölő katolikus papok életviteléről, életmódjáról, de valójában a klérus ellen. Az egyház, az egyház nevében, ezt követően őt beperelte. Több mint két év telt el, amikor is végrehajtható ítélet született, amely Adyt háromnapos elzárásra ítélte. Bevonult. Éttermek versengtek azért, hogy ellátását biztosítsák. Az irodalomtörténet és a mai krónikusok számára sokáig hozzáférhetetlen volt az a dokumentum, amely most titokzatos úton előkerült. Hála és köszönet Tóth János muzeológusnak és Péter I. Zoltán írónak, akik feldolgozták, újabb ismeretekkel egészítették ki a csaknem százéves, eltűntnek hitt dokumentumot.