Gyula Urbán

Vannak olyan mesék, melyek Oroszországban történtek meg, vannak olyanok, amelyek Magyarországon vagy Japánban, vagy akár Indiában. Nincs ebben semmi különös. Mindenütt vannak mesék, és mindegyik úgy kezdődik, hogy: Hol volt, hol nem volt... Ez a mese pedig úgy folytatódik, hogy volt Amerikában egy Joe nevű tengerész, aki egy piszkos kis tengerészkocsmában csodálatos mesét mondott egy tengerkék színű kiskutya csodálatos kalandjairól országutakon és New Yorkban, hetedhét tengeren és az Északi-sarkkörön, sőt azon is túl. Zsuzsi azért vág neki a nagy útnak, hogy sok-sok viszontagságon átesve, még több próbát kiállva igaz barátokat szerezzen és megtalálja helyét a világban. Mert a nagyvilág éppen azért olyan nagy, hogy mindennek és mindenkinek helye legyen benne, még a tengerkék színű kutyusoknak is. A Minden egér szereti a sajtot szerzőjének legújabb, hol mulatságos, hol szívszorító fordulatokban bővelkedő, megkapó humorú és felettébb tanulságos meséjét Horváth Andrea vidám, csupa szín, csupa szív rajzai illusztrálják.

Téli hóesésben érkezik meg zörgő-csörömpölő verklijével Zakariás, a vándormuzsikus a mesebeli városkába, hogy felidézze lakóinak a régi szép időket, amikor még a világhírű Verkli-Fehéregér Színház tiszteletre méltó direktora volt. Ám egy szomorú napon a színpad ragyogó csillagai, a fehéregér-pár és lányuk - korgó gyomrukra hallgatva - megszöktek Zakariástól, hogy beköltözzenek egy ínycsiklandó illatú sajtkészítő műhelybe. A műhely addigi lakói, a szürke egerek közül való Márton papa és hitvese, Lidi mama azonban nem nézték jó szemmel a betolakodókat. Nem úgy fiuk, Soma, akit első látásra elbűvölt a bájos fehéregér-kislány, Fruzsina. Vajon összeillik-e fehér és fekete, azaz fehér és szürke egér? Na és milyen a varázsegér, és mi köze lehet a Nagy Macska Mágushoz? És léteznek pepita egerek? A mulatságos fordulatokban bővelkedő, kedves humorú és felettébb tanulságos mese végére mindenre fény derül. Még arra is, hogy miben hasonlít egymásra a világ összes egere. A könyvből zenés mesejáték, film, lemez készült, és mind éppoly sikert aratott, mint maga az alapmű.

Urbán Gyula idehaza él, nyugdíjba vonult a Magyar Állami Bábszínháztól, miközben varázslói zsenialitását a már régebben is kiválóan művelt magyar versírás területén folytatja. Elkötődése a magyar irodalom e legrégibb és legmélyebb szintje iránt kora ifjúságáig nyúlik vissza, és több szövegében valósult meg, de talán egyikben sem eklatánsabban, mint az 1993-ban a Magvető által kiadott Levelek egy pusztuló kertből címűben. Urbán meghallja a barnuló falevelek, letört ágak és szerteszét heverő fadarabkák zenei hangjait is, melynek révén egy különleges akusztikai világba invitálja, azaz inkább bódítja a megbabonázott olvasót. Urbán minden valószínűséggel jó régen tudja azt, amit Kányádi Sándor egy székely kisfiú szájába adott mindnyájunk okulására: "A vers az, amit mondani kell."

Urbán Gyula idehaza él, nyugdíjba vonult a Magyar Állami Bábszínháztól, miközben varázslói zsenialitását a már régebben is kiválóan művelt magyar versírás területén folytatja. Elkötődése a magyar irodalom e legrégibb és legmélyebb szintje iránt kora ifjúságáig nyúlik vissza, és több szövegében valósult meg, de talán egyikben sem eklatánsabban, mint az 1993-ban a Magvető által kiadott Levelek egy pusztuló kertből címűben. Urbán meghallja a barnuló falevelek, letört ágak és szerteszét heverő fadarabkák zenei hangjait is, melynek révén egy különleges akusztikai világba invitálja, azaz inkább bódítja a megbabonázott olvasót. Urbán minden valószínűséggel jó régen tudja azt, amit Kányádi Sándor egy székely kisfiú szájába adott mindnyájunk okulására: "A vers az, amit mondani kell."