Juan Vásquez

„A francia száműzetésben élő kolumbiai szobrászművész, Feliza Bursztyn múlt pénteken, január 8-án este negyed 11-kor, egy párizsi étteremben belehalt a bánatba” – írta Gabriel García Márquez egy cikkében. A regény elbeszélőjét nem hagyja nyugodni ez a pár szó, és végül éveket szán arra, hogy összerakja a felkutatott szilánkokból egy idegen élet történetét, és feltárja egy rendkívüli személyiség titkait: ki volt valójában Feliza Bursztyn? A Kolumbiába kivándorolt zsidó házaspár lánya, a latin-amerikai feminizmus egyik ikonja a politikai forradalmak korában volt forradalmi művész; szabad szellemű nő egy olyan világban, amely gyanakodva tekintett a nők szabadságára. Juan Gábriel Vásquez a kortárs latin-amerikai próza egyik legjelentősebb képviselője, aki új regényében mesterien ötvözi az önéletrajzot, a valóságot és a fikciót, hogy megmutassa, egy kivételes nő hogyan dacolt a mélyen konzervatív többségi társadalommal, a politikával és a pénztelenséggel, hogy megőrizze szabadságát és kreativitását.

"Kolumbijský režisér Sergio Cabrera přijíždí v říjnu 2016 do Barcelony na přehlídku svých filmů. Prožívá těžké chvíle: právě mu zemřel otec, jeho manželství je v krizi a rodná země odmítla mírové dohody, které mohly ukončit více než padesát let trvající válku. V průběhu několika intenzivních dnů, během nichž se promítají Sergiovy filmy, vzpomíná na události, které poznamenaly život jemu i jeho otci: od španělské občanské války po exil v Americe, od čínské kulturní revoluce po ozbrojená hnutí v Kolumbii šedesátých let. Čtenář se stane svědkem života, jenž je mnohem víc než jen velkým dobrodružstvím: je to obraz půlstoletí dějin, které otřásly celým světem. Epický a zároveň intimní román, za nějž Vásquez získal prestižní Cenu Maria Vargase Llosy, je působivým zamyšlením nad vztahy mezi rodiči a dětmi, které poznamenal politický fanatismus, ale také hlubokou politicko-společenskou studií dvacátého století."

It takes the form of personal and formal investigations into two political assassinations - the murders of Rafael Uribe Uribe in 1914, the man who inspired Garcia Marquez's General Buendia in One Hundred Years of Solitude, and of the charismatic Jorge Eliecer Gaitan, the man who might have been Colombia's J.F.K., gunned down on the brink of success in the presidential elections of 1948. Separated by more than 30 years, the two murders at first appear unconnected, but as the novel progresses Vasquez reveals how between them they contain the seeds of the violence that has bedevilled Colombia ever since. The Shape of the Ruins is Vasquez's most ambitious, challenging and rewarding novel to date. His previous novel, The Sound of Things Falling, won Spain's Alfaguara Prize, Italy's Von Rezzori Prize and the 2014 Dublin IMPAC literary Award. Winner of the Premio Literario Casino da Povoa 2018 Finalist for the Bienal de Novela Mario Vargas Llosa 2016 Finalist for the Premio Bottari Lattes Grinzane 2017 Finalist for the Prix Femina Finalist for the Prix Medicis Translated from the Spanish by Anne McLean

Pětašedesátiletý kreslíř Javier Mallarino je žijící legendou kolumbijské politické satiry, člověkem, jehož pero má moc rozhodovat o osudech druhých. Právě ve chvíli, kdy se nachází na vrcholu zářné kariéry, jej však setkání s neznámou mladou ženou náhle konfrontuje s dávnou událostí, kterou vytěsnil ze své paměti, a zásadně zpochybní jeho renomé i hodnotu jeho celoživotního díla. Mistrně komponovaný, filozofující i lyrický text nového Vásquezova románu, který se již dočkal řady významných ocenění, je působivým zamyšlením nad dvojsečnou mocí médií i lidské paměti a potvrzením mimořádného talentu jeho autora, dnes obecně považovaného za nejpozoruhodnějšího představitele současné latinskoamerické prózy.

Vásquez a Becsapódás című regényében is, mint az Informátorokban, régi bűnöknek ered a nyomába, emberi döntések motivációit és konzekvenciáit helyezi erkölcsi erőtérbe, s közben drámai erővel idézi fel Kolumbia (de főleg Bogota) erőszak sújtotta történelmének elmúlt évtizedeit (de főleg a '90-es éveket). A "Becsapódás" szerkesztésmódja is drámai, Vásquez szervesen szövi egymásba a belső - lelki és a külső - távoli történéseket, egyszerre feszítve szét a fizikai és az emocionális idő kereteit. S a finoman, mégis határozott vonalakkal és pontos pszichológiával megrajzolt szerelmi szálak, az idősíkok izgalmas, lüktető keverése csak tovább gazdagítják ezt a számtalan nyugtalanító kérdést felvető, feszes és élvezetes stílusban megírt, a kortárs irodalom legmegrendítőbb írásai közé tartozó, letehetetlen regényt. A regény óriási sikert aratott. 2011-ben a "Becsapódás"-nak ítélték a spanyol nyelvterület talán legrangosabb irodalmi díját, az Alfaguara-díjat. Az Ab Ovo Kiadó 2012-ben adta ki Vásquez "Informátorok" című regényét. Legújabb regénye, A hírnévjátékos 2014-ben jelenik meg.

"Amikor 1999-ben családommal hazalátogattam, találkoztam egy Németországból származó zsidó asszonnyal, aki 1938-ban érkezett Kolumbiába, és nagyon megfogott a története. Tizenhárom évesen családjával menekült el szülővárosából, Emmerichből. Édesapja szállodát nyitott egy vidéki kisvárosban, Bogotától néhány órányira. A jó nevű szállót előszeretettel látogatták a politikusok, ami szép megélhetést biztosított a családnak. Aztán kitört a világháború. Kolumbia megszakította diplomáciai kapcsolatait Németországgal, és a kolumbiai hatóságok üldözni kezdték az ellenséges államok ott élő polgárait -náci kémeket, náci szimpatizánsokat, a náci propaganda hirdetőit-, és mindenkit, akit veszélyesnek ítéltek. Feketelistákat állítottak össze, informátorokat alkalmaztak, hamarosan minden német név gyanút ébresztett, bizalmatlanságot keltett. Mindezt új ismerősöm beszélte el. Többet akartam tudni, három napon át együtt voltunk, és mesélt, türelmesen magnóra mondta élettörténetét. Soha nem írtam addig Kolumbiáról, főként azért nem, mert nem értettem az országot, és én abban a hitben nőttem fel, hogy csak arról szabad írni, amit az ember ismer. Később rájöttem, ez nagy tévedés. Rájöttem, hogy a legjobb indok az írásra az, ha valamit nem értünk. Amikor az "Informátorok"-at írtam, ki akartam deríteni, hogyan élte át Kolumbia a világháborút. Tudni akartam mindent az ottani náci pártról, a feketelistákról, az akkor történtek következményeiről, melyeket az én nemzedékem örökölt." (a Szerző) A Kolumbiában játszódó regény már vagy tucatnyi országban megjelent, a kritikusok a legnagyobb elragadtatással írnak róla. A hazánkban is közkedvelt Nobel-díjas író, Mario Vargas Llosa így dicséri: Az "Informátorok" rendkívüli erejű történet, egyszerre tanúsítja Vásquez képzeletének gazdagságát és prózájának eleganciáját, finomságát.