Edgar Wallace strana 15 z 15

"Bármily hírhedtek és érdekesek is egyébként borzalmas gonosztetteik révén azok a szerencsétlen kiváltságosak, akik bekerülnek az elmebeteg elítéltek broadmoori fegyházába, ? õszintén szólva, illetlenség, hogy ne mondjuk: igazságtalanság, hogy éppen õk állítsanak pellengérre valakit, akit, akárcsak õket, az orvosszakértõk véleménye és a könyörületes esküdtszék utalt ebbe a reménytelen intézetbe. Ám azért mégis gyakran ujjal mutogattak John Flackre, amint ide-oda lõdörgött az udvaron, a kezeit hátra dugva, fejét a mellére lógatva. Magas, ösztövér öregember volt, akin lötyögött a szürke darócruha, sohase állt szóba senkivel és õt magát is ritkán szólították meg. ? Ez Flack? a Flack. A földkerekség legagyafúrtabb banditája? Az õrült John Flack? kilencszeres rablógyilkos?" J. G. Reeder detektívnek és csinos titkárnõjének szembe kell szállnia az õrült, ám zseniális Flack bosszújával...

"Hirtelen felült ágyában, hideg borzongás futott át a testén. Valaki volt a szobában! Tapogatózva nyúlt a villanykapcsoló felé és majdnem felsikoltott. Egy kézhez, hideg kézhez ért az éjjeli szekrényen. Egy pillanatra megdermedt a rémülettõl. A kéz hirtelen visszahúzódott. Hallotta a függöny zizzenését, s az éjszaka sötétjében egy alak árnyéka rajzolódott az ablakra. Kiugrott az ágyból, egész testében reszketett, s felgyújotta a villanyt. A szoba üres volt, de a földig érõ ablakszárnyat csak betámaszották. Az ágy melletti asztalon szürke kártyát pillanott meg. Remegõ ujjakkal emelte fel: ?Valaki, aki szereti Önt, kéri, hagyja el azonnal a házat, mert élete és becsülete veszélyben forog.? Az aláírás helyére kék színû, keskeny kezet rajzoltak." A szerzõrõl: Edgar Wallace (1875-1932) az angol krimi-, újság- és színmûíró számos népszerû kaland és detektívregény szerzõje volt. Már életében "a krimi királyaként" ünnepelték. Haditudósítóként dolgozott az orosz-japán háború során, hazatérését követõen írta meg elsõ könyvét, a Négy igaz embert. Korának hallatlanul termékeny és sikeres írója volt, mintegy 176 regényt és számos novellát írt 1932-ben bekövetkezett haláláig.

"Erdei út vezet Alebiországba. Erdõkön és mocsarakon át kanyarog, sûrû csaliton és búján zöldellõ lombokon visz keresztül alig észrevehetõ ösvény. A nagy folyamnak nincsen olyan mellékfolyója, amely megmutatná az utat Alebiországba, ahol ? mint ahogy a híre járja ? vad és ismeretlen törzsek laknak, s ahol furcsa varázslatokkal és különös szokásokkal találkozik az ember. Itt, ezen a földön folyik a Gyémántfolyam."

London lakóit egy gyilkos, fekete kígyó tartja rettegésben, mely sorra szedi áldozatait. A testeken két parányi seb, mint két tûszúrás, egészen közel egymáshoz. A halál oka: kígyóméreg. Mivel a Scotland Yard nyomozója kudarcot vall, színre lépnek Wallace legnépszerûbb hõsei: Manfred, Gonsalez és Poiccart, a Három Igaz Ember, akik saját módszereiket használva derítik fel az igazságot és hozzák meg ? az írott törvénnyel nem törõdve - ítéletüket. De még számukra is nehéz feladat a zseniális Oberzohn professzor legyõzése. A szerzõrõl: Edgar Wallace (1875-1932) az angol krimi-, újság- és színmûíró számos népszerû kaland és detektívregény szerzõje volt. Már életében "a krimi királyaként" ünnepelték. Haditudósítóként dolgozott az orosz-japán háború során, hazatérését követõen írta meg elsõ könyvét, a Négy igaz embert. Korának hallatlanul termékeny és sikeres írója volt, mintegy 176 regényt és számos novellát írt 1932-ben bekövetkezett haláláig.

A tengerparton cölöpökön álló házban egy hóbortos öregember lakik. Állandóan láthatatlan ?gyermekeivel? beszélget, néha-néha hegedülget. Az öreg túl sokat tud egy csempészbanda üzelmeirõl, ezért a banda feje elteszi õt láb alól. Egy idõ elteltével azonban újra felhangzik a hegedûszó... Félmunkát végzett volna a gyilkos? Vagy valóban az öregember kísértete bukkan föl? Bradley felügyelõ, a Scotland Yard szimpatikus detektívje többek közt e rejtélyekre is fényt derít, és végül leleplezi a gátlástalan bandát.