Michael White strana 2 z 2

Korábbi köteteihez hasonlóan Michael White ezúttal is egy olyan személyiség arcképét rajzolja meg, aki a felvilágosodás előfutáraként kimagasló szerepet játszott a tudomány- és szellemtörténetben. Galilei a tudomány forradalmának kulcsfigurája volt, sokak szemében pedig olyan vértanú, akit eredményei és meggyőződése miatt ítélt el a katolikus egyház. Galilei, aki egy időben maga is papnak készült, az inkvizíció áldozataként végezte - beteg, vak öregemberként, aki utolsó napjait házi őrizetben töltötte, műveit betiltották, eszméit pedig az egész katolikus világban háttérbe szorították. Michael White olyan korszak kontextusában vizsgálja Galilei munkásságát, amikor a vallási és tudományos felfogás veszedelmesen egybefonódott. Azt az utat, amely a Galilei elleni eretnekvádhoz vezetett, az ellenreformációval és a harmincéves háborúval a háttérben tárja elénk, és az elbeszélésből olyan történet kerekedik ki, amelyet összeesküvés és titkolózás szennyez be. Michal White azt is sejteti, hogy valójában Galileinek nem a kopernikuszi világképhez való ragaszkodása szúrta Róma szemét - sokkal veszedelmesebb gondolatokra bukkant, amelyek a katolicizmus alapjainak megrengetésével fenyegettek.

Galilea Galileiho můžeme právem zařadit po bok takových velikánů vědy, jakými jsou Newton, Einstein nebo Darwin. Byl to sice zbožný katolík, ale díky své genialitě se dostal do sporu s církví a mnozí lidé jej dnes považují za mučedníka. Kniha Michaela Whitea Antikrist Galileo je nejen životopisem tohoto vědce období doznívající renesance, ale přináší také obraz doby, v níž věda byla až příliš těsně spjata s náboženstvím. Autor v ní sleduje události, které provázely Galileův život od prvního udání z kacířství až po proces, jenž s ním inkvizice uspořádala v roce 1633, kriticky pohlíží na církev, která svým přístupem zbrzdila vývoj vědy, a na základě důkazů objevených ve vatikánských archivech zpochybňuje po léta opakovaně uváděné důvody, jež vedly ke Galileovu odsouzení. Ukazuje, proč se Galileo stal pro církev postavou tak problematickou, že ještě po mnoha staletích považoval pozdější papež Benedikt XVI. za nutné označit tento proces za „důvodný a oprávněný“.

Kniha dokazující na příkladu nejproslulejšího současného fyzika provázanost života a vědy. Žádný žijící vědec není tak proslulý jako Stephen Hawking. Jeho kniha Stručná historie času zaznamenala po celém světě miliony prodaných výtisků, tedy stejné množství, jakého dosahuje Stephen King. Stephen Hawking udělal více než kdokoli jiný pro posouvání hranic porozumění Vesmíru. Nerad se baví o svých neduzích i o svém soukromém životě. Nejraději by byl, kdyby o něm lidé uvažovali nejprve jako o vědci a popularizátorovi vědy. Tato kniha respektuje jeho přání a snaží se na příkladu Stephena Hawkinga dokázat, že věda a život jsou neoddělitelně provázány.

Korábbi köteteihez hasonlóan Michael White ezúttal is egy olyan személyiség arcképét rajzolja meg, aki a felvilágosodás előfutáraként kimagasló szerepet játszott a tudomány- és szellemtörténetben. Galilei a tudomány forradalmának kulcsfigurája volt, sokak szemében pedig olyan vértanú, akit eredményei és meggyőződése miatt ítélt el a katolikus egyház. Galilei, aki egy időben maga is papnak készült, az inkvizíció áldozataként végezte - beteg, vak öregemberként, aki utolsó napjait házi őrizetben töltötte, műveit betiltották, eszméit pedig az egész katolikus világban háttérbe szorították. Michael White olyan korszak kontextusában vizsgálja Galilei munkásságát, amikor a vallási és tudományos felfogás veszedelmesen egybefonódott. Azt az utat, amely a Galilei elleni eretnekvádhoz vezetett, az ellenreformációval és a harmincéves háborúval a háttérben tárja elénk, és az elbeszélésből olyan történet kerekedik ki, amelyet összeesküvés és titkolózás szennyez be. Michal White azt is sejteti, hogy valójában Galileinek nem a kopernikuszi világképhez való ragaszkodása szúrta Róma szemét - sokkal veszedelmesebb gondolatokra bukkant, amelyek a katolicizmus alapjainak megrengetésével fenyegettek.

Po magickém Zlatém pentagramu se autor opět vydává do světa fantazie v napínavém thrilleru, jehož dějištěm jsou Benátky a Florencie na počátku 15. století, ale i v současnosti. Antropologický výzkum mumifikovaných těl příslušníků jedné z nejmocnějších rodin renesanční Itálie, Medicejů, se pro Carlina Mackenzieho a jeho neteř Edie Grangerovou mění v pátrání, při kterém musí oba riskovat život. Cesta k nejúžasnějšímu a současně nejnebezpečnějšímu objevu jejich vědecké kariéry vede přes zašifrovaná poselství z dávných dob i přes nástrahy těch, kteří chtějí znemožnit odhalení pravdy…

Giordano Bruno a reneszánsz szellemi életének középpontjában tevékenykedett, és az emberi gondolkodás fejlődésének keresztútján állt. Keveréke volt a misztikusnak, a filozófusnak és a tudósnak, és az összes tudományág egyfajta egyesítéséről írt, hogy mindenre kiterjedő áttekintést alkosson, akárcsak előtte Leonardo, utána pedig Newton. Buzgón igyekezett mindent megismerni és kikutatni. Nem ismert el határokat és nem fogadta el a korlátozásokat. Bruno végtelen intelligenciájával szomjazta a kihívást, veszedelmes eszméket tárt fel, és kapcsolatokat is talált köztük, ám ami ennél is fontosabb: volt mersze és elszántsága következtetései közzétételére egy olyan korban, amelyben a mindennapok részét jelentette az üldözés, és amelyet velejéig átjárt a szemforgató ájtatosság. Giordano Bruno története tehát az üldöztetés és a harc története: egy olyan csatáé, amelyet egyenlőtlen erők vívtak, és amelyben egyetlen ember szállt szembe a tudatlansággal, a dogmákkal és a korrupcióval.

Galilea Galileiho můžeme právem zařadit po bok takových velikánů vědy, jakými jsou Newton, Einstein nebo Darwin. Byl to sice zbožný katolík, ale díky své genialitě se dostal do sporu s církví a mnozí lidé jej dnes považují za mučedníka. Kniha Michaela Whitea Antikrist Galileo je nejen životopisem tohoto vědce období doznívající renesance, ale přináší také obraz doby, v níž věda byla až příliš těsně spjata s náboženstvím. Autor v ní sleduje události, které provázely Galileův život od prvního udání z kacířství až po proces, jenž s ním inkvizice uspořádala v roce 1633, kriticky pohlíží na církev, která svým přístupem zbrzdila vývoj vědy, a na základě důkazů objevených ve vatikánských archivech zpochybňuje po léta opakovaně uváděné důvody, jež vedly ke Galileovu odsouzení. Ukazuje, proč se Galileo stal pro církev postavou tak problematickou, že ještě po mnoha staletích považoval pozdější papež Benedikt XVI. za nutné označit tento proces za „důvodný a oprávněný“.