Pál Závada strana 2 z 2

Deníkový román maďarského spisovatele je milostným dramatem, ve kterém probleskuje život a dějiny nejmenované slovenské vesnice v Maďarsku 20. století. Ona ho vábí i odstrkuje zároveň. On bez ní nedokáže žít. Oba dva k sobě připoutává hluboká touha a vzdaluje od sebe nevysvětlitelný odpor. Po celý život však k sobě vášnivě hledají cestu. O mnohém z toho, co jeden před druhým nikdy nedokázali vyslovit, píší v tomto deníku. Po jejich smrti v něm pokračuje její syn, jímž jejich rod vymírá. Zůstává tento deník. Ale skutečná příčina jejich nesouladu je navždy zahalena rouškou tajemství.

"Amikor roma honfitársaink portréit ezzel a címmel tárjuk közönségünk elé, azt mondjuk, tessék, ez a mi cigányaink listája és fényképsorozata, sorban arcról arcra, szeretnivaló büszkeségeink mindnyájan, mind ez a huszonnégy mai magyar. Mert ugyan ki vonhatná kétségbe a magyarságukat? De címválasztásunknak oka az a közös szégyen is, amely elöntött bennünket korunk talán legiszonyatosabb magyar rigmusa hallatán. Nemrégiben bukkant föl ez a népünk ajkán termett mondóka: „Egy sor akác, / egy sor fűz, / egy sor cigány, /egy sortűz.” Azt mondtuk, ha ilyen korban élünk, akkor legyen merszünk szembesülni ezekkel a sorokkal, és szegezzük velük szembe huszonnégy kortársunkat-honfitársunkat meg saját magunkat. Závada Pál"

Závada Pál első drámakötete nemcsak azoknak újdonság, aki a műfajt kedvelik, vagy látták a darabokat színpadra állítva, de ajándék régi olvasóinak is. A drámák a prózákhoz, a prózák a drámaváltozatokhoz csinálnak kedvet, hogy bolyonghassunk a műfajok között. A "Janka estéi" trilógiává fűzi össze a három nagyregényt, a "Jadviga párnájá"-t, "A fényképész utókorá"-t és az "Idegen testünk"-et. Szereplői, akik eddig is fel-felbukkantak itt is ott is, most végigvándorolják, és ,"saját hangjukon" végigbeszélgetik szemünk előtt a XX. századot. Mintha kihúzófilccel kezünkben olvasnánk a régi könyveket, láthatóvá válnak a motívumok, hallhatóvá az énekek, élettelibbek lesznek az alakok, és hangsúlyosabb a mindenkori ,"evickélés" a történelmi és emberi viszonyokban.

Po úspešnom Jadviginom vankúšiku vychádza u nás ďalší Závadov román Potomkovia fotografa. Autor nadväzuje na niť predošlého po slovensky publikovaného textu, na osudy jeho niektorých postáv. Dej sa začína rozvíjať pod vežou kostola s hviezdicovým bud zogáňom na veži, ktorý je už slovenskému čitateľovi známy. Príbeh románu sa rozvíja v troch rovinách. Tentoraz sú to roviny časové. V texte sa prepletajú osudy troch generácií postáv pochádzajúcich jednak z juhu Maďarska, z obce so slovenským obyvateľstvom, i z veľkomesta Budapešti, no autor nás zavedie i do Paríža či Marseille. Závada sa ponára do spoločensko-politického dejinného diania dvadsiateho storočia, pokúša sa pomenovať závažné spoločenské konflikty, napätie medzi etnikami, rozličnými mocenskými silami i privátnymi životmi postáv. Rozprávač ná s sprevádza neobvyklým spôsobom - v prvej osobe množného čísla, pričom identita a teda zorný uhol tohto "pomnožného" rozprávača sa neustále mení a vťahuje čitateľa priamo do deja. Stávame sa svedkami, aktérmi príbehu, a to raz v úlohe obetí, inokedy agresora či jednoducho pozorovateľa, no nikdy nie nestranného, vždy zainteresovaného. Znova prežívame neuralgické chvíle nedávnych historických udalostí a sme nútení konfrontovať sa s vlastn ou zodpovednosťou za epizódy európskych dejín.

"Különleges dokumentum az a "receptkönyv", amit a háború utolsó hónapjai során az ausztriai lichtenwörthi táborba deportált magyar nők írtak, emlékezetből. A holokauszt újabb történeti irodalma egyre gyakrabban adja át a szót az áldozatoknak, akik immár a saját hangjukon megszólalva tesznek tanúságot a velük akkor történtekről. Az a felismerés rejlik ennek mélyén, hogy a holokauszt nem csupán a bűntettek elkövetőinek, hanem a bűntetteket elszenvedők története is egyúttal. Az áldozatok traumatikus tapasztalatainak, az őket ért atrocitásokra adott reakcióknak az ismerete nélkül nem alkotható ugyanis teljes kép a holokauszt valóságáról. A túlélés stratégiáját választotta az a néhány magyar nőfogoly, aki - "fedezékbe vonulva" - apró papírfecnikre ételrecepteket kezdett rögzíteni. Elsősorban a tésztafélékre és a süteményekre emlékeztek, amiben bizonnyal a legkedvesebb íz utáni heves sóvárgás vezette őket. A nemrégiben véletlenül előkerült becses forrás közreadását terjedelmes életútinterjú teszi teljessé. A lichtenwörthi lágerben lejegyzett ételrecepteket megőrző asszony meséli el ez alkalommal egy jellegzetes budapesti zsidó kispolgárcsalád több generációjának a 20. századi életét. A két dokumentum együtt nyújt hiteles és megrázó betekintést a letűnt század mozgalmas világába." (Gyáni Gábor)

Po úspešnom Jadviginom vankúšiku vychádza u nás ďalší Závadov román Potomkovia fotografa. Autor nadväzuje na niť predošlého po slovensky publikovaného textu, na osudy jeho niektorých postáv. Dej sa začína rozvíjať pod vežou kostola s hviezdicovým bud zogáňom na veži, ktorý je už slovenskému čitateľovi známy. Príbeh románu sa rozvíja v troch rovinách. Tentoraz sú to roviny časové. V texte sa prepletajú osudy troch generácií postáv pochádzajúcich jednak z juhu Maďarska, z obce so slovenským obyvateľstvom, i z veľkomesta Budapešti, no autor nás zavedie i do Paríža či Marseille. Závada sa ponára do spoločensko-politického dejinného diania dvadsiateho storočia, pokúša sa pomenovať závažné spoločenské konflikty, napätie medzi etnikami, rozličnými mocenskými silami i privátnymi životmi postáv. Rozprávač ná s sprevádza neobvyklým spôsobom - v prvej osobe množného čísla, pričom identita a teda zorný uhol tohto "pomnožného" rozprávača sa neustále mení a vťahuje čitateľa priamo do deja. Stávame sa svedkami, aktérmi príbehu, a to raz v úlohe obetí, inokedy agresora či jednoducho pozorovateľa, no nikdy nie nestranného, vždy zainteresovaného. Znova prežívame neuralgické chvíle nedávnych historických udalostí a sme nútení konfrontovať sa s vlastn ou zodpovednosťou za epizódy európskych dejín.

Deníkový román maďarského spisovatele je milostným dramatem, ve kterém probleskuje život a dějiny nejmenované slovenské vesnice v Maďarsku 20. století. Ona ho vábí i odstrkuje zároveň. On bez ní nedokáže žít. Oba dva k sobě připoutává hluboká touha a vzdaluje od sebe nevysvětlitelný odpor. Po celý život však k sobě vášnivě hledají cestu. O mnohém z toho, co jeden před druhým nikdy nedokázali vyslovit, píší v tomto deníku. Po jejich smrti v něm pokračuje její syn, jímž jejich rod vymírá. Zůstává tento deník. Ale skutečná příčina jejich nesouladu je navždy zahalena rouškou tajemství.

"Ebben a dokumentumgyűjteményben egy tótkomlósi parasztcsalád gazdálkodói erőfeszítéseit és elbukását szeretném bemutatni. Pontosabban: egy család gazdálkodástörténetének második fejezetét - azt az 1945 és 1956 közötti időszakát, amelyről a forrásul szolgáló családi irattár papírjai minden más korszakhoz képest bővebben szólnak." (A Szerző)

"Ebben a dokumentumgyűjteményben egy tótkomlósi parasztcsalád gazdálkodói erőfeszítéseit és elbukását szeretném bemutatni. Pontosabban: egy család gazdálkodástörténetének második fejezetét - azt az 1945 és 1956 közötti időszakát, amelyről a forrásul szolgáló családi irattár papírjai minden más korszakhoz képest bővebben szólnak." (A Szerző)