Pál Závada strana 2 z 3

Pôvabný príbeh o láske, v ktorom autor opisuje život na maďarskom vidieku v prvých dvoch desaťročiach 20. storočia... Pál Závada je súčasný maďarský spisovateľ, rodák z mestečka Slovenský Komlóš (Tótkomlós). Najväčší úspech zaznamenal jeho román Jadvigin vankúšik, pôvabný príbeh o láske, v ktorom opisuje život na maďarskom vidieku v prvých dvoch desaťročiach 20. storočia. Nikto nie je šťastnejší než mladý Ondriš, ktorý sa práve oženil so svojou veľkou láskou Jadvigou. Šťastie mladomanželov však čoskoro prekazí zrada, keďže Jadviga poruší sľub vernosti s najlepším priateľom svojho muža. Ondriš dostane povolávací rozkaz a musí odcestovať. Do dediny sa vráti ako tajný agent, ktorý dostal za úlohu sledovať slovenskú menšinu.

V románe Prirodzené svetlo sa spisovateľ Pál Závada opäť vracia k svojim maďarsko-slovenským koreňom do Slovenského Komlóša v Békéšskej župe. Postavami v jeho rozprávaní sú obyčajní ľudia, muži a ženy, Maďari, maďarskí Slováci aj Židia, autor rozvíja ich osudy pred druhou svetovou vojnou, počas vojny a v povojnových rokoch. A zatiaľ čo dejiny píšu svoje veľké príbehy o zabíjaní a presídľovaní, ľudia žijú ďalej - ľúbia, zrádzajú, stoja na strane obetí alebo obvinených, zhovárajú sa a fotografujú. Niektorí zmiznú naveky, iní si o niekoľko desaťročí neskôr s ľahkým srdcom, akoby na všetko zabudli, prezerajú retušované fotografie, a poniektorí chcú do kolektívnej pamäti pripísať aj svoj príbeh. Pál Závada je súčasný maďarský spisovateľ, jeho najznámejšie dielo je román Jadvigin vankúšik, ktorý vyšiel aj po slovensky. Kniha je vydaná s príspevkom z FPU.

"Különleges dokumentum az a "receptkönyv", amit a háború utolsó hónapjai során az ausztriai lichtenwörthi táborba deportált magyar nők írtak, emlékezetből. A holokauszt újabb történeti irodalma egyre gyakrabban adja át a szót az áldozatoknak, akik immár a saját hangjukon megszólalva tesznek tanúságot a velük akkor történtekről. Az a felismerés rejlik ennek mélyén, hogy a holokauszt nem csupán a bűntettek elkövetőinek, hanem a bűntetteket elszenvedők története is egyúttal. Az áldozatok traumatikus tapasztalatainak, az őket ért atrocitásokra adott reakcióknak az ismerete nélkül nem alkotható ugyanis teljes kép a holokauszt valóságáról. A túlélés stratégiáját választotta az a néhány magyar nőfogoly, aki - "fedezékbe vonulva" - apró papírfecnikre ételrecepteket kezdett rögzíteni. Elsősorban a tésztafélékre és a süteményekre emlékeztek, amiben bizonnyal a legkedvesebb íz utáni heves sóvárgás vezette őket. A nemrégiben véletlenül előkerült becses forrás közreadását terjedelmes életútinterjú teszi teljessé. A lichtenwörthi lágerben lejegyzett ételrecepteket megőrző asszony meséli el ez alkalommal egy jellegzetes budapesti zsidó kispolgárcsalád több generációjának a 20. századi életét. A két dokumentum együtt nyújt hiteles és megrázó betekintést a letűnt század mozgalmas világába." (Gyáni Gábor)

Závada Pál első drámakötete nemcsak azoknak újdonság, aki a műfajt kedvelik, vagy látták a darabokat színpadra állítva, de ajándék régi olvasóinak is. A drámák a prózákhoz, a prózák a drámaváltozatokhoz csinálnak kedvet, hogy bolyonghassunk a műfajok között. A "Janka estéi" trilógiává fűzi össze a három nagyregényt, a "Jadviga párnájá"-t, "A fényképész utókorá"-t és az "Idegen testünk"-et. Szereplői, akik eddig is fel-felbukkantak itt is ott is, most végigvándorolják, és ,"saját hangjukon" végigbeszélgetik szemünk előtt a XX. századot. Mintha kihúzófilccel kezünkben olvasnánk a régi könyveket, láthatóvá válnak a motívumok, hallhatóvá az énekek, élettelibbek lesznek az alakok, és hangsúlyosabb a mindenkori ,"evickélés" a történelmi és emberi viszonyokban.

"Amikor roma honfitársaink portréit ezzel a címmel tárjuk közönségünk elé, azt mondjuk, tessék, ez a mi cigányaink listája és fényképsorozata, sorban arcról arcra, szeretnivaló büszkeségeink mindnyájan, mind ez a huszonnégy mai magyar. Mert ugyan ki vonhatná kétségbe a magyarságukat? De címválasztásunknak oka az a közös szégyen is, amely elöntött bennünket korunk talán legiszonyatosabb magyar rigmusa hallatán. Nemrégiben bukkant föl ez a népünk ajkán termett mondóka: „Egy sor akác, / egy sor fűz, / egy sor cigány, /egy sortűz.” Azt mondtuk, ha ilyen korban élünk, akkor legyen merszünk szembesülni ezekkel a sorokkal, és szegezzük velük szembe huszonnégy kortársunkat-honfitársunkat meg saját magunkat. Závada Pál"

"Ebben a dokumentumgyűjteményben egy tótkomlósi parasztcsalád gazdálkodói erőfeszítéseit és elbukását szeretném bemutatni. Pontosabban: egy család gazdálkodástörténetének második fejezetét - azt az 1945 és 1956 közötti időszakát, amelyről a forrásul szolgáló családi irattár papírjai minden más korszakhoz képest bővebben szólnak." (A Szerző)

"Ebben a dokumentumgyűjteményben egy tótkomlósi parasztcsalád gazdálkodói erőfeszítéseit és elbukását szeretném bemutatni. Pontosabban: egy család gazdálkodástörténetének második fejezetét - azt az 1945 és 1956 közötti időszakát, amelyről a forrásul szolgáló családi irattár papírjai minden más korszakhoz képest bővebben szólnak." (A Szerző)