Ferenc Zsindely

Dr. Zsindely Ferenc (1891-1963) jogász, író, miniszter, a háború előtti korszak meghatározó vadászati személyisége volt. Feleségével Tüdős Klárával a második világháború alatti náciellenes tevékenységének eredményeképpen sok menekültet bújtatott Istenhegyi úti villájában. Ennek ellenére a kommunista rezsim a Horthy-rendszerben tanúsított szerepvállalásukért az 1950-es években megfosztotta vagyonuktól, és kitelepítette őket. Zsindely Ferenc jelentékeny munkásságot fejtett ki a pénzügyi szakirodalomban és a szépirodalomban is, versekkel, novellákkal és főleg a vadászat körébe tartozó elbeszélésekkel. Rendszeresen jelentek meg írásai, cikkei a korabeli Nimród Vadászújságban. Jó barátságban állt Kittenberger Kálmánnal, Fekete Istvánnal és Láng Rudolffal. Írásaiban méltó módon képviselte a Bársony István-i szellemi örökséget. Dunárul fúj a szél... című kötetéből "a természet ezernyi apró jelenségét meglátó, okát kutató és felismerő, a dolgok végére járó vadász tekint ránk. Minden írása lelkiségének tükörképe, mert a vadászat érzésekben és gondolatokban oly gazdaggá tette őt, hogy képes volt a növények, halak, madarak és vadak életmódjáról és szokásairól szépirodalmi, mi több, lírai köntösben pontos természettudományi ismeretet mondani. Nem csupán vadászati könyv, hanem az egymással összefüggő elbeszélések, életképek és természeti leírások tarka sorából alakult regény, mely az író vadászterületén, a Dunántúl északi részében, valamint az "Öreg-Duna" és szigetei körül játszódik. Az ottani csodás, volt világnak a hőskölteménye a mű." A kötet tartalmát hűen illusztrálják fivére, Zsindely Endre művészi felvételei.

Zsindely Ferenc neve elsősorban, mint politikus ismert a második világháború előtti évtizedből. Azonban, akik ismerik Kittenberger Kálmán Afrika-vadász közel harminc évig szerkesztett vadászlapját, a Nimródot, azok tudják, hogy a neves főszerkesztő sok kiváló vadászírót fedezett fel. Nemcsak Fekete István írásai jelentek meg először a színvonalas vadászlapban, hanem Zsindely Ferencé is. Nem publikált sokat, mert politikai elfoglaltsága erre kevés időt adott. Első könyve 1932-ben jelent meg, Isten szabad ege alatt címmel. A kötet alcíme: Elbeszélések vadról, vadászatról, vadászemberekről. A 29 elbeszélést tartalmazó vaskos kötetet öccse, Zsindely Endre fotói díszítik. 1938-ban megjelenik a második, egyben utolsó kötete, Dunárul fúj a szél címmel. A kötet színvonalát szintén testvéröccse képei emelik. 1947-ben egyik írásánál az a megjegyzés olvasható, hogy részlet a szerző kiadatlan, új könyvéből, de a kézirat elkallódott. Utolsó írása a vadászlapban 1948 márciusában jelent meg, mert magát a lapot is megszüntették ebben az évben. Politikai pályafutása az 1944. március 19-i Magyarország német megszállásával véget ért. Még néhány évig Pesten élhetett feleségével, Tüdős Klárával, aztán 1951-ben őket is utolérte a kitelepítés. Haláláig Balatonlellén házmesterként éltek, sokszor nélkülözve. A mostani kötet egy olyan válogatás, ahol az írások zöme könyvben még nem jelent meg, és a kötet végén a szerző vadászati bibliográfiája is megtalálható.

Zsindely Ferenc életét és munkásságát elsősorban a politika határozta meg, egy rövid ideig a kereskedelmi és közlekedési miniszteri tisztséget is betöltötte. Pályafutása a második világháborúval véget ért, ezután elsősorban karitatív tevékenységekben vett részt felesége, Tüdős Klára oldalán, egészen a kitelepítésükig. Politikai szerepvállalása mellett életében már gyermekkorától kezdve jelen volt az erdőjárás, a vadászat. Testvérével, Endrével együtt később mindketten részt vettek a Nemzeti Vadászati Védegylet megalakításában, és mindkettejüknek jelentek meg írásai az akkortájt Kittenberger Kálmán által szerkesztett Nimród vadászújságban. Az Isten szabad ege alatt Elbeszélések vadról, vadászatról, vadászemberekről című kötet volt Zsindely Ferenc első olyan vadászati témájú munkája, amely könyv alakban is megjelent, ebben is szerepet vállalt testvére: az írásokat az ő fotói egészítik ki. A mű már megjelenésekor jó kritikát kapott: Pompás ajándék: Herman Ottó természetimádása, Bársony István művészalkotásai, Gárdonyi Géza föld- és fajszeretete újul meg benne gyönyörű friss hajtásban írja egy korabeli méltatója. Az írás mit sem veszített értékéből az első megjelenése óta, a magyar vadászirodalom fontos részét képezi ma is. A benne szereplő elbeszéléseket átható mély humánum és feltétlen istenhit nagymértékben hozzájárul a kötet időkön átívelő érvényességéhez.