Adenium

Az érett keresztelő – „Egy kis béka szíve” negyedik kötetje, dedikált himnusz a nagyszülők részére. A kép az tökéletes, de ő nem ismerte soha a nagyszüleit, de úgy ahogy már megszoktuk a szerzőt, George Vârtosu, meglepi az olvasóit! Habár tragikus a helyzet, hogy nem ismerte meg a nagyszüleit, ez a realitás egy felbecsülhetetlen ajándékkal jött: a falú összes öregeiből kiválasztotta a legbölcsebbeket, a legszorgalmasabbakat, a legszebbeket. Felhasználva a legjobbat mindenkiből képzelő erejével körül rajzolta a tökéletes nagyszülőket. Ez a kötet egy műalkotás, amely megtalálja csodálóit és amelyben az olvasó megtalálja önmagát benne és rátalál a szentelt univerzál nagyszülőkre, az ők tanitásaikra, az ők határtalan szeretetjükre az unokák iránt. Mikor tudod hogy elérted a felnőtt kort? Két bolha testvér közt egy fogadás révén átalakul egy igazi tragédiába ami az egész családot érint és egy igazi érett keresztelője lesz a történet hősének. Hogy hogyan fogják megoldani a konfliktust a két testvér és mit lehet tanulni a váratlan maratoni eseményekből, megtudhatják ‚‚A kisbéka sz?ve’’ negyedik kötetjéből – Az érett keresztelő.

Az arany toll, az angyal vagy a hóhér?, az első kötete A KIS BÉKA SZIVÉNEK (a szerző Gheorghe Virtosu), kinyitja a barátság, az élet tanúlságai és a gyermekkor világa felé vezető utat, ami kialakit egy erős jellemet. Ez a történet, mely minden korosztálynak iródott, egy kis hősnő különös kalandjával kezdődik, aki minden erejét latba veti, hogy megtalálja a nagy világban elvesztett családját. Hogy miként bocsáss meg, miként örvendezz igazán az életnek és mindennek ami a legszebb amit neked adhat. Az első kötet a KIS BÉKA SZIVÉNEK gyűjteményéből, rajzokban is megjelenik valamint rajzfilmben.

Könyvet olvasni, oldalról oldalra végigpásztázni egy képregény oldalait, akár egy filmet követni, nagyon sokban hasonlít egy utazás kalandjaihoz. Amikor egy könyvnek több kötete is van, amikor egy sor mellékmese találkozik a főmese vonalaival, ez az út viszontagságokkal teli, mert hosszú út áll a hátad mögött, csodálatos tájakkal, meglepő kitérőkkel, hidakon és viaduktokon át. Ezek a gondolatok az „Egy kis béka szíve“ köteteire is érvényesek, amely engem egyre inkább meggyőz, hogy minden korosztály számára íródtak, vagyis nemcsak unokáim részére, hanem hozzám hasonló nagymamáknak is. Ebben a kötetben, a Vércsepp, akivel megismerkedtünk az első kötet oldalain, fáradtnak tűnik és elvonul. Ezzel ellentétben a Bolha és a Selyemhernyó nem kipihentek, hanem inkább annyira kíváncsiak és beszédesek, hogy egy percig sem áll be a szájuk majd háromszáz oldalon keresztül. Az idősebb és tapasztaltabb Bolha, csodás meséket mond a Selyemhernyónak és arra kéri, hogy ne szakítsa félbe! De emberedre akadtál! Gondolod lehetséges, hogy egy ilyen parányi és élénk élőlény ne tegyen fel több száz akár ezernyi kérdést? Mint akármelyik gyermek a Selyemhernyó tele van „miért“ kérdésekkel, a Bolha pedig mesterkélt elégedetlensége ellenére, igyekszik minden kérdésre válaszolni. Így tudunk meg a Selyemhernyóval együtt mi is számtalan dolgot az álmokról és azok értelmezéséről, a Bolhák bölcsességéről, vagy az emlékek erejéről. Felejthetetlen marad egy hosszabb lélegzetvételű mese, a Bolha gazdájának, az Öreg Patkánynak temetésének meséje. Megható a mód ebben a könyvben is, akárcsak a ciklus többi köteteiben, ahogyan a mitológiai elemek- egyrészről a primitív kereszténység, a folklór, másrészről a pogányság elemei bevezetésre kerülnek, ebben a valóságos mesében, még ha a fantasztikum és csoda eszközeivel is kerülnek bemutatásra. Életkortól függetlenül, az olvasó számára ezen kötetek elolvasása a gyönyörűség pillanatait adják. A fiatal, a nagyon fiatal olvasók számára, aki még nem olvas, hanem felolvasnak számára, ez egy tanulságos könyv, amelynek segítségével létünk erkölcstani dimenziójával kapcsolatba léphet. Elismerésem fejezem ki a szerzőnek, kellemes olvasást kívánok bármilyen korú olvasóközönségnek, és ami engem illet… várakozom. A többi kötetre. – 2011 június 9, Ia?i, Liviu Antonesei

Ime, elérkeztünk ennek a csodálatos mese sorozatnak a harmadik kötetéhez, melyek egymásutan erednek egyik a másikába, mint egy modern változata az Ezer egy ejszaka ciklusának. Haladjunk, vagyis, az olvasmányban, tegyük meg a harmadik lépést. Csakhogy, itt, a Kis Béka ciklusában, nem csak egy Seherezádéval van dolgunk, henem többel. Az elbeszélő, amiben én szeretem látni az iró álteregóját, elmeséli, hogy a Bolha és a Selyem Hernyó, mesélnek. A Bolha többet, mivel az ő élettapasztalata hosszabb és gazdagabb, a Hernyó kevesebbet, mert még nagyon fiatal és tapasztalata szegényebb. Csepp Anyó is mesél, de ebben a kötetben, kevesebbet, mert visszavonult egy javitó alvásba vagy egy mély meditálásba. A Bolha meséi zseniálisak és csodálatosak, és a Selyem Hernyo kiváncsisága nagyon meglepő, mintha benne egy emberi csemetét vélnél felfedezni aki sosem fejezi be kérdéseit:,,mi?“,,,hogy?“ és igy tovább, a sztár,,miért?“ minden gyermeknek a nagy világban és minden korban, hacsak nem minden élőlény csemetéinek melyek tovább viszik az életet. És el ne felejtsem- mint mindig, csodálatosak a meséi a Bolha Nagyapának, mindegy ha le visz a lenti életbe, a földalattiba, a Rosszéba, vagy, ellenkezőleg, felemel minket a kozmosz magasságába, Isten hatalmas Királyságába. A mesék ragyogó rügyeiben melyek kicserélődnek a Bolháról a Selyem Hernyó felé, a mitológiai természet két epizódja, melyek mintha a népies kereszténység útján érkezett, de szépen át voltak dolgozva, egy sui generis alapján, világitva mint valami úri szőlő szemek, ha nincsenek is leszakitva és szétpermetezve az egész köteten át. Ennek a bevezető kis szövegnek a végén, nem tudok csak kellemes olvasást kivánni és nagyobb erőt a koncentráláshoz, mivel ez a kötet sokkal több oldalt tartalmaz mint az előző kettő amit eddig olvastatok. És a szerzőnek sok egészséget kivánok, további gazdag fantáziálást és hasznot az irásban, hogy még tudjon nekünk továbbra is ilyen ékszer kollekciokat késziteni szavakból és képekből. Ha megszoktuk meséinek izét, úgy kell neki! Ahogy, nekünk is kell más olvasnivaló kötet, melyet a kályha melegénél olvashatunk vagy a nyári esték világánál. – 16 március 2011, Iasiban, Liviu Antonesei