Articity Kiadó

A Marson egy légibusz a végzete felé rohan, egy idősödő zsaru menti meg az utasait a pusztulástól... de ez még csak a kezdet. Alex Sverlov horgonykötélbe akadt lábbal tér magához az Indiai-óceán vizén hánykolódva... de ez még csak a kezdet. A Földön egy új birodalom, az Új-Kínai Császárság két korlátozott atomháborúban leigázza Ázsiát... de ez még csak a kezdet. Az M-kórokozó pusztító útjára indul a Naprendszerben létesített kolóniákon... De ez még mindig csak a kezdet. Ebben az első lapjától az utolsóig lebilincselően izgalmas regényben a főszereplők egy naprendszer méretű fertőzés gócpontjaiban találják magukat, miközben a háttérben náluk sokkalta nagyobb szellemi és fizikai erők mozgatják a szálakat. Új a világ, új a kórokozó, de a konfliktus a régi. Csak úgy fejtheted meg a titkait, ha a Gócpontba kerülsz. 400 évvel járunk a Holdraszállás után. A világ jelentős mértékben átalakult, az egyén számára szinte átláthatatlanul kiszélesedett. A Földet az emberiség régen kinőtte, de időközben meghódította a Naprendszert, ahol kolóniákon éli mindennapjait. Új államok, új élet- és érdekközösségek uralkodnak. A jövő sokszínű és változatos képet mutat Stephen Paul Thomas nagyszabású, bemutatkozó sci-fi regényében. Ám egy regény attól még nem válik izgalmassá, hogy csupán érdekesen felfesti számunkra a - szép új világot. A gócpont sem erről szól. A több szálon futó, időben és térben ide-oda ugráló történet egy, az egész világot behálózó, hajmeresztő összeesküvés krónikája. A világ különböző pontjain különös megbetegedés okoz látványos rosszulléteket. Hamarosan kiderül, hogy az ismeretlen kórokozó jóval nagyobb veszélyt rejt magában. Olyan mértékű pusztulás rémével fenyeget, amire még nem volt példa. Ha a legrosszabb megtörténik, az alapvetően írja át az emberiség regénybeli jelenét, ha egyáltalán maradnak túlélők. A tét tehát óriási, az idő pedig egyre fogy. Néhány elkötelezett ember azonban felveszi a versenyt az ismeretlennel... talán, mert ez a végzetük. Stephen Paul Thomas regénye nemcsak hogy az első szavától az utolsóig a könyvhöz bilincseli az olvasóját, de utána sokáig nem ereszti el. A hidegrázós események pontos és érzékletes dokumentálása, valamint a szépen kibontott karakterek és összefűzött történetszálak rendkívül átélhetővé teszik a történetet, míg a regény kérdésfelvetései, az azokra adott válaszok, és a felvázolt konfliktus meglepő megoldása-feloldása pedig elgondolkoztatják az olvasót: vajon ő mire lenne képes, meddig menne el, és mit áldozna fel önmaga és az emberiség megmentése érdekében. Elfogadná-e a végzetét vagy inkább szembefordulna vele...

A halál tabu. A halál érthetetlen, befogadhatatlan és elkerülhetetlen. Az ember egyik legősibb vágya a halál feletti győzelem, mert a halált nem tekinti az élet részének. Bele kíván szólni a ""nagy körforgásba"", lassítani a forgató kerekét, Istent játszani... ""Az utóbbi évek egyik legjobb sci-fijének +(Köki Terminál könyvesbolt)"", a Gócpont szerzőjének, Stephen Paul Thomasnak legújabb könyvében olyan történeteket olvashatunk a talán nem is olyan távoli jövőből, amelyben a főszereplők különböző utakat keresnek és járnak be azért, hogy saját életüket (vagy másokét) meghosszabbítsák. Egyesek számára a lélek, mint a testet is túlélő entitás, a jövőben az élet magától értetődő része lesz, miközben mások ugyanúgy halnak meg, mint korábban már annyian: betegségben, áldozatokként, megöregedve vagy életüket adva másokért. A túlélésért, a hatalomért, a pénzért és az élet meghosszabbításáért folyó nagy küzdelemben gyakran az emberiségnek is fizetnie kell: felsejlik a kollektív halál képe is. A Gócpont konspirációs sci-fi regény kolonizációs korszakában játszódó, a szerző grafikáival illusztrált történetek természetesen az életről szólnak. Válaszokat keresnek az elöregedett test gyógyítására, kicserélésére, a lélek hallhatatlanságára, és ezeken keresztül arra: legyőzhetővé válik-e az emberiség egyik legnagyobb ""ellensége""? Kell-e, szükséges-e a fizikai való már-már értelmetlennek tűnő meghosszabbítása? Hiszen ahogy a csillagok elmúlnak, kihunynak, úgy múlik el testünk is, visszatérve az univerzum anyagához... Legyőzhető tehát a halál? A válasz jelenleg az emberiség jelentős része szerint: igen. Csak kérni kell...

Nem sokkal a Gócpont történetének befejezése után kolóniaközi delegáció érkezik a Mars New Home-ra, hogy megünnepelje a Kolónia fennállásának háromszázadik évfordulóját. Előkelő vendégek kapnak meghívást az ünnepségre, köztük Maximilian Kilbraun is, a kolónia egyik alapítója, aki hosszú földi távollét után tér vissza szeretett vörös bolygójára. Ugyanazon a hajón utazik a genetikus és exobiológus, Frederic Bomont is, aki utána próbál járni: miért élnek hosszú és egészséges életet a hősként tisztelt tizenkettes küldetés asztronautái köztük Max is, aki éppen a százötvenedik születésnapjára készül mindenfajta genetikai beavatkozás nélkül. Vele tart Julia Tot, a Naprendszer-méretű karriert építő szobrásznő, aki a kolónia születésnapi ünnepségére kapott nagyszabású felkéréssel próbál betörni a kolóniaközi művészeti életbe. Fred genetikai fejtörője bolygóméretű kutatássá szélesedik, amint rábukkan az Egyirányú út privát űrügynökség titokzatos videóanyagaira. Ezalatt Max élete a feje tetejére fordul: különös őrület keríti hatalmába. Közben mindenkit ijesztő rémálom üldöz: egy idegen tör az életükre. Bár A MAG első része a Gócpont utolsó oldalaival kezdődik, azért egy önállóan is élvezhető, letehetetlenül izgalmas regény. Aki olvasta a Gócpontot az tudja: az író nem hagy sok időt a pihenésre. A főszereplőket egy titokzatos erő sodorja végig a feszültségekkel teli eseményeken, hogy aztán az utolsó oldalra is maradjon valami fordulat. Sőt a következő részre is.

"Szekrényes Miklós könyve nemcsak anekdotikus (tárca)novellafüzér, de szociológiai terepmunkaként is olvasható; az ország egyik legszomorúbb régiója adja a keretet a lesekhez, büntetőrúgásokhoz, a meccsekre utazásokhoz vagy éppen a hogyozáshoz, italozáshoz és a filozofáláshoz." – Kabai Lóránt Amikor dübörög a "száz stadiont, ezeret!" szlogenje, még egy futball iránt alig érdeklődő számára is izgalmas lehet benézni az egész alá, a körzeti vagy megyei másod-harmadosztályba, ahol nemhogy sportcsarnok, kiépített lelátó nincs, de még budi is csak elvétve, és ahol a pálya szélén szotyizó elszánt drukkerek olykor -- pusztán karjukat kinyújtva -- elkapják a partjelző grabancát, vagy ahol még a fűre festett alapvonal sem mindig egyenes.

"Tomasovszki István történetében nincsenek nagy szavak, nincsenek mélyfilozófiai eszmefuttatások, sem pedig pszichológiai analízisek. Keresetlen egyszerűséggel ír, nem magyarázkodik, nem ködösít. Éppen ezért tud nagyon erősen hatni: végtelenül hitelessé teszi még azt a bizonyos 25%-ot is." Bódai-Soós Judit Amikor a magyar barlangász egy brazil smaragdbarlang fogságába esik, magányában kénytelen szembenézni múltjával. Az emlékképek úgy vetülnek a sötét kőfalakra, mint a meg nem értett, látszólagos valóság részletei Platón barlanghasonlatában. A regény zarándokút és megbocsájtástörténet: két helyen és két időben játszódó, önkéntelen emlékezés az apaságra és fiúságra.