Attraktor strana 3 z 3

A valódi szakácsság, avagy: legújabb alapos és teljes pesti szakácskönyv. Saját tapasztalata és sokféle kísérletei után érthető s könnyen folyó nyelven kiadta egy a szakácsságában különösen jártas magyar gazdasszony. Egy igazi klasszikus 1851-ből!

Ha a gyakorló szemünk a hatalmas eurázsiai kontinenst úgy tudná áttekinteni, mint valamely hegy lábánál elterülő tájat, akkor ebben a képzelt panorámában alighanem az a hosszú sáv kötné le elsősorban figyelmünket, mely e világrész északi és déli szférái között Mandzsúriától egészen a keleti Kárpát bástyájáig húzódik végig. Ez az úgynevezett steppe-övezet, mely hol fakó, hol gesztenyebarna és fekete földszínével élesen elüt az északi erdőrégió mélyzöld foltjától s attól a dús vegetációjú szubtropikus déli tájtól, melyet a síkság felé a Kaukázus, a Hindukus és a Himalaya égbenyúló sziklafalai határolnak. A steppe nyílt, fátlan síkság, mely tájjellegét a föld jelenkorában, minden emberi beavatkozástól függetlenül nyerte el. Felszínét főként az övezet északi részében, melynek határvonalát a Kaspi, az Aral és a Balkas tavak északi partjai jelzik, fű borítja: innen a steppe szó, mely oroszul füvet, pázsitot jelent. Ettől délre a dúsfűvezetű fekete és gesztenyebarna földek fokozatosan homokos rónákba mentek át, melyek helyenként sivár pusztaságokkal váltakoznak. Bár a Pamir-fennsík, az Altáj és a Tiensán hegyei egy keleti és nyugati részre tagolják e szinte mérhetetlen síkságot, a hegyvidék szorosai és hágói mégis minden időkre biztosították az átjárást s ezzel a steppe-övezet folytonosságát. Ezen a területen már a történeti idők hajnalán oly kultúrák tűnnek fel, melyek összhangzóan simulnak e táj sajátos adottságaihoz és életlehetőségeihez. Talán nem becsüljük túl a földrajzi tényezőknek a történetben vitt szerepét, ha rámutatunk arra a feltűnő egyezésre, mely Eurázsia északi, középső és déli részeinek táji alkata és a tájakon kibontakozó emberi kultúrák között világosan megmutatkozik.

Pontosan tíz év előtt részesített a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság elnöksége a kitüntető megbízatásban, amelynek eredménye ez a könyv. Annak idején, boldogult Zsinka Ferenccel, a Társaság főtitkárával beszélgetve, úgy gondoltuk, hogy a türelmi rendelet ismertetése, valamint a reá vonatkozó iratkiadvány csak bevezetés lesz az 1791-i vallásügyi törvény történetét felvilágosító forráspublikációhoz. Az anyag összegyűjtése közben azonban kiderült, hogy a rendelettel II. József egyáltalán nem látta befejezettnek feladatát s élete végéig a fontos intézkedések tömegét foganatosította a protestánsok érdekében. A meggyőződés, hogy 1791 nem érthető meg egyedül 1781 alapján, tette szükségessé a türelmi korszak egyházpolitikájának részletes vizsgálatát. A könyv, mint címe is jelzi, nem a protestantizmus II. József-kori történetét tárgyalja, hanem az egyházpolitika alakulását, egyház és állam viszonyát. (Részlet az előszóból)

A magyarországi protestantismus sok küzdelmével és sok szenvedésével, lehetetlenség nem látni, hogy ezekből a küzdelmekből és ezekből a szenvedésekből dicsősége is nem kevés sarjadzott. Dicsőségét becsülte meg a haladó korszellem, midőn arra törekedett, hogy a protestantismus is megkapja az őt megillető jogokat. Ezt, valamint azokat az érdemeit, melyeket a szabad vizsgálódás és az egyéni meggyőződés jogosultságának elismerése körül tulajdonít neki a közhiedelem, s amelyeket tényleg szerzett azzal a széltében hangoztatott közmondásszerú elvvel, hogy "ecclesia semper reformari debet", jutalmazta az az időnként mindig találkozó több másvallású tekintély, aki még a saját felekezetbeli hatalmasságokkal szemben is síkra szállott érdekében. Az a dicsősége azonban, hogy állandóan megőrizte a saját egyéniségét, kitartóan ragaszkodott ülönállásához, elválasztó tulajdonságaihoz, nem adott fel belőlök gyakorlati szempontokból, létének könnyebbé tétele végett sem, a legújabb időkben elhalványult. Nehány évtized óta gyakorta tüntet elénk más képet. A katholicismus iránti engedékenység felette nagy mérvet öltött. Hiszen a reversalisoknak házzájárulásukkal törvényes intézménnyé tétele óta még az I. István király emléke előtti hódolat is protestáns segédlettel ment végbe, s a katholicismushoz való simulás sokszor még kifejezésekben és szokásokban, sőt szertartásainak cifrábbá tételében, nemkülönben a ?lelkész" szónak a protestáns egyházjogi alapelv (interna et externa vocatio) teljes feladásával a katholikus értelmezés szerinti újabb használatában is megnyilvánul. Legfőképen pedig az mutat erre, hogy ha nem is tudatosan, célul kitűzve, ám eredményül mégis annak álláspontjára helyezkedve, a tudományt az egyedül irányadóvá tett, bár egymással nem is mindenben egyező hitvallásainak az ellenőrzése alá helyezte. Mégpedig egyfelől az antimodernista eskünél is messzebbmenően ?a történelem közönséges eseményeit" sem véve ki azok korlátján és más tekinteteken kívül, úgyszintén a főiskolai oktatást is körébe vonva, másfelől kártékonyabb alakban, mint amaz, annyival is inkább, mivel amott előleges censura akadályozza a meggyőződés nyilvánítását, itt pedig az utólagos megtorlás lehetősége, mely személyválogató is lehet, s így teljes bizonytalanságot teremt. ?Ha a só elveszti ízét, mivel sózunk?" És főként: mire való akkor a só? Csak kidobásra. Helyesen észlelte egy később püspökké lett evangelikus egyháztörténész, hogy ?maholnap csak a papi ruhában lesz különbség a római katholikus és a protestáns egyház között", s méltán lehet már attól félni, hogy e korszak azt a címet fogja kapni általános jellemvonásának jelzéséül egy jövendő történetírótól, hogy ?Lelki beolvadás a katholicismusba".

"A vizsgálódásom középpontjában álló modern európai állam rendkívül sikeres politikai eszköz és a politikai küzdelmek fontos színtere. Szándékaim szerint ehelyütt csak néhány vonatkozására koncentrálok, elsősorban a kultúra, állam és identitáspolitika közötti kapcsolatra, az állam által, illetve az ellene folytatott identitásteremtés természetére, valamint a hatalommegosztás állammal kapcsolatba hozott formáira. Kísérletet teszek a globalizáció által kikezdett állam mai értékeléseinek áttekintésére, valamint az állam és etnicitás közötti érintkezési felület vizsgálatára. Európára koncentrálok, és nem érzem úgy, hogy Európa-központúságom magyarázatra szorulna." (Részlet a Bevezetésből)

A fiatal magyar történésznemzedék egyik legkiválóbb tagjának - a Benes csehszlovák elnökről írt nagymonográfia szerzőjének - úttörő vállalkozása: a Horthy-korszak külpolitikájának új és korszerű, ideológiamentes feldolgozása. A 2012-ben megjelent első kötet után most a második kötetben a tízéves Bethlen-érát mutatja be a szerző: kitér a frankhamisítási ügyre, az aktív magyar irredenta politika kezdetére, a Rothermere-féle akcióra, illetve a kötetet a nagy gazdasági világválság zárja. Mindezen belül képet kapunk a nagyhatalmakhoz, a baráti és az ellenséges kisebb országokhoz fűződő kapcsolatokról, törekvésekről, sikerekről és kudarcokról. Az olvasó tájékozódását széleskörű jegyzetapparátus és bibliográfia segíti.

Gulyás Lászlónak - a Benes csehszlovák elnökről írt nagymonográfia szerzőjének - úttörő vállalkozása: a Horthy-korszak külpolitikájának új és korszerű, ideológiamentes feldolgozása. A 2012-16 között megjelent első négy kötet után most az ötödik kötetben a folytatódó revíziós sikereket, Észak-Erdély visszaszerzésének előzményeit, eseménytörténetét és hátterét mutatja be a szerző. Ugyanakkor elemzi a nagyhatalmakhoz és a kisebb államokhoz fűződő kapcsolatainkat - s mindezen belül képet kapunk a kezdődő európai területi átrendeződésről, a baráti és az ellenséges országokhoz fűződő kapcsolatokról, törekvésekről, sikerekről és kudarcokról. Az olvasó tájékozódását széleskörű jegyzetapparátus és bibliográfia segíti.

A Nibelung-ének a mű Pesten, 1868-ban, Ráth Mór kiadásában megjelent kötet szövegét követi, azon nem változtattunk. Szász Károly A Nibelungen-Lied című tanulmánya részlet a szerző A világirodalom nagy époszai című kétkötetes művéből (a második kötet negyedik fejezete). Az általunk használt kiadás: Szász Károly művei, centenáriumi kiadás, Révai Irodalmi Intézet 134-245. old. A szöveget itt is eredeti formájában közöljük, azon semmit nem változtattunk. (A Nibelung-ének idézett központozása és szövege a tanulmányban több helyen eltér a fordításban közölt szövegtől. Kiadásunkban mindenhol hűek maradtunk az adott szöveghely eredeti formájához.)

A Nibelung-ének a mű Pesten, 1868-ban, Ráth Mór kiadásában megjelent kötet szövegét követi, azon nem változtattunk. Szász Károly A Nibelungen-Lied című tanulmánya részlet a szerző A világirodalom nagy époszai című kétkötetes művéből (a második kötet negyedik fejezete). Az általunk használt kiadás: Szász Károly művei, centenáriumi kiadás, Révai Irodalmi Intézet 134-245. old. A szöveget itt is eredeti formájában közöljük, azon semmit nem változtattunk. (A Nibelung-ének idézett központozása és szövege a tanulmányban több helyen eltér a fordításban közölt szövegtől. Kiadásunkban mindenhol hűek maradtunk az adott szöveghely eredeti formájához.)