Batthyány Lajos Alapítvány

Buda története a török kor másfél évszázada alatt gyökeres fordulatot vett: korábban uralkodói székhely és jól fejlődő polgárváros volt, a hódítás után pedig határszéli tartományi központ lett. Már nem a nyugati keresztény világhoz, hanem a Bagdadig és Arábiáig terjeszkedő Oszmán Birodalomhoz tartozott. A békés mindennapi élet helyét az állandó háborús készültség vette át, nem templomok és paloták, hanem újabb és újabb erődítmények épültek. Ennek ellenére a város középkori örökségét legalább részben megőrizve - a korábbiaktól azonban erősen eltérő pályán - tovább fejlődött, és egyre inkább keleties külsőt öltött. 1686-ban azonban mindennek folytatás nélkül vége szakadt: Buda élete teljesen új alapokon szerveződött újjá.

Mi is volt a rendszerváltozás? Színre lépett sokezernyi lelkes és tehetséges, bátor magyar. Az idő szavát korán meghallva szétnéztünk a tájon, felmértünk múltat és jövőt, és elindultunk. Ebben a könyvben erről az útról igyekszem számot adni a magam sajátos szemszögéből, ahogy én jártam végig, a hetvenes-nyolcvanas évek ellenzéki mozgalmaiból indulva, 1989-tól kezdve pedig Antall József, majd Boross Péter miniszterelnök külügyi tanácsadójaként. Lehetünk-e büszkék erre az útra mi, egykori szereplők? Éppen történetünk főszereplője, Antall József mondta többször, hogy a politika nem hozhat mindenre gyógyírt az életben, s különösen nem azonnal. Egyetértett Kossuth híres mondásával, miszerint a politika a lehetséges művészete – az élet által éppen felkínált eszközök ideális alkalmazása. Antall József 1990-től megteremtette a lehető legnagyobb mozgásteret magának és Magyarországnak a nemzetközi porondon, nagy választási felhatalmazással. Sokakat aggasztott is a világban és itthon az a nyílt határozottság, amellyel levezényelte első lépéseinket a teljes és gyors leválásra a szovjet blokkról, egészen a szuverenitásig, az euroatlanti integráció felé. Tudta, hogy meglehet, bele fog halni az irdatlan feladatba, hogy népével átjusson a túlsó partra – „az életével fizetett érte”, ahogy mondta egyszer társaságomban Batthyány Lajosról. Ő mégis 1992. augusztus 20-ai beszédében Szent Istvánt választotta elődjének. Az évezredes távlatú országépítőt, a cselekvőt. Azt üzente ezzel: a pusztulás kísértete, 1944–45, majd a kommunista diktatúra után hirtelen ismét eljött nekünk az emelkedés, országépítés kora. Antall mindig a teljes teret látta, s gyakran a legmeglepőbb helyen talált megoldást. Erre is mutatok példákat ebben a könyvben. Mint főtanácsadója, aki számtalan tárgyaláson ült ott az oldalán, felidézem a bátorságnak és a képzelőerőnek azokat az eseteit, amik őt az egész közép-európai rendszerváltozás legnagyobb politikusává, igazi államférfivá avatták. E könyvben a dokumentumokat kommentárjaim egészítik ki és magyarázzák, sőt kiadatlan személyes feljegyzéseim is, valamint az évek során írt esszéim és tanulmányaim. A hangnem ezért gyakran drámai. A nagypolitika terein és szobáiban, mint világszínpadon, folytatásos drámák játszódnak le. A tragédiákat és komédiákat testközelből éltem át, szereplőként is, megismerve a többi szereplő személyiségét, a rendezők szándékait, a díszleteket és a közönséget, s olykor beleírva a színpadi szövegkönyvekbe is. Így mutatja be új könyvét az 1942-ben született Kodolányi Gyula, amerikanista, Kossuth- és Prima Primissima díjas költő és esszéista. Munkásságáért 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta