Csengőkert Kiadó strana 20 z 25

"A tábori pap hátrahőkölt, amikor meglátta a halálraítéltet néhány perccel a kivégzés előtt a katonai ügyészség fogházának egyik cellájában. Ilyent még nem látott a világ! Ott ül a halálraítélt talpig frakkban! Kissé részeg is, ezenfelül egy fehér virágot hord a gomblyukában, és vastag havanna szivart füstöl, miközben bóbiskoló szemmel fütyörészik. Ez egy furcsa halálraítélt! Délután például kisétált a városba, gőzfürdőbe ment, ahol fürdött. Később egy jó polgári kávéházban meguzsonnázott, aztán elolvasta a lapokat, estig römit játszott, és mert a kivégzésig még néhány órányi ideje volt, elnézett az Ambassadeur néven közismert, előkelő mulatóba. A halálraítélt itt nyolcfogásos vacsorát evett, és melléje Ibéria vérsmaragdszínű, súlyos borai közül választott egy palackot, abból a történeti múltnak megfelelő évjáratból, amely talán az inkvizíció menekülő eretnekeivel érkezett Afrikába. Mivel a halálraítéltek különösen a kivégzést megelőző napon nem kapnak eltávozásra engedélyt, hogy römit játsszanak, és felkeressék valamelyik jó hírű mulatót, tehát úgy érzem, hogy az eset magyarázatra szorul. Az esemény elsősorban Hausier vicomte felületességére vezethető vissza, aki fiatal kora ellenére a Titkos Szolgálathoz beosztott hadnagy volt. A halálraítélt Henry Fécamp kivégzése előtti napon Poncet ezredes magához kérette a vicomte-ot: Ön megbízást kap, hogy Fécampot mint egy kémszervezet tagja látszólag elszöktesse. Hitesse el, hogy osztozni akar vele az eldugott irattáska árában. Ugyanis ez az ember igen fontos iratokat elrejtett." kevesebb

A Lord Felix Hontings, a Daughter Hill- grófság örököse, Vucli Tóbiással együtt az angol kisváros főterén gyűlést tart, mégpedig az önműködő villamosjegy-szabadalom mielőbbi népszerűsítése ügyében. A nagy érdeklődést keltő gyűlést két markos ápoló megjelenése szakítja félbe, akik a szónokokat visszaszállítják az elmegyógyintézetbe, ahonnan megszöktek. A meglepőbbnél meglepőbb események során kiderül, hogy a hírneves magán-elmegyógyintézet "ápoltjai" között nemcsak egy egész békacsaládot az agyvelejében patronáló meteorológus, hanem éjjel-nappal kísértő "szellem", rablógyilkos, régóta körözött szélhámos - sőt, kissé delíriumos állapotban lévő rendőrnyomozó is előfordul A hol burleszkbe, hol rémdrámába torkolló események a regény végéig igénybe veszik az olvasók nevetőizmait, hogy azután a fáradalmakat egy lord és egy kísértet-lady - civilben táncosnő - esküvőjén pihenjék ki, mely az elmegyógyintézet körülményeit is fölülmúló ősi várkastélyban zajlik.

"A regényben különlegesen nagy szerepet játszik a szerencse. A szerencse jön. Egy fiatalembert inzultál, leghirtelenebb horogütésével. Az illető elkábul. Nem tudja, hogy inzultus érte. Azt hiszi, ez a szerencse, amint mosolyog. A szerencse akkor mosolyog, ha simogat. Ha üt, akkor dühös, mint egy öreg, morózus vadházastárs. Ilyenkor később átalakul... bővebben

"Horn a Vörös Liliomot nézte, olyan döbbenten, hogy nem tudott szólni. Mit bámulsz?! rivallt rá a nő. Hallottad? Tudod azt a titkot, amiért ez az egész ország fegyverben áll. Megfogtad a szerencsét úgy, ahogy százezer ember közül egynek, ha sikerül az életben: Eredj, használd ki. Ne mondj semmit, ne ígérj semmit. Ha úgy érzed, hogy vissza akarsz menni a hazádba, mint gazdag ember, nem köt hozzám semmi. Eredj nyugodtan, és felejts el. Hála ne kössön hozzám. Akár szerencsésen, akár szerencsétlenül, mindenképpen visszatérek hozzád, Lys, mert szeretlek... De valamiről megfeledkeztél. Nekem van öt barátom, akikkel jóban-rosszban szövetséget kötöttünk. És ha megoszthattuk a légionistaélet nyomorúságát, akkor meg kell osztanom velük a pénzt és a dicsőséget is. Őrült vagy! sziszegte a nő. Mi közöd ezekhez a gazemberekhez. Akármelyik közülük szó nélkül zsebre vágná az egész szerencsét, és fütyülne rád. Ezt nem hiszem, Lys. De a titok a tied. Ha nem akarod, hogy beavassam a barátaimat, hallgatni fogok, és elfelejtem, amit ez az arab sátán mesélt. A Vörös Liliom hosszan nézett Horn arcába. Azután bólintott. Igen... Ő is ezt mondta volna... Éppen ilyen bolond, becsületes gyerek volt. Juste, comhoe tu es... Menj és mondd el nekik. A többieket nem ismerem, Rastignac és Thillmann ravasz, vakmerő emberek, ne félj, ők majd tudják, hogy kell ezt a legjobban csinálni. De egy kikötésem van: én vagyok a hetedik. Neked egyedül odaajándékoztam volna az egészet. De most már nem tudom, hogy mi lesz veled... és az övéké ne legyen egy rész... Ne beszélj! Nem ismered Afrikát, nem ismered a légionistát, ma az életét is feláldozza a barátjáért, és holnap, ha ideges vagy megbolondul, leüt egy csajka főzelékért. Tudni akarok mindent! Érted? Heten vagyunk a titokhoz. Csókolj meg!... A próféta óvjon..."

"Wardes csendbiztos gyanútlanul állt a folyóparton, mert a Húsos Farkas fegyvertelen kézzel lépett eléje a bokrok közül, és megemelte a kalapját. De nem mondta azt, hogy jó napot, hanem kivett a kalapjából egy revolvert, és főbe lőtte vele a csendbiztost. Mindez oly gyorsan és váratlanul történt, hogy a Denveri Kopó hírhedt ügyessége sem előzhette meg a halálos lövést. Hej, Fernandez rikoltotta a rablóvezér, akit széles arca és vastag ajkai miatt neveztek Húsos Farkasnak. Egy megrettent mesztic lépett ki a bokrok közül, és tétován nézett hol a halottra, hol gazdájára, aztán hebegve mondta: Ez... meghalt uram. Azt hitted tán, hogy dalolni fog, miután főbe lőttem? Cipeld oda a bokrok mögé, te barom! Mikor Wardes teteme a bokrok mögött volt, H úsos Farkas parancsot adott Fernandeznek: Hívd a fiúkat! De ne szólj arról, ami történt. Ó, Farkas... Ez nem volt igazi harc... Na és?! Tán jártatni akarod a szádat? Fernandez néma, és Fernandez nem lát. A Farkas az ő ura felelte remegve, mert a hatalmas rabló szeme villant, és a revolver felé nyúlt Csak még azt mondd meg: ez volt a híres csendbiztos, akit Keletről küldtek ide? Eltaláltad! Ez a Denveri Kopó! Wardes, aki híresebb az Államokban, mint amilyen Buffalo Bill volt valamikor! Wyomingban kipusztította a rablókat. Senki sem menekült meg előle, akit üldözött. Most itt van! És belerúgott a tetembe. Eredj!"

"Körözvény! Ezer dollár jutalom annak, aki az állítólagos Texas Bill, középtermetű, fekete hajú, fehér fogú, Arizonában és néhány környező államban közismert csirkefogót élve vagy halva kézre keríti. Nevezett egy feltűnően szép asszony társaságában Kindlow felé szökött. Nevada Állam Kormányzója nevében: A connictedi sheriff Thompson... bővebben

Molly eléje lépett, egész közel. Tágult szemmel nézett egyenesen a férfi szemébe. Sokáig álltak így. Robin lassan elfordította a fejét. A szája szélén fájdalmas rándulás vibrált át.- Robin - suttogta a leány -, beszéljen őszintén... nem tudom... nem akarom hinni... Hogy szerette volna átkarolni a leányt, magához szorítani, hiszen szerette! Szerette már ott fenn a menedékházban, amikor mint foglyot őrizte... És nem tette... nem tehette... - Robin - mondta most már enyhébben, könnyes szemmel, és két kezét a férfi vállára tette.- Mit akar?... - kérdezte rekedten, türelmetlenül - nem mindegy, hogy mi az igaz? A Tigris fia vagyok! Tigrisvérem van. Kerülnöm kell, ha szeretek valakit! Minden ősöm rabló volt, és minden utódom rabló lenne... Tigris- vér folyik az ereimben! Menjen tőlem, Molly... Elátkozott, ha hozzám ér...Nézték egymást. És mindketten egy arcot láttak: a fél szemöldöke lepörkölve, macskabajusz, borostás áll... A Tigris vigyorgott rájuk. Az ős!

Gazdám az állatkertbe adta Wendriner urat, de közben tönkrementem. Ugyanis a saját fenntartásomra szánt összeget egy véletlen szerencsétlenség elvitte. Véletlenül mindig egy másik szám jött ki a ruletten, mint amire én tettem. Napokig. Vártam, hogy a rulett megunja. De nem. Elvesztettem mindenemet a hazárdjátékon. Hát hallott már ilyet? Mit tegyek! Saját emeleti szobámat kiadtam Neddának, Wendriner urat pedig elhoztam az állatkertből. A bestia ott úgyis hisztérikus lett, mert a frászt kapja, ha a pávák rikoltoznak. És azt a régebbi ötletemet, hogy az oroszlán nyugalma érdekében a pávákat szájkosárral lássák el, az állatkert ridegen elutasította. Ez jó ok volt arra, hogy kivegyem Wendriner urat, és az ellátására folyósított összegből magamat is fenntartsam. Természetesen a mosónő azóta nem jár ide, mert a ragadozó fél tőle. Csapkod a ruhákkal, meg kiabál. Mindezek ellenére nem mertem moccanni. Végül is Vanek úr véleménye nem száz százalékig megnyugtató.A41

A világ dolgai színesek és formásak, meg lehet őket számolni: egy-kettő-három. El lehet mesélni, melyik milyen, mire jó, miért hasznos, miért tetszik? Mutass rájuk és mondd ki a nevüket! Igyekezz szépen kifejezni magad! Ha nem ismersz egy fogalmat, kérdezd meg anyukádtól, apukádtól. Rajzold le, mondj hozzá mondókát! Minden képecske egy kis szelet a világból, amelyet nézegetni, mesélni öröm. És amit eddig nem ismertünk, azt most könnyedén megtanulhatjuk. Tanuljunk játszva, örömmel!

Az EMLÉKEZETES ÜNNEPEK matricás foglalkoztató sorozatunk Karácsony című kötete a szeretet ünnepéből elevenít fel jól ismert képeket, legendás figurákat. Minden megoldandó feladat, ügyességi játék, készségfejlesztő e téli ünnepkör hangulatában zajlik, ahol manók, rénszarvasok, angyalkák, mézeskalács figurák, hóemberek kalauzolnak és hívnak játékra, hogy ezzel is szórakoztatóbbá tegyék a téli szünidőt. A szemgyönyörködtető, igényes fényes matricáknak minden gyermek örömmel keresi meg a helyét, végül az ajándékmatricákat felragaszthatják kedvenc téli tárgyaikra.

Első kirakós képeskönyvem sorozatunk Járművek című kötete egyesíti a szókincsfejlesztő képes szótárt és a kézügyesítő kirakót, vagyis a játékos tanulásra épít. Mint egy gyermekszoba színes forgataga, több mint negyven különböző helyeken közlekedő jármű jelenik meg benne, és ezekből 4 nagy kép rakható ki, ennek a korosztálynak anatómiailag megfelelő módon, nem elaprózott elemekből. A kirakó jól vágott, könnyen kiszedhető és visszarakható, tesztelt elemekből áll.

A kötetben olvasható mesék: -A vadász, aki semmitől sem félt (dakota mese) -Három kisfiú, meg a démon (japán mese) -A démonmacska (japán mese) -A rém (japán mese) -A kőcsónak démona (japán mese) -A két ördög (tibeti mese) -Brúgó, az ördög (sajóvölgyi mese) -Az ördög kilenc kérdése (székely mese) -Az asszony meg az ördög (székely mese) -Megölő Istéfán (székely mese) -A Víz Gyermeke (apacs mese)