Efficenter Kft.

Elbeszélések, rajzok - „A prókátort kidobta és néhány könnyebb dísztárgyat összetört. Általában úgy találom, hogy itt az urak inkább csak színleg gálánsak, de otthon hírül sem olyan udvariasak, mint nálunk. Bár színleg sem mindig! Tegnap hallom Serényi grófnő barátnőmtől (aki ó! már be van vezetve!), hogy mivel szórakozik például XIV. Lajos, a híres, híres francia Napkirály, – aki egyébként írni-olvasni sem tud és Monsieurt, azaz a dauphin-jét, vagyis a trónörökösét sem taníttatta meg, erre a művészetre: ha látja, hogy valamelyik hölgy a közelében lebocsátkozni készül, gyorsan valami szöges tárgyal csempész a helyére s aztán gurul a kacagástól, ha a szegény teremtés visítozik. Fi donc! Szép viselkedés, mondhatom! Különben ez az egész XIV. Lajos már kinő a könyökömön. Itt mindenki rá hivatkozik, róla ábrándozik, – igen, valósággal tömjénezik ezt a műveletlen fickót.”

A nagy német népi író és krónikás ebben a könyvében a nagy gazdasági válság éveiben mutatja be a német kisember és a felső tízezer életét. A történetet keretbe (szó szerint egy képkeretbe...) foglalja Fallada: az örökösök elég bizarr módon kapják kézhez a végrendeletet és örökségüket: egy képkeretbe illesztett végrendelet, mely latin nyelvű utalásokat és kétértelmű megjegyzéseket tartalmaz, melyet azonban a műveletlen kismeberek nem értenek meg. Éveken keresztül bukdácsolnak át a nehézségeken, pénztelenségen, míhnem a kíváncsiság tudást hoz: megfejtik a végrendeletet. A kötetet Szerb Antal remek műfordításában olvashatjuk.

Minden ?egy hirdetéssel kezdődött: Férjhez adnám a lányomat művelt fiatalemberhez, akinek foglalkozása vagy hivatala hacsak kissé is úri, de nem iszákos, nem kártyás és ép, egészséges. A lányom móringja most 300 ezer korona készpénzben. Később örökség ennél is nagyobb, talán milliókra is rúgó. A szabados életet élő Ó Péter borkereskedő mielőbb szeretne megszabadulni a zárdából nemrég hazatért lányától. A pénz nem számít, így elhatározza, hogy a jelentékeny hozomány ígéretével kerít férjet Ida számára. Jönnek is a kérők tucatszám: villás bajszú katonatisztek, cilinderes fiatal- és kevésbé fiatal emberek. Az apa választása a festőművész-újságíró Balogh Csabára esik, akinek sürgősen pénzre van szüksége. A kényszer szülte házasság szigorúan üzleti alapokon köttetik – az esküvő előtt Ida és Csaba megfogadja: a külvilág felé eljátsszák a boldog ifjú párt, míg egymás számára idegenek maradnak, és egy év elteltével megszabadulnak kötelékeiktől. A fiatalok ártatlan titkokkal terhelt múltja számos félreértéshez vezet, ígéretüket azonban egyre nehezebb megtartaniuk. 1918 körül új „műfaj” bukkant fel a pesti lapok hasábjain: a házassági hirdetés. Ez ihlette meg Gárdonyit is, aki 1920-ra megírta ezt a lélekmelengető regényt két tiszta szívű, egymásra szemérmesen pillantgató fiatal lassan kibontakozó szerelméről.

Barlangi Miska dél óta volt házas. Karján vitte nejét: Szlucsák Máriát, aki folyton nevetgélt. Körülötte két-három becsippentett ember volt a nászkíséret. Az egyik: órás, akit jó apja ezzel adott át púpos mesterének: - Mivel csak egy lába van a fiúnak, gondoltam jó lesz órásnak... Aztán Hrunyák, a néhai hentes és kolbászos ember. Végül is Panni néni, a közismert pirosorrú mosónő.

Dessewffy József támadta Széchenyi Hitel c. írását, a Hitel című munka taglalatja 1831-es kiadványában, melyre Széchenyi a Világ elnevezésű munkájában válaszolt.

"Aznap éjjel megbizonyította a báró, hogy az ő lelke nem csepü. Mikor az óra éjfélt ütött, megindult a kastélyban és végig sétálgatott az összes szobákon. A lepedő rémesen lengett rajta. Hosszú fehér szakála összefolyt a lepedővel. És borzasztóan sóhajtott. A báróné mellett elhaladt, mintha sohasem ismerte volna."

Herczeg Ferenc Pogányok című történelmi regényéről, mely az István király halála utáni zavaros időkben, a Vata-féle felkelés idején játszódik, Kornis Gyula 1941-ben ilyen emelkedett hangon ír: „Nyugat és Kelet lelkének tragikus összeütközése, az ősmagyar lélek kereszténnyé átváltódásának történeti problémája aligha tehet még szert mélyebb és szebb lélektani keretre, mint Herczegnek ebben a művészi alkotásában. A Pogányok a magyar irodalom regénytájainak egyik legmagasabb hegycsúcsa.”

Az olvasó bizonyára csodálkozik, hogy annyi szomorú tapasztalat ellenére s miután örökre megfogadtam, hogy többé nem kelet útra: ezerkilencszáztizennégy júliusában mégis elhagytam feleségemet és gyermekeimet, hogy a Bulwark sorhajón mint seborvos induljak a Balti-tenger vizeire. Lesznek olyanok, akik állhatatlansággal vádolnak ezért: hiszen már első utam végeztével, miután Lilliputból szerencsésen megmenekültem, rá kellett jöttem légyen, hogy igazi angol alattvaló jobban teszi, ha sohase lépi át határtalanul szeretett hazánk határait, mert hiszen csak oktalan és céltalan keserűséget okoz magának, nem gondolva meg, hogy egyszer mégis csak vissza kell térnie forrón szeretett szülőföldjére.

A zárakat kulcs nyitja. Az embereket is különböző kulcsokkal próbálják felnyitni. (…) Az örök vendég életérzése, a csattanó felé iramodó versenyautó, a vázlatokkal megelégedő művész, a darazsakat vonzó őszi gyümölcskosár, a megrendült magánvélemény: egytől egyig jó kulcsok. Mind nyitja Hunyadyt. És mind-egyik mást mutat belőle. De talán így van ez rendjén. Az igazi íróhoz több kulcs kell. (Illés Endre)

E nyáron kezembe kerültek régi iskolai dolgozataim, melyeket átolvastam és most közreadok, némi módosításokkal. Meggyőződésem hogy akkor jobban írtam, mint ma, s ezért lehetőség szerint meghagytam mindent eredeti formájában.

Az ?"Utazás a Balaton körül" nem egyszerűen csak egy regény. Nem is az. Anekdotagyűjtemény, történelemkönyv, útikönyv is egyben. Olvasása olyan, mintha egy kedves, bőbeszédű, sokat látott öreg barátunkat hallgatnánk hajnalba nyúló borozgatás közben a lugas vagy borospince asztalánál. Az öt XIX. századi utazó balatoni élményei köré font történetekben egyaránt megelevenednek történelmi alakok – Széchenyi István, Ranolder János püspök, Kisfaludy Sándor, Sobri Jóska – és egyszerű parasztemberek, borosgazdák, halászok. Megtudhatjuk, miért párbajozott a tihanyi várkapitány a jégen, tanúi lehetünk a balatoni csúcstalálkozónak Jellasiccsal, a beavatottjai számtalan más történelmi esemény háttértörténetének. Megismerhetjük az első balatonfüredi kőszínház létrehozását, a korabeli vendégszeretetet, az akkor még csak az ide érkező vendégek által élvezett fürdőéletet, a borospincék világát, a gyönyörű tájat, a gőzhajózás megindításának nem ismert körülményeit, és azt is, miféle jelentősége volt valaha a balatonalmádi Határ csárda mestergerendájának.

"A vonat sípolt, meglassította menetét, aztán egy nagyot, éleset füttyentett és megállt a balatonligeti kis állomásnál. Egyetlen utas szállott ki egy másodosztályú kocsiból. Októberben már nem szoktak fürdővendégek érkezni. A vonat azonnal továbbment s az utas ott maradt egyedül a sötét, alig világított pályaudvaron. Körül se nézett, mint aki jól ismerős mindennel s fölkapva kis kézipodgyászát, melyet az előbb maga mellé tett le a földre, nem a rendes kijárat felé ment, hanem a belső oszlopos kis folyosón végig s bekopogtatott az egyik még kivilágított ablakon."

Györgyikét, a semmi kis színinövendéket, Mikárék középső lányát meglátja a Váci utcai kávézóban a milliomos bécsi gyáros, és feleségül kéri. Györgyikét elsodorják az események, a lehetőséget megragadó szülők, a bécsi karvaly-rokonok, a váratlan luxus előnyei. Györgyike, a kis fruska választ a lobogó, naiv diákszerelem és a bécsi nagypolgári élet lehetőségei között. Györgyike nővé érik, finom, kiismerhetetlen nővé, aki körül bódult méhekként keringenek a férfiak, a szülők, a rokonok és a ... személyzet.

Gárdonyi színműve, sok tekintetben a Láthatatlan ember nyomán íródott. 

Krúdy Gyula a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, akinek meseszövése elvarázsol kicsit és nagyot. Különösen akkor van elemében, amikor a régi századok levegőjét őrző Szepesség ódon városaiba viszi az olvasót. Iskolás éveinek egy részét ugyanis a szepességi Podolinban töltötte. Podolin egyike annak a „tizenhat városnak”, amelyet Zsigmond királyunk 1412-ben elzálogosított a lengyel királynak. Az értékes történelmi eset köré lélegzetelállítóan izgalmas történetet sző a régmúlt időkbe felejtkező író.

Egy ?apa intelmei fiához, arról, hogy mivel tartozik önmagának, családjának, nemzetének. Az apa, Széchenyi István, évek óta a döblingi elmegyógyintézet lakója, de már jó ideje feltisztult elmével, éberen figyel az ország sorsát érintő minden fejleményre, telve gondolatokkal, tettvággyal. Béla fia – akiben tervei legfőbb bizalmasát, kivitelezésükben egyenrangú társát kívánná látni – jóindulatú, kellemes fiatalember, az arisztokrata társaság kedveltje, aki legbelsőbb hajlamai szerint élvezni szeretné az életet, nők körül forgolódni, vadászni Afrikában – de súlyosan nehezedik rá a családi múlt örökségének terhe, a „legnagyobb magyar” példája.