Efficenter Kft.

Mint egy kis hollósereg, úgy húzódik lassan, de mégis zúgva egy csomó feketeruhás ember a felső városrészből a főispáni palota felé. Amint egy-egy ily résztvevő csatlakozik az atillás, süveges, fényes magyarcsizmás (de közbe-közbe egy-egy németnadrágos) tömeghez, a vezér megáll, felüti büszke magyar fejét és mellét verve, néhány haragos szóval elmondja a botrányt, a miniszteri durva önkényt, a megye jogos követelését és az illetőt, miután annak fej¬csóválásaiból és hümgetéseiből meggyőződött igaz hazafiságáról, beosztja a küldöttségbe. - Ezt a megye nem hagyhatja annyiban.

Andor: ?huszonnégy éves, jómódú, zsidó apától és keresztény anyától származó csinos, de gyenge akaratú fiatalember. A háború előtti Budapest tipikus figurája. Andor kétségbeesetten hajszolja az örömöket, miközben fiatal testét itallal mérgezi, nőkkel és éjszakázásokkal kínozza. Mégsem képes szabadulni az emlékektől, az életre szóló nagy szerelemtől, Ellától. Az öngyilkossághoz gyáva… de az élethez is. Mikor szegény józsefvárosiak közé megy, elragadja a vágy, hogy soha többé ne térjen vissza a vasalt nadrágok és csipkés női ingek közé, a megmérgezettekhez, akik nem is tudják, hogy alattuk egy új, vad és erős élet rügyezik ellenállhatatlanul és ragadó, tiszta, kemény szépséggel. A számtalan nagy sikerű színpadi mű szerzőjének életműsorozatában Az éhes város után az Andor című regényt jelentetjük meg, mely egy útkereső ifjú nagyszabású és szenvedélyes története, benne a történelmi Budapest utcáival, tereivel, hiteles figuráival, életképeivel. „Molnár Ferenc legművészibb alkotása a Liliom, az Andor az író legbátrabb művészi cselekedete." – Gellért Oszkár

Bródy Hófehérke című írásában két nő határozza meg a férfi életét és boldogságának alakulását. Balassa Imre útra kel, hogy megkeresse az ideálját, „Hófehérkét” – és meg is találja, sőt hamar el is jegyzi. Mikor azonban már minden készen áll az esküvőre, találkozik egy másik lánnyal… Lehet, hogy ő az igazi Hófehérke?

Aszlányi Özöngáz című regénye 1936-ban jelent meg. A megromlott emberiséget az Isten újra büntetni kénytelen: ezúttal – különös szeszély folytán – víz helyett gázzal, vagyis az emberre saját fegyverével sújt le. De nem, senki ne gondoljon mérgesgázra: ez a gáz szelíd, s mint kiderül, ez nagyobb csapás mindennél. Az Özöngáz a „Nagy Európai Gázháború” történetének monumentális regénye, amely nem utópia, hanem figyelmeztetés. Nevetés közben is gondoljunk olykor erre.

Tormay Cécile 59 legszebb novellája.

Makszi ránézett a kisleányra, aki ezt olyan ijedten kérdezte tőle és csodálkozott. Hogy lehet ebből a csekélységből ilyen nagy dolgot csinálni? De miután nemcsak a kisleány haragudott, hanem a baba is, melyet ölében tartott, a félelmetes Ikszli-Pikszli, vasvilla szemeket meresztett rá, sőt mi több a nyaralótelep összes gyermekei fenyegetőleg állták körül, Makszi jónak látta bűnbánó pofát vágni. Két hátsó lábára állt, két első lábát összetette és illedelmesen bocsánatot kért.

Válogatott elbeszélések - Az erdélyi magyarság történetében nem ismeretlenek a váratlan és kíméletlen fordulatok, amikor az áldozatos munkával létrehozott kulturális intézményeknek és közösségi életformáknak hirtelen át kell alakulniuk, de talán semmi sem forgatta fel úgy az erdélyi magyar életet, mint az 1918 végén bekövetkezett uralomváltozás. A magyar állami főhatalom megszűnését követően néhány hónap alatt berendezkedő új közigazgatása nagyromán nacionalizmus szellemében dolgozott, annak érdekeit képviselte... A forrongó s újakat kezdő irodalomban keresett szerepet Nyirő József is, midőn első elbeszélésgyűjteményét, a Jézusfaragó embert megjelentette...

Ez a maga idején páratlan sikerű könyv vállalkozásnak is páratlan: egy nagy költő, a legműveltebb magyar költők egyike írja meg emlékezéseit olvasmányairól, könyvélményeiről, a világirodalomról. Egy lírikus vallomása ez, de mögötte az irodalom nagy értőjének, sőt tudósának szilárd ítéletei és jellemzései húzódnak meg. S ami még érdekesebb: a költői és ugyanakkor közvetlen előadásmódból az európai irodalom története folyamatos regénnyé áll össze, felejthetetlen figurákkal, izgalmasan összefonódott történésekkel.

„…Szerb Antal egész munkásságának van valami különleges, finom könyvi jellege. Olyan ember írásai ezek, akinek a betű, a könyv, az irodalom mindennél fontosabb, döntőbb, mélyebb és sorsformálóbb valóság volt az életben. A világ közepe a Könyvtár volt számára, itt volt elemében, itt lélegzett a legújabb ózonban. S aki ilyen élet láttára vértelenséget vagy papiroszörgést emleget, annak nincs sejtelme arról, hogy ez a létforma mennyire teljes, sőt túlcsorduló lehet heves és tragikus, mámoros és boldog élményekkel, hogy mennyire duzzadóan igaz, piros és eleven tud lenni az ilyen élet is, gyakran töményebb és feszültebb bármi másnál.”

Az öregnek, mint rendesen, most is igaza volt, - annyira igaza, hogy csakugyan: életemben először akkor láttam tisztást. S abban is igaza volt, hogy novelláimban, amiket, mint sok más ifjú ember, én is elkövettem s a révükön költőnek éreztem magam, akárhányszor előfordult a tisztás; hogy hőseim, vándorlás közben, gyakran tartottak pihenőt tisztásokon; hogy nem egy hősnőm, mint Bovary Emma, erdő tisztásán adta oda magát hol ennek, hol annak a Rodolphenak; s hogy valóban, éppen legutóbb őzet is nézettem riadtan a tisztás közepéről a bokorban leselkedő vadász csöve elé, holott őzet csak az állatkertből ismertem, a vadász csöve elől pedig, ha még úgy tokba van is bújtatva, ma is át szoktam ülni, ahová vadász-utas nem igen ül: a nem dohányzó szakaszba.

Szindarab - Szabó Irmának, a kilencszázhúszas évek józsefvárosi Hamupipőkéjének nem jelenik meg a jó tündér, „szomorú kis rüsztjét” sem bújtatja üvegcipellőbe soha. Igaz, nem is a királyfi szerelme után sóvárog: ő Sipos Lajost, a szegény, éltes bútorrajzolót kívánja meghódítani. De a mostohának Molnár pesti meséjében is más tervei vannak.

Lányoknak vidéken nem illik temetésre menni. Vass Tärri mégis elment édes apja temetésére. A dolog egészen bizonyos volt: Abrudán István egész vagyonát Vass Terézre hagyta. Mindössze hatvanezer forintnyi értéket, melyet, hogy honnan s hogyan szerzett össze az életében koldusnak látszó szappanfőző: nem tudta felfogni senki. De a pénz tényleg megvolt – és a boldog örökös nyitott hintóban hajtatott a parasztos temetési menet után.

Amit ?érdemes tudni Üsthy Brúnóról, hogy egy minden tekintetben kiváló fiatalember, híres autóversenyző, a Tourist Trophy győztese. Ő volt Tölgyessy Miklós feleségének első udvarlója, akiről sok egyéb pozitív tulajdonsága mellett az is kiderül, hogy figyelmes és igyekvő volt, na és persze őrjöngve szerette Uzonyiék lányát, a későbbi Tölgyessynét. T. Miklós gondos anyósa mindezen információkat úton-útfélen igyekszik szeretett vejébe sulykolni, akit mindezzel lassan az őrületbe kerget: Igyekezzék, Miklós, olyanná válni, mint Brúnó volt… Jobb boldog férjnek lenni, fiam, mint boldogtalan ideálnak.”

Mély, illatos völgy fenekén, egy kék forrásban élt Chreseys, a kicsiny naiád... Körülötte nagy csend volt mindenkoron, csak feje felett suttogott a rengeteg, melyet sűrű boltozattá font össze a vadszőlő kúszó indáival... És ezért nem látta még soha a napot, a holdat és a csillagokról is csak azt tudta, amit a fák hamadryádjai csendes éjtszakákon neki elmeséltek. Mióta visszaemlékezett, itt élt ő a hűvös zöld homályban, a mohos fák alatt. Atyja Achelois a folyó, anyja egy aranyhajú nympha volt. Mint gyermeket hozta őt magával a hegyekről és tette le ide a mohára, sápadt irisek közé... Azután jött egy satyr s addig furulyázott, míg anyja elment vele a vadonba és nem tért vissza többé soha. Így maradt egyedül a szakadék fenekén s a hamadryadok elnevezték Chreseysnek. Gondosan őrködtek felette, megvédték forróságtól, vihartól és ő hálából fiatal életerejét ontotta rájuk. Ettől lett évről-évre sűrűbb a platánok, tölgyek koronája s árnyasabb a kis naiád fekhelye.

Elbeszélések - "Bevallom, kissé félve és kételkedve indítom útnak ezt a kötetet. Vajon fogja-e a mai olvasót érdekelni? Negyvenöt év munkásságának ez a kis töredéke, amely három nemzedék fiatal leányai életének tükörképét adja, amelyben három generáció leányainak fokozatosan változó problémája, öröme, bánata szólal meg. Talán lehetne úgyis mondani: egy darabka kultúrtörténet, apró mozaikokból összerakva, amely megmutat a régi, oly tragikus gyorsasággal elsüllyedt, napsugaras világban élő leányok életéből – végig, egészen a mai nap leányainak életéből egy-egy kis darabot, egy jelenetet, egy gondolatot, egy érzést, – három leánynemzedék életének eseményeit. Szerettem és megértettem a fiatal lányokat, a fejlődő, kibontakozó kis lelkeket, amikor még magam is fiatal voltam. Szerettem és megértettem később is, mikor az évek elszálltak felettem és szeretem, megértem és figyelemmel kísérem még ma is, mikor már csak egy-két lépésem van hátra."

Nyirő elbeszélő művészetének megvan az a nagy ereje, amely mindjárt magához ragadja az olvasót. Semmi külön feladatot nem ad neki, nem zavarja meg rejtélyeivel. Írásainak nincsenek külön titkai. Belterjesen kibomlik mindaz, amit történetei nyújtanak. Könnyű, varázslatos, kristályos és szivárványos folyású magyar beszéde könnyedén kap föl szárnyaira, s amikor letesz, érezzük, hogy mindent látunk, amit meg akart mutatni nekünk. A nagy elbeszélők ellenállhatatlan erejét hordja ez a nyelv, s kis elbeszélésekben és rajzokban legzavartalanabb a hatása. Székelyek című kötetének néhány olyan elbeszélése van, amelyet nem lehet elfelejteni. De az egész kötet, első novellagyűjteménye, a Jézusfaragó ember óta, Nyirő legművészibb és leggazdagabb hatású könyve. A kötetet kiegészíti három, eddig könyvben meg nem jelent novellája.