Előretolt Helyőrség Íróakadémia
vydavateľstvo
Mi majd másképp
Egy család, három generáció, nyolc perspektíva. Ebben a kötetben minden szereplő szót kap, hogy megoszthassa az olvasóval a saját igazát. E kitalált karakterekben az a közös, hogy bárkik lehetnek: aki mellé reggel leülünk a metrón, aki kiszolgál a kasszánál, vagy épp aki mellett elsétálunk a körúton. Összesurített életeik mindazt tartalmazzák, amivel nap mint nap találkozunk: transzgenerációs traumák, titkok, lelki, fizikai abúzusok, alkoholizmus, borderline, Alzheimer … – a hibás viselkedési minták pedig makacsul öröklődnek: elkísérik, megtalálják az újabb és újabb családtagokat. "Amíg a gyerek nem les be a szekrénybe, vagy a szekrény nem borul rá, vagy nem emeli fel a szőnyeget, hogy bekukkantson alá, addig azt hiszi, boldog családban él, így a normális. Ráadásul a gyerekek okosak. Már akkor láttuk, hogy a többiekhez képest mi viszonylag jól vagyunk felöltöztetve. Többféle ételt kaptunk, a karunkról hiányzottak a lila markolásnyomok. A térd vagy a lábszár horzsolásai egészen mások."
Éjszakai megszólítás
Az emberek mindenhol ugyanolyanok, mint máshol: sokfélék. Szilágyi-Nagy novelláiban mintha a szereplők másképp lennének ugyanolyanok. Az átlagos, fekete-fehér falu történeteit Béla és Ani mesélik el egymásnak színesben, közben az olvasó számára az ő életükből is felvillan egy-egy árnyalat: Béla kőkemény kőműves, miközben vajkrémes szívet hord a vagány fellépés álcája alatt, mely minden nőért olvad. Ani ápolónő a közeli elfekvőben, özvegy, és rajong az édességekért, különösen a vajkrémeseket szereti. Mi sül ki ebből?
A kibomló test
Egymagunk vagyunk, nem kísér más, csak a test. Néha szűk, néha lóg, néha foszlik. Ha szutykos, sikálnád, ha lyukas, foltoznád, ha sír, vigasztalnád. Sorstársad, szeretőd, páncélod, paplanod, hullazsákod. Vásznad és ecseted, fájdalmad és virulásod. A testbe zártság, a kibomlás, megbomlás és elbomlás huszonegy elbeszélése szólal meg a kötetben.
Mosoly járvány idején
A történelemnek vége – mondta Fukuyama a kilencvenes évek elején, de Ábel, Lakatos Mihály tárcáinak hőse nem hisz neki. Felmenői erős istenhitével a tarisznyájában úgy gondolja: a történelem végét nem egy ember, hanem Isten fogja bejelenteni. Korunk történéseit figyelve azonban úgy érzi, a bejelentés ideje talán már nincs is olyan messze.
A tárcák a székely, és általában a kelet-európai ember nyugati világból való teljes kiábrándultságának adnak hangot. Nyugati irányból – állítja a szerző – egy olyan hazug világ hazug ideológiája készül vörösiszapként elönteni bennünket, amely nem ismer Istent, dicsőíti a bűnt, az aberrációt, és mindent, ami az Úr és az emberi természet ellen való vétek. Nem ezt a lovat akartuk, és ma már világos, hogy rosszabb világot hagyunk a gyermekeinkre, mint amilyenben mi felnőttünk.
Tamási Ábele annak idején a szegények és elnyomottak ügyét írta a zászlajára, az enyém már csak a józan észt – mondja a szerző. – A tárcáim egyfajta memoárként is készülnek az unokák-dédunokák számára. Azt akarom, hogy tudják, hogyan tértünk le a normalitás útjáról. Tudják, és okuljanak belőle. Mert nekik kell majd visszatalálniuk rá.
A falu összes férfija
Leczo Bence első kötete olyan, mintha vándorcirkusz érkezne a városba. Van benne freak-show, kifordult sci-fi-ötletek és apró groteszkek, tisztelegve hatalmas mestereknek, mint Kafka vagy Aesopus. Az elődök előtti meghajlás, ezek gondos megválasztása különösen erős mezőnyt sorakoztat, és illő is a fiatal író eszköztárába. Az asztalt táncoltató sátrában vár Andersen és Edgar Alan Poe szelleme, a viktoriánus krimi borzongatása után a karneválban valaki ránk szól, tovább, erre feltárulnak saját, dualizmuskori, ismerősebb helyszínek, kalapot emelnek a ködlovagok, Krúdy, Cholnoky, a Suacheli – az örök városka kocsmája – pedig Rejtőt idézi, mindenki betérhet ide egy sörre a kárhozat felé félúton, vagy egy kicsit már közelebb.
Leczo biztos kézzel szövi a mesét, mondatai gondosan készítik a léleknek feltalált kelepcét, amit balladának hívunk, bár ő kisprózában tálalja, igazán sokszínűen, mégis már első kötetében is markáns, saját hangján. Merüljünk el a kavalkádban, és szórakozzunk jól.
Horváth László Imre
Hannibal Lecter levelei Clarice Starling ügynökhöz
Farkas Wellmann Endre egy ideje szereplírát művel. Nem is akárhogyan: a több kötet anyagát kitévő Néró-versekben forrott ki igazán költészete. Most egy másik álarcot ölt föl: a Hannibal Lecterét. De senkit ne tévesszen meg, hogy az alakmás egy újabb pszichopata. Akárcsak a Néró-versek, ez az újabb gyűjtemény is mélységes humánummal szemlézi korunk jelenségeit, és kíméletlenül ítélkezik fölöttük. Farkas Wellmann Endre költészete továbbra is túlfűtött és szenvedélyes, képalkotása nem kevésbé. Önnön csúcsait döntögeti ebben az új könyvben.
A szétmálló test, mit nem rögzíthet fénykép,
felvillan újra és mindhiába,
szemed régi színe világít még,
csörtet a zöld az ódon szépiában.
A tűnő régi mérték,
a bűbáj és varázs
darabokra hull szét,
– tán ez a ráadás,
és szétszakítja akkor a tekintet,
nem ruhádat, de alatta a bőrt,
a szerelem még húsról álmodik,
az anyagról, amellyel összenőtt.
Ágtól ágig
Hét emberöltő eseményei elevenednek meg a kötetben, régi emberek jönnek elő, akikről sok esetben semmi egyéb nem maradt fenn, mint egy történet. Hogy hazajött, vagy nem jött haza a világháború(k)ból, s ha igen, miért; hogy kifolyt a tekenőből a kenyértészta; vagy hogyan harcoltak a szépasszonyok és a veszettség ellen. S mert ez az egy történet egy egész életet példáz, a kötet voltaképpen arról szól, hogyan érdemes élni, hogy legalább egy említés erejéig mi is fennmaradjunk utódainkban.
Bad Trip
L. Takács Bálint első kötete szabad és öntörvényű könyv, kacskaringós utazás a valóság másik oldalára. A Bad trip történetei egyszerre pszichedelikus rémálmok és szikár elmetájképek a psziché bugyraiból. A könyv nem kórtörténet, és nem kortörténet – bár a kortárs popkultúra számtalan motívuma is megjelenik benne –, hanem felfedezés, kísérletezés, társadalom- és létkritika, hallucinogén-újhullám-minimál-prózában. A jó szöveg túlmutat önmagán, érzéki élményt ad, és gondolkodásra késztet. L. Takács Bálint szövegei ilyenek – látásmódja és hangütése eredeti, humora feketén csillog, szavai a helyükön vannak: irodalmi DMT a gépelfek és sárkánykristályok korából.
A női test biztonsága
"Kíméletlen és karcos költészet a Bánkövi Dorottyáé. Ez ne riassza vissza a nyájas olvasót, mert izgalmas és rendhagyó, gyakran sokkoló, de nem ritkán gyönyörű verseket fog találni ebben a könyvben, melyek lírai alanya hol a femme fatale, hol a bizonytalan, félénk nő/kamaszlány, de leginkább a világ történéseit különleges szemszögből ábrázoló és értelmező érzelmes gondolkodó. Ám legyen karnális vagy metafizikus vers, a szerző a legparányibb félelem és gátlás nélkül tárulkozik ki, és zavarba ejtően bánik el mindenki mással is. Szerencsés az, akivel csak pimaszul. Bizony, olyan dolgokról olvashatunk itt, amikről még a poéták sem merészeltek beszélni. Bánkövi Dorottya 1994-ben született Budapesten. Az ELTE BTK magyar szakán szerzett diplomát, jelenleg mesterképzésre jár ugyanott. Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója. 2015 óta publikál hazai és külföldi folyóiratokban. Ez az első kötete."
Na sklade 1Ks
8,06 €
Paraszomnia
Szabó Fanni költészete elvont és furcsa, nehéz és zavart keltő. Megosztó, mint az igazi ínyencségek. Ám akit magával ragad, annak rendhagyó élményei lesznek: egy egzotikus filozófiai és érzelmi világutazás. Tudatos fürdőzés a kollektív tudattalanban. Meghökkentő, hogy milyen témákat talál magának a költő, és miként kivitelezi azokat. Bámulatos szinte felelőtlen, merész alternativitása, ahogy pengeélen táncol, ahogy mindig úgy csűri-csavarja a gondolatokat és a nyelvet, ahogy mi nem tennénk.
Umami. Az ötödik íz.
Szabó Fanni 1999-ben született. Tamásiban nőtt fel, Siófokon érettségizett. Történelmet tanul az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója. Ez az első kötete.
Ostorzúgásban ének
A Magyarország Babérkoszorúja- és Kossuth-díjas Farkas Árpád Erdély legismertebb, legnépszerűbb élő költője, kultikus személyiség, számos kultikus vers szerzője. Egyberostált verseit most méltó kivitelezésben, bőrkötéses díszkiadásban tarthatja kezében az olvasó. Modern és hagyományőrző, képteremtő ereje lenyűgöző.
Elza
Sokkolóan brutális és letehetetlenül izgalmas regény. A szinte egyedülálló kegyetlenség prezentálásán túl súlyosan irodalmi szöveg, olyan csavarokkal, amelyek előtt a hollywoodi forgatókönyvírók is fejet hajthatnak. A szerző a kéziratot befejezés után elküldte néhány ismerősének.
Egyre közelebb az éghez
Mózes Huba 1941. június 2-án, Kolozsvárt született. Irodalomtörténész. Az irodalmi művek, folyamatok és intézmények kutatását az ezerkilencszázhatvanas évek derekán szülővárosában kezdte, majd 1993-tól Miskolcon folytatja. Elsősorban a XX. századi erdélyi, valamint a középkori magyar irodalom kérdései foglalkoztatják. A forma dat esse rei vezérelvet követve különös figyelmet szentel az irodalmi alkotások belső arányainak és a kialakításukban szerepet játszó verstani és egyéb alakzatoknak: az aranymetszésnek, az ismétlésnek és az álarcosságnak. 19 önállóan és 6 másodmagával jegyzett, együttesen 25 szerzői kötete jelent meg. Önállóan 15, másodmagával 14, együttesen 29 antológiát, konferenciakötetet, hasonmás kiadást és egyéb kiadványt szerkesztett.
Akiket hazavártak
Nem tudni, honnan jön és merre tart: Dezső Kata értelmezhetetlen jelenség. Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia üdvöskéje ? a 001-es ? játszi könnyedséggel írja radioaktív érzelmeket sugárzó, fölzaklató verseit, amelyek súlyosak, mint az ólom, mégis mintha valamiféle transzcendens vízen lebegnének. Nem ragaszkodik hozzájuk; ha kell, bármelyiket könnyedén átírja vagy kitörli, és ír egy másikat – egy jobbat. Azt szokták mondani, egy könyv akkor van készen, amikor egyetlen szavát sem tudjuk jobbra cserélni. Ám Dezső Kata esetében ez a művelet egy borgesi időlabirintust generálna, úgyhogy inkább kettévágtuk a gordiuszi csomót, és bemutatjuk költészetének aktuális keresztmetszetét. „A kaktusz évente egyszer, pont most virágzik.”
Na sklade 1Ks
7,04 €
Elfeledték magukat
„Ernyicse valahol tizenhatodúton fekszik Sztrugackijék Zónája és egy szegedi káposztaföld között. A századelő szociográfiái a Délvidék Ceylonjának nevezik: kis, könnycseppalakú földnyelv a Holt-Maros mocsarában. Állítólag Magyarország része, de Románia jelenti az egyetlen kapcsolatot a külvilággal: kis hazánk felől egy megkerülhetetlen tölgyfa zárja a faluhatárt. Úgy hírlik, Csáford Jánost még Horthy Miklós személyesen nevezte ki polgármesterré, mára a falu gazdasága nagyobb részt a szúnyogirtásra, kisebb részt a káposztapálinkára épül. Az idő egységeit mindenki a polgármesterhez igazította, nem csoda, hogy az időszámítás összeomlott, miután hosszú évek elteltével Kapory Oszkárt választották meg. A közösségi élet egyetlen állandó pontja azóta egy káposztáshordó Kapory irodájában.”
Móra Ármin szociográfus, Móra Ferenc állítólagos ükunokája, akit ükapja sosem tudott családtagnak elismerni "Úgy kell elképzelni, hogy a Garcz képein még a Kaporynak is mosolygós arca volt. Pedig a polgármester nem emlékezett rá, hogy a szája akárcsak egy pillanatra fölfelé görbült volna, mikor a Garcz megnyomta a kioldógombot. A Kaporynak isten tudja, mióta nem láttam vigyort az arcán, és még fehérkáposzta-levet sem iszik, utálja. Azután kezdődtek a gyomorbántalmai, hogy orvosi javaslatra föl kellett hagynia kedvenc italával, az ecetes lilakáposzta-lével.
Nős tények
Károly Dorina már ezzel az első verseskönyvével megtalálta egyéni hangját, egy olyasfajta mély érzelmességet, szenvedélyt, amely ugyanakkor magában hordozza annak antitézisét is, a kijózanodást, a – gyakran cinikus – fanyarságot. A címadó költemény egyaránt olvasható rapként ? melyben a lírai alany alaposan kiosztja a megszólított személyt ? és fájdalmas önkitárulkozásként, melyen átsejlik a népballadák atavizmusa. Bedobozolni nem tudjuk, de nem is ajánlatos. Olvasni, skandálni – annál inkább.
Vypredané
8,06 €