EMSE Edapp S.L.

Georgij Zsukov a XX. század hadtörténetének egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Parasztcsaládból származott, a második világháborúban szovjet győzelmek fényes sorozata fűződik a nevéhez. Katonai pályafutása az első világháborúban kezdődött, ahol kitüntetéssel szolgált a cári hadseregben. Később, az orosz polgárháború alatt belépett a Vörös Hadseregbe, és hozzáértő, bátor parancsnokként szilárdította meg tekintélyét. A hajthatatlanságáról, kiváló vezetői, taktikai képességeiről és harctéri határozottságáról ismert Zsukov döntő szerepet játszott a keleti front legtöbb fontos csatájában, a többi között Moszkva védelmében, a sztálingrádi csatában vagy a Bagratyion hadműveletben is. Hatalmas szerepe volt a nácizmus legyőzésében, ezért ma is sokan csodálják és tanulmányozzák pályáját.

A béke zarándoka, Európa felszabadítója - így ismerték. Dwight D. Eisenhower, közismert becenevén Ike, a legmagasabb rangot érte el az amerikai hadseregben, ötcsillagos tábornok lett és vezérkari főnök, miután a második világháborúban bravúrosan, igazi nagy hadvezérként irányította a szövetségesek hadműveleteit, amelyek Hitler Harmadik Birodalmának legyőzéséhez vezettek. Legyőzte az ellenséget Észak-Afrikában és Olaszországban, az angol-amerikai erők európai főparancsnokaként ő irányította a normandiai partraszállást, és ő tervezte meg a németországi inváziót. Katonai pályafutása lezárultával, az 1950-es években két cikluson át volt az Amerikai Egyesült Államok elnöke.

Joseph Goebbels volt Adolf Hitler egyik legmegbízhatóbb embere. Szenvedélyes és félelmetes személyisége nagyban meghatározta a náci Németország történetét. A Harmadik Birodalom propagandaminisztereként sokcsatornás, rafinált kommunikációs rendszert dolgozott ki, mindent felhasználva a sajtótól a filmeken és a rádión a képzőművészetekig, hogy a nemzetiszocializmus eszméit rászabadítsa az egész világra. A manipuláció nagymestereként az erőszakos médiatartalmakat eszközként használta a német társadalom ellenőrzésére, és ő volt az, aki megalapozta Adolf Hitlernek mint az új, birodalmi Németország megváltójának képét. Joseph Goebbels volt a nemzetiszocializmus legfontosabb és legmagasabb rangú értelmiségi alakja. Sorsa összefonódott vezére sorsával a sötét végkifejletig.

Franklin D. Roosevelt - vagy ahogy gyakran emlegetik: FDR - kiemelkedő helyet foglal el az amerikai történelemben. A XX. század legviharosabb időszakában volt az ország elnöke. Kormányzása alatt zajlott le a nagy gazdasági világválság, és néhány hét híján a teljes második világháború. Az Egyesült Államokban mélyreható belső változások történtek az állami programok, reformok és új szabályozók soha nem látott méretű csomagja, a New Deal révén, amely átalakította az ország gazdaságát, és megteremtette a modern jóléti állam alapjait. Roosevelt a világpolitika színpadán is kulcsszerepet játszott, részt vett a tengelyhatalmak elleni szövetség kialakításában, és döntései lefektették a háború utáni világrend alapjait. Médiatörténeti újítása volt, hogy "kandalló melletti beszélgetéseivel" közvetlenül kommunikált az amerikai néppel. Ezzel, de még inkább a "négy szabadság" elvén alapuló világképével olyan örökséget hagyott hátra, amely máig példa lehet a politikai vezetőknek.

Ha valaki egy személyben testesítette meg az ember által valaha létrehozott legszörnyűbb kínzóközpontot és halálgyárat, Josef Mengele volt az. A náci megsemmisítő táborok közül 1943-ban és 1944-ben Auschwitz-Birkenau volt a legnagyobb és legborzalmasabb. Az orvos és antropológus végzettségű Mengele itt gátlástalanul kiélhette szadizmusát. Rettenetes kísérleteket végzett gyermekeken, ikreken, törpe- és óriásnövésű embereken, hogy feltárja az örökléstan törvényeit. Amikor az Auschwitz II végállomáson a deportáltak kiszálltak a marhavagonokból, amelyekben napokig összezsúfolva utaztak, az első, akit megláttak a magas, vörös téglás kéményekből áradó fekete, bűzös füst előterében, a 32 éves Mengele volt. Kifogástalan katonai egyenruhában és csillogó fekete lakkcsizmában várt rájuk a peronon. Egyszerű pálcamozdulattal döntötte el, ki kerül rabszolgamunkára, ki lesz valamelyik bestiális kísérletének az alanya, és ki pusztul el - ez volt a többség - a gázkamrákban. Több százezer embert ítélt ez utóbbi sorsra az Auschwitzban töltött húsz hónapja alatt.

Rengeteget írtak életéről, tetteiről, személyiségének lényege mégis rejtély marad. Ez az osztrák származású, német állampolgárságú férfi mozgósította a tönkrement Németországot, és saját sorsával azonosította a nemzet kollektív sorsát. Soha, semmilyen demokratikus választáson nem ért el abszolút többséget, mégis megszerezte a kulcsfontosságú támogatást ahhoz, hogy kancellár és államelnök lehessen. Miután hatalomra került, felszámolta országában a demokráciát, és új típusú, kíméletet nem ismerő, messianisztikus becsvágyú diktátorrá vált. Olyan háborút robbantott ki, amely alapjaiban rendítette meg a világot, s az első két évben elképesztő könnyedséggel valósította meg minden katonai célját, sőt, 1941-ben csak a britek ellenállása akadályozta meg abban, hogy egész Európa ura legyen. Ám nagyravágyása, téveszméi odáig hajszolták, hogy egyszerre szállt szembe a Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal, és mérhetetlen, erőszakos gőgje végül katasztrófába sodorta. Mire pályája és élete véget ért, példátlan borzalmakat és pusztítást okozott a világnak.

A második világháborús német hadseregnek több kiemelkedő képességű tábornoka volt - Von Manstein, Model, Guderian, Von Rund-stedt. Ám kétségkívül Erwin Rommelt becsülték a legtöbbre mind a sajátjai, mind az ellenségei. Merész, energikus, rugalmas, vitéz katona volt, zseniálisan találékony, emberséges az alárendeltjeivel és lovagias az ellenséggel. Rommel a gyűlölet nélküli háború szellemében vezette erőit, és szerencséjére kimaradt a keleti fronton tömegesen elkövetett, emberiesség elleni bűntettekből. Ennek köszönhetően, valamint tragikus sorsa miatt, amelyben a Hitler elleni merénylet résztvevőivel osztozott, tisztelettel őrizte meg alakját a történelmi emlékezet.

Sztálin a Szovjetunió vezetőjeként kulcsszerepet játszott a második világháborúban. Az 1940-es évek Európájában politikai és katonai hatalmát talán csak Hitlerével lehetett összehasonlítani. A paranoiás, kegyetlen és nagyratörő acélember vonakodott háborúba lépni Németországgal, s csak akkor szánta rá magát, amikor a nácik megtámadták a Szovjetuniót. Újra és újra bizonyította népének áldozatkészségét és azt, hogy hazájának erőforrásai kimeríthetetlenek - a háború előtt, alatt és után a végsőkig ki is használta őket. De stratégiai és diplomáciai tehetségét is bizonyította a jaltai konferencián, ahol megalapozták a második világháború utáni világrendet.

Benito Mussolini, az olasz fasiszta párt alapítója és a német nemzetiszocializmus fő inspirálója, diktátorként vezette Olaszországot a második világháborúba az általa legyőzhetetlennek gondolt Adolf Hitler oldalán. A Duce színpadias karizmájával és lendületes vezetői stílusával mély nyomot hagyott a 20. századi európai politikában: meggyőződéses szocialista nézeteitől eljutott az elvakult háborús nacionalizmusig. Szövetségre lépett a tengelyhatalmakkal, abban a hitben, hogy a háború új területek meghódítását és a Római Birodalom újjászületését hozza számára; ez azonban a végzetének bizonyult. A náci vezetők hamarosan úgy emlegették Mussolinit, mint a lehető legrosszabb szövetségest.

Winston Churchill kétségkívül a XX. század történelmének egyik legkiemelkedőbb alakja. Már az első percben élesen szembefordult Hitlerrel és politikájával, majd e véleménye mellett erős ellenszélben, az 1930-as évek pacifista légkörében is kiállt. A második világháború kitörésekor nevezték ki az Egyesült Királyság miniszterelnökévé. Kulcsszerepet játszott a szövetségesek győzelmében, valószínűleg a legfontosabbat mindazok közül, akik Európában szembeszálltak a hódító nácizmussal. Kiváló szónok volt, rendkívüli karizmával, mégis nemegyszer állt viták kereszttüzében. Lelkesítő beszédeivel, a legnehezebb időkben is rendíthetetlen elszántságával és nem utolsósorban híres győzelmi V jelével vonult be a történelembe.