Fátyol

„Aki zsigerből ír, rendkívül mélyre jut, s aki a mélybe tartó úton minden mondatát ösztönös tisztán látásból fogalmazza – áldott őszinteséggel ajándékoz meg… sodró erejű, alig elemezhető, inkább átélhető írás… a végén egy küzdelmes csatából érkezünk csapzottan – örökké velünk maradó átélhető sorsok birtokában… és megtapasztaljuk a szikrázó gyűlöletből táplálkozó szeretet lehetséges jelenlétét is… mondhatnánk, hogy ilyen nincs is – de van… nagyon is van, csak más a minősége és… gyönyörű… azt kérem, merüljenek mélyre a mondatok közé, e csodálatosan fogalmazott vallomásba –… megéri…. hála annak, aki felfedezte… hála annak, aki közreadja…" (Koltai Lajos – operatőr)„Családom férfitagjai kivétel nélkül az erőszakban és a testi fenyítésben hittek. Akkor is, ha feleségükkel akarták pontosan tisztázni, hogy hol a helyük a családi hierarchiában, akkor is, ha éppen gyereknevelésről volt szó. Rájöttem, hogy az átélt borzalmakat csakis egy módon tudom túlélni: ha úgy teszek, mintha nem velem történne. Persze ez iszonyatosan nehéz játék. De gyorsan megtanultam, hogy ettől a játéktól függ az életem.” (Ozsgyáni Mihály)

Tony egy észak-karolinai börtönben látta meg a napvilágot, hat hónappal azután, hogy lopás miatt elítélt anyját megerőszakolta egy börtönőr. Örökbefogadó szülőkhöz kerül, ahonnan azonban a rendszeres bántalmazások miatt a gyámhatóság kiemeli és árvaházban helyezi el.   “Úgy tűnt, hogy árvaként még nem éri el az ember a társadalom legalsó fokát, hanem van egy még alacsonyabb szint is, amit csak az olyan gyerekek ismernek, mint én, akinek nem az az egyetlen bűne, hogy nincsenek szülei, de még azt a gaztettet is elköveti, hogy túl sötét bőrszínnel születik.”   Gyermekkorát csillapítatlan szeretetéhsége és az abúzus különböző formái kísérik. Tizennyolc évesen utcára kerül, drogdílerként a rendőrség elől bujkál, míg végül már csak egyetlen kiutat lát nyomorából: az öngyilkosságot. Élete ekkor azonban drámai fordulóponthoz érkezik… … ami olyan mértékű változást hozott, hogy egészen 2017-ben bekövetkezett haláláig Damaris Kofmehl svájci írónő férje lehetett.

(A Tony Brown második része) Mi van akkor, ha a szíved gyorsabban ver, mint ahogy futni tudsz? FBI-helikopterek csattogó zaja a fejed fölött, rendőrkutyák ugatása a hátad mögött. Tovább kell rohannod, nem engedheted meg, hogy elkapjanak. A mögötted lévő utat gyilkosság, drog és árulás borítja. Futnod kell, ahogy a lábad bírja, míg nem késő. Karriered, dicsőséged, vagyonod és egész életed ezer apró szilánkra tört szét, melyeket nem tudsz már összeszedni. Meg kell tudnod, mi az igazság, de mielőtt bármit tehetnél, már fölötted vannak. Egy kipárnázott szobában asztalhoz szíjaznak. Lehet, hogy a bolondok házába kerültél? Lesz majd egy tárgyalás, amelyen a sorsodról döntenek. A rendőrség és a múltadból felsorakozó emberek mind készen állnak arra, hogy ellened valljanak. Mindenki állítja, hogy tudja, mi történt, csak az a baj, hogy te magad nem emlékszel semmire.

Natalie, a fiatal amerikai barlangászlány 2015-ben egy ukrajnai expedíción megdöbbentő leletekre bukkan a föld alatt: cipőket, edényeket és egy gabonamalmot talál, meg egy héber feliratú arany nyakláncot. A nyomok egy zsidó nagycsaládhoz vezetnek, melynek tagjai 1942-ben ott találtak menedéket Hitler katonái elől. Az egyik túlélő, az ekkor már nyolcvankilenc éves Josa Burker megeleveníti Natalie előtt a tizenévesen átélt üldöztetés történetét, hogyan tartotta benne a reményt családja bátorsága, összetartása és hite, valamint a gettóba zárt kedvese iránt érzett szerelme a legsötétebb időkben is. Azt is elárulja Natalie-nak, mit jelent a barlangban talált aranylánc szív alakú medáljára vésett, héber 91-es szám…    

Az óvodás kisfiú, Somlai Attika nem érti, miért veri meg az apja azért, ha babázik, miért vágatja kopaszra a haját, hogy „normális legyen végre”, és miért őrjöng attól, hogy az ő fia lányos játékokat játszik. Utolsó mentsvárként a keménykezű nagyapára bízza, hogy az faragjon férfit belőle, hiszen neki már jól bevált és hatásos módszere van erre, ám Attikával ő is kudarcot vall.  Egy, még az övéi közül is kitaszított cigányfiú őszinte barátsága és szövetsége kíséri el aztán a felnőtté válás – számára különösen is – megrázó útján, amelyen mássága miatt számtalan harcot vív meg önmagával és a környezetével, ez utóbbi zsigeri gyűlöletével és elutasításával szembenézve. Kitűzött célja érdekében azonban elhatározza, hogy mindent kibír…  A nagysikerű Pauza-trilógia és a Halálúton Horvátországba menekültnapló szerzőjének legújabb regénye, a Tűzszivárvány, az élni és élni hagyni elvén alapul, és a társadalmi normák, normálisnak vélt elvárások, szokásjogok tükrében meséli el egy közülünk való ember tragikus élettörténetét.  Tizennyolc éven felülieknek!