Garbo Kiadó strana 3 z 3

A politológus, tanár most nem levéltárak mélyén kutat, nem archívumok polcait rendezgeti, nem merészkedik politikai analízis labirintusába. A könyvlapokon egy letűnt kor mindennapjai elevenednek meg: a munkahely, a guruló forintok, a sarki kisbolt, sport, zene, csók, tánc, utak, utcák, utazások. Országok, népek, arcok tűnnek fel, akik olykor bátran előretekintenek, máskor megverten vonulnak vissza; sokszor azonban ellátnak egészen a máig. Az általuk megformált szavak, a papírlapokon masírozó betűsorok célja nem más, mint megmutatni az Olvasónak azt az államot, amelyet úgy hívnak: Magyar Népköztársaság. "Emlékszem, éppen a Keravillban bámészkodtam. A polcokon Munkácsy Colorok sorakoztak, mindegyik bekapcsolva; így együtt valamiféle tört, színes, szélesvásznú élményt adva. Élénkszőke, babaarcú bemondónő csivitel a képernyőkön. A csicsergést csak képzeljük, a hangerő minimumon, ezért jobb híján csak szemezünk vele az üzlet férfi eladóival. Hirtelen a hölgyecske arca elkomorul, ám rendületlenül olvas tovább. Ketten ugranak a potméterekhez: "... sült Államok sportolói nem vesznek részt a Moszkvai Olimpiai Játékokon." Nem akartam hinni a fülemnek! Már csak szófoszlányokat hallok; az amerikai kormány, Olimpiai Bizottság, Kongresszus, Szenátus, az Elnök s így tovább. A sistergős tüzes istennyila sejtelmes angyalszárnysuhogásnak tűnt ehhez a hírhez képest. A bejelentés letaglózott bennünket. Most mi lesz velünk? Az ábránd, amit a csodás amerikai futónőkről szőttünk, ábránd marad? Ezekben a kecses, valószínűtlenül hosszú combokban nem csupán a lehengerlő szépséget láttuk, de beleképzeltük egész Amerikát! Az égbe nyújtózó felhőkarcolókat, San Francisco utcáit, a limókat, Raquel Wrlch darázsderekát, Woodstockot, a Doorst, Narcin Gaye-t, Diana Rosst, a fekete zenét meg minden mást, amit a Charles Bronson-filmekből ismertünk vagy ismerni véltünk. Ami után olyannyira vágyódtunk! Szívünkből-e? Lelkünkből-e? Ki tudja... Inkább valahonnan a gyomorszáj tájékáról jött ez a csodálat és vágyódás. Végtére mindegy. A fő az, kétségkívül létezett. Egy elképzelt életérzés - mily különös - a messzi keleten, a szovjetek földjén válik édes valósággá. Türelmetlenül vártuk Moszkvát, s találkozásunkat a Nyugattal." (részlet a könyvből) Andreisik Tibor 1964-ben született Miskolcon. 1987-ben diplomázott magyar-orosz szakon a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. Pályáját középiskolai tanárként kezdte Budapesten. Második diplomáját az ELTE Bölcsésztudományi Karán szerezte politológiából 1992-ben. 1994-től a Katedra Nyelviskola orosz nyelvi divíziójának irányítója. 2002-től a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Budapesti Nyelviskolájának magyar mint idegen nyelv szakos vezető tanára. Jelenleg a fővárosban él. Ez az első kötete.

Miként ?hatnak életünkre szüleink döntései? Hagyhat-e kitörölhetetlen nyomot bennünk egyetlen hiba? Ha a feje tetejére áll körülöttünk a világ, marad-e erőnk kideríteni, mi rejtőzik a kételyen túl? Kingát hatéves korában elhagyta az apja. A rémült kislányból bizonytalan, labilis nővé cseperedett, aki folyamatosan kételkedik: az anyja ártatlanságában, a bátyja becsületében, a férje hűségében, a szerelem örökkévalóságában, de legfőképpen saját magában. Napjainkban Kinga harmincegy éves; feleség és anya, dolgozó nő, aki szerkesztő egy könyvkiadónál. Megrögzött útkereső, aki sehogy sem találja helyét a világban. Amikor megismerkedik Várhegyi Patrikkal, a fiatal építésszel, kénytelen meghozni élete talán legnehezebb döntését. De van-e hozzá bátorsága, hogy kilépjen egy elfáradt házasságból, s kezébe vegye végre a sorsát? A szerző egyedi stílusa sodró lendülettel kalauzol minket a fordulatokban gazdag történetben. Izgalmas dialógusok által tárja elénk karakterei érzés- és gondolatvilágát, emberivé, és ezáltal szerethetővé teszi számunkra hőseit. Ez a nem mindennapi regény magához vonz, befogad, és kitörölhetetlen nyomot hagy az olvasóban. M. Kovács Melinda felvidéki szerző. Novellái és versei olvashatóak a Szó-Kincs 2011, Szó-Kincs 2012, Szó-Kincs 2013, Szó-Kincs 2014, Holnapok tükrében, A csend hangjai c. antológiákban. Első regénye: A kételyen túl, lélektani dráma. Arra a kérdésre keresi a választ, miként hat az apa korai elvesztése egy nő életére, kapcsolataira. Képessé válik-e a bizalomra, hogyan viselkedik egy válságba került házasságban? S egyáltalán: mikor jár le egy kapcsolat szavatossága? Meghatározható-e az a pont, ahonnan már felesleges küzdeni érte?

"Nakano Kenichi, a modern idők szamurája, a levegőben vibráló fények rezgésének megszállottja. Naiv szellemével, gyermeki ártatlansággal alkotott formái és színei teljes meztelenségükben maguk az "abszolút egyszerűség". A különböző kultúrák közötti "ingajárata" eredményezi a "mai Japán" és a "nyugati modernség" rendkívül egyéni szintéziséből születő színes, egzotikus, gondtalan gyermeki könnyedséggel telített világát. Képeinek atmoszférája az ellenállhatatlanul rezgő, állandó napfényesség. Ha ebben a mai embertelen világban elfelednénk ezt a vibráló örömöt, ezek a boldogságot sugárzó művek segítenek, hogy újraérezzük." ( Vörös Ilona)

Majd 40 évnyi önkeresés, társkeresés, cipőkeresés, boldogság kergetés. Boross Petra az ismert cölöpnyurga szeplős arcú tévés fordulatos, valós történetét tartod a kezedben, kedves Olvasó! Hősnőnk már kisiskolás korától vonzza a gixereket. Bakfisként még csak biciklivel esik arcra, később képes ugyanerre tűsarkúban, 190 centi magasból, az álompasi orra előtt. Mindennek és mindenkinek meg akar felelni, azonban ez sehogy sem sikerül: vagy kirúgják, vagy nyúlcipőben kell menekülnie előbb-utóbb szadista tanerők és adóellenőrök, arrogáns férfiak elől iskolákból, munkahelyekről, társkapcsolatokból, sőt a saját kifőzdéjéből is. Képes akár három szivacsbetétes melltartót felvenni egymás fölé a sikeres randi érdekében, miközben találkozik ennél is na gyobb mellű férfineműekkel. Tisztességes csalókkal és tisztességtelen családokkal, ármánykodó exfeleségekkel, megszelídült anyósokkal hozza össze a sorsa. Miközben felébred a pénzhajhászat és a külsőségek világából rádöbben, az igazi érték az orra előtt hever a saját férje, a macsó, későn érő Gábor személyében, akivel évek óta tipikus se veled, se nélküled kapcsolatban él. Vajon még időben ismeri fel hősnőnk a valódi értékeket? Megtalálja a saját útját meddőségen, vagy a szerettei elengedésén innen és túl? Magadra ismersz Petra rumlis hétköznapjaiban, csatáiban, kedves Olvasó? Egy biztos: a média világának mainstream szereplői is sírnak és nevetnek, ahogyan te is fogsz, miközben nem tudod letenni a regényt!

"Meseterápia! Igen, mi most ezt ajánljuk felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Mindenki jobban jár, ha egy fárasztó nap után egy-egy mesével kúrálja magát, hiszen azok nem csak ellazítanak, megnyugtatnak, de olyan világba kalauzolják az olvasókat, ahová világ életében mindenki vágyott. Írtunk Neked egy mesekönyvet, és megkértük anyukádat, vigye haza hozzád! Ha kinyitod a borítóját, csupa csoda vár rád. Csak óvatosan nézz bele, nehogy kiröppenjenek belőle a tündérek és nehogy kivágtassanak belőle az aranyszőrű paripák! Ha ügyes leszel, és figyelmesen végighallgatod a meséket, megismerheted Csoda országot, ahol a kerítés csupa színes cukorkából készült, a felhők pedig finom vanília illatú vattacukorból vannak. Tudom, te is szívesen beleharapnál egy hatalmas habos sütibe! Amennyiben elmerülsz a varázslatos mesék birodalmában, akár még ez a csodás csokis torta is a szádba repülhet! Nem viccelünk, próbáld csak ki! Kuporodj anyukád ölébe, és kérd meg, hogy minden este a Te könyvedből meséljen! Jó szórakozást, és szép álmokat kívánunk! (a Kiadó)

Ki ne szeretne egy nagy kövér bárányfelhőn heverészve csodaszép meséket olvasni? Ki ne szeretné egy szép bodros felhőn repülve bekalandozni a világ legvarázslatosabb tájait? Ki ne szeretné álomra hajtani a fejét a tündérek birodalmában, ahol még a párnák is mesefelhőből készülnek? Mindez immár nem csak vágyakozás, hiszen ezen kötet olvasói a felsoroltakat a saját bőrükön is megtapasztalhatják a csodálatos mesék és versek olvasása közben. Az antológia szerzői nem kevesebbre vállalkoztak, mint hogy Meseországba repítik a gyerekeket és a játékos kedvű felnőtteket. Kapcsoljuk be tehát a képzeletbeli biztonsági övet, és repüljünk tova a mesefelhőn, oda, ahol talán még a madár sem járt.

"Nem értek a novellákhoz. Sosem műveltem, mert agyonnyomtak a polcomon lévő Csehovok és Kosztolányik, vagyis csak olvasó vagyok. Persze ha tudnék rossz novellákat írni, akkor elmehetnék legalább kritikusnak. De csak nagyon rosszakat írnék, az meg már mégsem egy színvonal. Tetszenek ezek a novellák, mert sok minden szembe jut róluk, s engem ez izgat és szórakoztat igazán, ami nálam ugyanaz. A sírás is szórakozás, csak nem tudjuk. Negyvenszer láttam A walkürt, mégis mindig elerednek a végén a könnyeim. De beszéljünk végre a kötetről. Itt van például A nagymama, aki elfelejtett meghalni. Már a címe is remek, mert két dolgot nehéz, jó címet adni vagy találni, s befejezni. Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál, Madách Tragédiája ezerszer jobb, mezt nevezzük éjjeli fél kettes poénnak, amikor holtfáradtan odabiggyesztünk a végére valamit, mert csak a humorista az, aki a vége elé írja a többit. Ráadásul kívülről harsogja az Úr, nem is látjuk. Meg olyan vörös farok íze van. Ennek a novellának viszont a vége is jó... Jó szívvel ajánlom, legyen ez a közhely az előszó végszava, mert tényleg éjjel fél kettő van, amikor ezt körmölöm, s ha elfelejtem elmenteni, bármikor jöhet a kék halál." (Farkasházy Tivadar)

"Rég vágytam egy olyan mesére, amely mai gyerekeknek szól, mai problémát villant fel és végül mégis varázslattal zárul. Várakozás közben megláttam egy kaput, egészen átlagosnak tűnt, ám amikor kinyitottam, egy elvarázsolt udvar tárult fel előttem. Ismerős illatok kezdtek játszani az érzékeimmel, ismerős hangok születtek meg az udvaron játszadozó gyerekek ajkán, s már tudtam, hogy ez a hely, akár az én szülőhelye is lehetne. Otthon éreztem magam az első pillanattól fogva ezen az elvarázsolt udvaron, ahol a gonosz hiába próbálja erejét fitogtatni, mert a végén úgy is jó győzedelmeskedik, mint minden tisztességes mesében. Kedves olvasó, lépj hát be te is a kapun, és válj eggyé azzal a mesebeli világgal, melyet az elvarázsolt udvar tartogat számodra." (a Szerző)