Győri Egyházmegyei Levéltár

Az Egyházmegyei Levéltár kiadványsorozatában Báró Apor Vilmos győri püspökkel kapcsolatban eddig két forráskiadvány látott napvilágot: az egyik ifjúkori naplóit tárta az olvasók elé, a másikban körlevelei és egyházkormányzati iratai jelentek meg. Ez a kötet elsősorban a helyi sajtó alapján próbálja feltárni a vértanú püspök főpásztori ténykedését, de bőséggel használ levéltári forrásokat és szemtanúk visszaemlékezéseit is. Családi hátterének, gyulai plébánosi működésének és püspökké szentelésének bemutatása után Apor püspöki működését tematikus csomópontok mentén rendezve vázolja fel a szerző. Megismerheti az olvasó Apor Vilmos közéleti szerepvállalását, politikai, egyházkormányzati és karitatív tevékenységét, a háború idején tanúsított példamutató főpapi helytállását, és végül vértanúságának körülményeit is. Emellett több olyan történetet is olvashatunk, melyekben a püspök emberi vonásai, kivételes jelleme elevenedik meg. A kötet második felében temetését, újratemetését, boldoggá avatását és kultuszát tárja elénk a szerző. A művet számos fotóillusztráció teszi még érdekesebbé és hitelesebbé.

Kincset tart a kezében az olvasó: Boldog Apor Vilmos (1892-1945) prédikációit, lelkigyakorlatait, egyéb beszédeit, néhány más írását, amelyek győri megyéspüspökként végzett főpásztori szolgálatának idejéből (1941-1945) származnak. A Győri Egyházmegyei Levéltár Apor-hagyatékában fellelhető kéziratok több év munkáját követően tárulhatnak az olvasóközönség elé. A kötetben található mintegy 200 szöveg segítségével nyomon követhetjük a szent életű püspök igehirdetését, győri székfoglalásától csaknem vértanúságáig. Megcsodálhatjuk egyszerű, tiszta nyelvhasználatát: sallangoktól mentes, a mély gondolatokat is közérthetően megfogalmazó közvetlen stílusát; következetes, határozott értékrendjét. Különösen érdekesek a szövegek azért is, mert a magyar történelem talán legvészterhesebb éveiben, a II. világháború idején keletkeztek. Apor Vilmos józansága, a szélsőségeket kerülő kiegyensúlyozottsága, ugyanakkor az igazságot és az erkölcsöt egy pillanatra se szem elől tévesztő jellemszilárdsága elevenen átüt írásain. Az ideológiák zűrzavarában, bal- és jobboldali politikai vadhajtások dzsungelében igazi atyaként és pásztorként nevelt, tanított, utat mutatott a tiszta, örök, emberi és krisztusi értékekhez, eszményekhez. Bölcsessége, emberi és politikai éleslátása, prófétai emelkedettsége és jövőbe tekintése megdöbbentő az évtizedek távolából. Mintha előre tudta volna, mi lesz a sorsa önmagának és nemzetének. Beszédeit, elmélkedéseit olvasva még jobban megértjük, miért jutott neki osztályrészül a vértanúság pálmája, és a megtiszteltetés, hogy az egyház a vértanú boldogok sorába iktatta. Apor Vilmos igehirdetésére ma már csak kevesen emlékezhetnek. Ez a kötet jelenvalóvá és maradandóvá teszi az egykor élőszóval elhangzott beszédeket, és rádöbbent, hogy mennyire időtállók a vértanú-püspök gondolatai. Nemcsak pap és hívő, hanem minden jóakaratú ember érdeklődéssel és épüléssel forgathatja.

"Országunk egy erős oszlopja" - írta Zrínyi Miklós, a költő barátjáról, gróf Batthyány Ádámról (1610-1659), a Dunántúl és a Kanizsával szembeni végek főkapitányáról, Németújvár, Rohonc, Szalónak, Körmend és más várak birtokosáról, aki korának egyik meghatározó egyénisége volt. Pázmány Péter hatására tért fiatalon katolikus hitre, II. Ferdinánd császár kamarása lett Bécsben, majd egész életében igyekezett megfelelni az ott látott eszményeknek és kulcsfontosságú katonai feladatának. E könyv kísérlet egy tipikus nyugat-magyarországi főnemes műveltségének, hitének, életmódjának és társadalmi kapcsolatainak rekonstruálására. A vizsgálódás középpontjában az udvar, a főúr több száz főnyi kibővített családja áll, amelyben familiárisok, fraucimerek, deákok, takácsok és lovászok szolgálták Batthyány Ádámot a rangja és vagyona által megkívánt különféle feladatokban. Föltárul a várak egykori külső és belső képe, kirajzolódnak az udvari tisztviselők feladatai és életútjai, valamint megelevenednek a keresztelők, lakodalmak és temetések.