Halmos Antal (magánkiadás)

Több könyvet írtam az USA-ról, a kapitalizmus ottani végletes és végzetes elfajulásáról, Amerika világcsendőri szerepéről, mindenki és mindenek feletti helyzetének kialakításáról. Több írásomban foglalkoztam az elnökségért folyó legutóbbi versennyel, azzal, hogy akármelyik elnökjelölt is nyeri el a világ trónjával egyenértékű posztot, a háború veszélye növekedni fog. Trump trónra kerülése újabb elemzésekre késztetett, szakértőket idézve figyelmeztettem a riasztó tényre, miszerint a világtörténelem egyik legveszélyesebb kalandora került a legnagyobb gazdasági, és legerősebb katonai hatalom élére. Amikor aztán arról értesültem, hogy katonai vezetőktől azt kérdezi, "ha egyszer van 'nuke'-unk, miért nem használjuk", a hideg futott végig a hátamon, és úgy döntöttem, összefoglalom az USA világuralmi erőfeszítéseiről, észbontó fegyverkezéséről, ingatag gazdasági-katonai politikájáról rendelkezésemre álló képet, megírom a "Vádirat az USA ellen" könyvem.Összefoglaló mű van születőben, ezért sokat fogok idézni magamtól, nézzék el, kérem. Felesleges erőfeszítés lenne a már egyszer meggyúrt anyagot újra gyúrni, vagy akár átfesteni. Talán másként is fogalmazhatok: mozaik jelleget kaphat ez az írás, annyira rendelkezésre állnak a témáról általam megfogalmazott részletek akár a könyveimben, akár blogjaimban.

A szerző szélsőségesen baloldali érzelműnek vallja magát. Nem hétköznapi, és különösen nem politikai értelemben, még kevésbé magyar baloldaliságnak gúnyolt közegben. Mint írja, annyira baloldali, amilyen nincs is ezen a szerencsétlen világon.Ennek a vallomásnak a fényében különösen érdekes a kommunizmus elméleteivel, és a megvalósult szocializmussal foglalkozó írása.Mindent áttekint, ami a marxi elmélet születésétől a kommunizmus dicstelen haláláig ennek az eszmerendszernek a bűvkörébe sorolható. Tiszta szívvel segíteni szándékozó vezetőktől kezdve, emberi mivoltukból kivetkőzött diktátorokon keresztül, az áldozatok minden képzeletet felülmúló mennyiségéig, óriási embertömegek szenvedéséig mindent az elérhető igazságig kutat meg és mutat be.Kimondja, hogy a kommunizmus bűnös. Nemcsak az okozott felmérhetetlen szenvedésért, és okozott kárért, hanem mert képtelennek bizonyult megvalósítani azt a humánus társadalmi-gazdasági rendszert, amire a világ népei, és legnagyobb gondolkodói vágynak. Ami megakadályozhatta volna a világméretű küzdelemben győztes tőkét a mai modern, végtelenül veszélyes kapitalizmus korlátlan hatalmának megteremtésében.Kifejti azt is, mintegy felmentésként, hogy a tőke minden tekintetben győztes pozícióval rendelkezett a küzdelem első pillanatától kezdve a kiütéses győzelméig. A szocializmust mindig szegény országok elnyomorított népei tűzték zászlaikra, míg a tőke gazdasági és katonai fölénnyel, óriási kormányzási és elnyomói gyakorlattal rendelkezett, a begyakorlott propaganda-gépezete hengerelni tudott. Csak a Szovjetunió - vérrel és korbáccsal - ért el olyan pozíciót, ami győzelmi reményeket keltett. Embertelen módszerei, belső hatalmi harcai végül árulással vetettek véget a reményeknek.Az emberiség nem térhet vissza az elpazarolt lehetőséghez. Békés úton, az "osztályharc" beszüntetésével, vegyes gazdasági rendszerek építésével juthat el a tőke világuralmi tébolyának megállításához.

Már az adatgyűjtésnél tapasztalnom kellett, hogy minden eddigi írásomnál nagyobb bátorságra lesz szükségem. Több szempontból másképp láttam a világot, más adatok éltek bennem, mint amit az első adatsorok mutattak. Egyrészt tehát meg kell birkóznom saját ateista bensőmmel, másrészt - mivel változatlanul vallom, hogy isten vagy akármi más néven a világunk felett alkotóként és uralkodóként szereplő lény nem létezhet - jóval nagyobb ellenállással, ellenszenvvel fog találkozni az írásom, mint amivel eddig számoltam. Rettenetesen nehéz leírni - mivel már a szűk rokonságomban, közeli ismerőseim, barátaim körében sok végtelenül mélyen hívő ember van -, hogy ha isten létezik, az gonosz lény. Normális, emberiességtől fűtött lény nem hozhatta létre, nem irányíthatja ezt a gyűlölettel, mocsokkal teli, vérben úszó világot.Minden korábbi írásommal tanultam is, tágultak az ismereteim. Most erőteljesebben jelentkezik az ismeretek hiánya. A napokban írtam le Lónyai Péternek, a könyv szerkesztőjének, hogy lubickolok ebben a témában. Lubickolok, mert mérhetetlenül sokat tanulok. Párhuzamosan több könyvet olvasok, kutatok az eddigi írásaimban, az Interneten. Tanulok és tanulok!Ezzel eleget is tettem szokásos vallomásomnak: nem tudósként írok, hanem mindennapi szürke gondolkodóként, járdakoptatóként. Jelen témakörben különösen fontos ezt hangsúlyozni, hiszen történelem, vallástörténelem, filozófia, vallásfilozófia, pszichológia, teológia, és még számtalan tudományág alapos ismeretére lenne szükség tudományos szint eléréséhez.Kérem, fogadják ezt a könyvet a helyén: széleskörű megalapozottsággal, javító szándékkal írt ismeretterjesztő mű.

Egy ember élete egy évszázad történelme.A szerző - mint írja - a magyar fasizmus születése utáni történelmi pillanatokban született, és a fasizmus új kivirágzásának korában készül az elmúlásra. Közben átélt feudalista csökevényekkel terhelt kapitalizmust, világháborút, húsdarálást, ártatlan tömegek irtózatos irtását, szőnyegbombázást, menekülést, tartós megszállást, forradalmat, annak eltaposását, szocialista évtizedeket, tanult moszkvai egyetemen és a Marx Károlyon, mind szomorúbban kísérte figyelemmel a gengszterváltást, a neoliberalista neokapitalizmust, az ország lerablását, diktatórikus rend burjánzását, az oktatásügy és egészségügy tönkretételét, tömegek elnyomorodását. Sűrűn idézi József Attilát, aki pontosan tudta és utánozhatatlanul írta le az elnyomást:Az elnyomás csapatban károg,élő szívre mint dögre száll -s a földgolyón nyomor szivárog,mint hülyék orcáján a nyál. Gondolkodónak vallja magát. Baloldali gondolkodónak. Messze balrább áll a mai világunk magukat baloldalinak valló politikusainál, akik jól érzik magukat a tőke uralma alatt. Ő tőkén túli világról álmodik, amelyik közelít a minden ember egyenlősége elérhetetlen filozófiai-politikai-gazdasági rendjéhez. Az elnyomást, kizsákmányolást nem marxi mércével méri, hanem amerikai gondolkodókkal egyetértve a katasztrófa-kapitalizmus mindent bekebelező tőkéseinek léptékeivel.Reméli, kevesebben fogják átkozni ezért az önéletrajzért, mint ahányan kezet fognak nyújtani.

A szerző írások sorával bizonyította remek érzékét a világban zajló folyamatok értékelésében. Az eseményeket mozgató erőket gyökerestől ássa elő és mutatja fel a világnak. Műszaki és közgazdasági ismeretek birtokában eligazodik a legsötétebb szférákban is, és képes közérthetően rámutatni a vezérlő okokra.Az egész világ megdöbbent Donald Trump győzelmén, a világcsászár trónjára emelkedésén, közben mi azon is, hogy Orbán Viktor benne látja a követendő példát. A szerző mindkét politikust tollhegyére tűzi, és világtragédiát lát kibontakozni. Meglátását - szokásához híven - számtalan nyugati gondolkodó és tényfeltáró újságíró forrásanyagával támasztja alá.Van, aki kötelező olvasmánynak tartja!

A szerző rémtettet álmodott: elrabolták a lányát. Megírta úgy, ahogy vissza tudta idézni az álmát. Szörnyű, mondta a lánya, de hozzájárult a publikálásához. A mű szokatlan, nehezen olvasható stílust képvisel: nincs benne punktuáció, se nagybetűk. A gondolatmorzsákat csak pár leütésnyi térköz szakaszolja. A monotónia hangsúlyozza a döbbenetet.Most, élete utolsó szakaszát taposva elkezdett az élettörténetével foglalkozni. Szerencsés volt, mert csak kisebb galibák érték élete során, 85 évesen még reménykedhet egy-két évben. A világ, és különösen hazája helyzetét azonban annyira sötét színekben látja, hogy két írásában is kalandozik élete erdejében. Az álommesét többszörösére bővítve élete valós és látomásos mozzanataival szülte meg ezt a varázslatos könyvet.

Nagy fába vágom a fejszém. Megpróbálom nyolc évtized tapasztalatait, saját magam érlelte következtetéseket, több ezer olvasmány bölcsességeit témákra bontva Önökre bízni. Talán segíthet eligazodni az élet bonyolult, sűrű erdejében.Talán sikerül teljesítenem a tervem, hogy nem foglalkozom jegyzetek, irodalom megadásával, mert sűrűsödik az időm, lendületesen kell dolgoznom, ha nem akarok összeütközni a kaszással a könyv befejezése előtt.Rodin "A gondolkodó"-ja nem azért került a borítóra, hogy magam ehhez a szellem-óriáshoz hasonlítsam, hanem mert hangsúlyozni akarom: gondolkodó ember vagyok, nem tanító. Szeretem ezt a hétköznapokban is használni, ha megkérdezik, ki vagyok. A válaszom mind sűrűbben ez: gondolkodó. Ennél nagyobb öndicséretet nem ismerek..

A boszorkányok lehetnek szépségesek, egyiptomi ékességgel kifestettek, loboghat a fekete (igen, sohasem szőke) hajuk, amikor szélvészként száguldoznak hegyen-völgyön át, fent a hegyek sziklacsúcsán, akár fentebb, csillagok közt, és ha szépen imádkozol, még jó boszorkány is akad köztük.Mi, alkotótársak nem tudunk imádkozni, mert bizony-bizony nagy szükségünk lett volna jó boszorkányra, aki segített volna hamar létrehozni a tarkabarka (mint a kaméleon kerek farka), varázslatos meséink világát, a színes mesekönyvünket, térdre borulva előadott könyörgésünkre se hallgatott egy szál se.Jó boszorka nem érkezett hozzánk, de gonosz boszik hada annál inkább, köpködték ránk átkaikat: rossz éjszakákat, fizetős munkák erdejét, csonttörést, náthát, mindenféle fészkes fenét. Aztán megnyílt az egek legszebb ablaka, kiröppent belőle a csőrében pólyát ringató hosszúnyakú gólyaanyóka és minden bájjal, varázslattal megáldott aranyos kis unokát tett le a küszöbre. A boldogságtól repeső nagypapa kiterült, mint a levelibéka a piros kendő láttán. Jesszusom, unokát is besoroltam a késleltetők közé, meg fog verni a nemlétező isten haragja, furkósbottal, golfátkokkal. Már itt is van, fáj a jobb könyököm. Magasságos ég, hát mukkannom se szabad?Azért - átkok ide, unoka oda -, meglátjátok, gyönyörűséges mesekönyvvel ajándékozzuk meg a pusztulásra ítélt földi halandókat. Talán lesz, aki a mesterséges intelligencia áldozataként ezt a könyvet fogja felolvasni gyermekének, mielőtt búcsút intene elátkozott világunknak!

A több kiváló alkotás szerzője, éles látókörű elemző ezúttal váratlan gyorsasággal, mégis gondos áttekintéssel vállalkozott a majdnem lehetetlenre: téziseket dolgozott ki a Covid-19 járványból kilábalás lehetőségeiről, nehézségeiről, az azt befolyásoló legfontosabb tényezőknek a folyamatra gyakorolt hatásáról.Korainak tűnhet a kísérlet, de olyan adathalmazból, értékes szakértői forrásokból épült a tanulmány, hogy komoly megfontolásokra késztet, segítséget jelenthet a válság megoldásán dolgozók számára.A járványban vergődő minden embertársunk számára elgondolkodtató olvasmány.

Lépésváltás eredménye a könyv.A szerző - megelégelve, ami a politikai színtereken zajlik - hátat fordított ennek a kegyetlen világnak, és a mesék birodalmában keresett menedéket. Megírta a mesekönyvét, mielőtt azonban ki tudta volna adni, üldözőbe vette a negyedik technológiai forradalom, a mesterséges intelligencia és társai. Naponta értesült a legfrissebb fejleményekről. Gyorsan megkereste a téma hírcsatornáit, majd tudományos forrásait, és csapdába esett. Lépésváltás mellett döntött: laikusként megírta ezt a könyvet, amelynek első vázlatai meglepő elismerést váltottak ki. Volt, aki "nem tudtam letenni" felkiáltással üdvözölte, többen méltatták hiánypótlóként, rendkívül időszerűként.Annak ellenére, hogy kifejezetten kerülte a politikai aspektusokat, nem sikerült teljesen kikerülnie: tapadnak a témakörhöz, mivel nagyhatalmak berkeiben érlelődnek, és a hatalmi harc fegyverei, mégpedig nemcsak a gazdasági harc rendkívül fontos tényezőiként, hanem tényleges fegyverekként is.Az egész világnak figyelemmel kell kísérnie a fejlődését: az emberiségre gyakorolt számtalan jó hatása mellett ijesztő veszélyeket is hordoz magában. Az utóbbiak kivédése csak nemzetközi összefogással lehetséges.

Mert igaz - vesszőparipám -, hogy a csúcstechnológiai korszakváltás előcsarnokában ámuldozunk a jövő csodáin, igaz, hogy általános vélemény szerint politikai-gazdasági pólusváltás küszöbén állunk, de az USA-ban kitört tüntetések, vagy nevezzük akár lázadásnak, és azok kiterjedése a fél világra történelmi korszakváltást jelentenek.  ??? vagy A mesterséges intelligenciáról írt könyveim alkotása során annyira elbűvölt ez a modern tudományvilág, hogy nem hagyott nyugton, kutatnom kellett tovább.  A legfőbb ok talán a kíváncsiság. Tulajdonképpen csak két korlát szabhat határt a kielégítésére törekvés: egyrészt a szinte végtelen kör, bármi könnyen elkerülheti a figyelmet, másrészt az agyam messze nem korlátlan kapacitása akadályoz meg abban, hogy általam felfoghatatlan témákkal is komolyan foglalkozzam. Másik ok az irigység. Egyetemi tanulmányaim során megnyílt előttem a tudományos kutatás álom-útja, amit '56 zárt be. Amint rátaláltam erre a fantasztikus világra, bonyolult, sokszor hálóba szövődő tudományok erdejére, megsokszorozódott az irigységem: mit érhet el az emberi agy, ha megfelelő teret kap a kutatásokra? Bár az Új korszakváltás könyvemben úgy nyilatkoztam, hogy amíg élek, követni fogom az abban érintett tudományhálót, ami mind szélesebbre tágul, most ünnepélyesen feladom. Világos lesz, a koromon, és a nehézségeken túl az Utóiratban olvasható következtetések miatt sincs értelme tovább foglalkoznom a témával. Örülök, hogy több olvasóm "nem tudtam letenni" megjegyzést fűzött az Új korszakváltáshoz. Remélem, lesznek, akik tovább fogják fokozni az örömöm.