Kelly Kiadó

Tíz év telt el azóta, hogy Evangeline a mennyei lant elpusztítása után angyallá változott. Tíz éve nem találkozott Verlaine-nel, aki tudományos pályáját hátrahagyva csatlakozott az angelológusokhoz, és az egyik legkiválóbb angyalvadásszá képezte át magát. Sorsuk ezúttal Párizsban keresztezi egymást, ahol Verlaine egy felismerhetetlenségig megcsonkított nefilim holttest mellett Evangeline iratait találja meg. De mielőtt fel­ocsúdhatna a sokkból, hogy élete szerelme meghalt, olyan eseménysorozat veszi kezdetét, amelynek végkimenetele az egész emberiség sorsát megváltoztathatja. Verlaine-t Moszkvába vezetik a nyomok, ahol az Ermitázs pincéjében évszázados titok tárul fel előtte. Fabergé legendás tojásai elvezetik a hírhedt Raszputyin rejtélyes albumához, amelyben megtaláljákNoé orvosságának titkos receptjét. Azt a receptet, amellyel talán sikerülhet megszabadítani a Földet a nefilimek jelentette átoktól.

Zoey-t hatalmas veszteség érte - édesanyja meghalt. Pontosabban meggyilkolták. A lány azonban nem zuhan magába, hanem mindent megtesz, hogy megtudja, mi is történt pontosan. Célja elérésében mindössze egyvalaki hátráltatja: Neferet legújabb szolgálója, Aurox, a megállíthatatlan fegyver, aki körül Zoey olyan furcsán érzi magát - mintha ismerné a fiút. Eközben Kalona kezd rájönni, mekkora hibát vétett. Hiányzik neki Rephaim, az egyetlen olyan lény, akiben megbízhatott, a halhatatlan azonban túl büszke ahhoz, hogy fia bocsánatát kérje - vagy mégsem? Persze Neferetről sem szabad megfeledkeznünk - a főpapnőből lett halhatatlan a Sötétséggel kacérkodik, és ravasz tervvel próbálja megtörni az Éjszaka Házának tanárait. És ha mindez nem lenne elég, Erik megjelöl egy lányt, méghozzá rögtön vörös Jellel, ami már önmagában is különleges, ám úgy tűnik, a lányt különleges képességgel áldotta meg az Istennő, mert látja, mi rejlik igazából a körülötte levő vámpírok és emberek lelkében... "- Aurox! Védj meg! Pusztítsd el őket! Neferet teremtménye szinte berobbant a harcolók közé. A fal felől jött, Rephaimmel szemből. Először embernek tűnt. Az alakja olyan volt, mint egy fiatal férfié, bőre a vámpírjelöltek és a vámpírok tetoválásaitól mentes. De túl gyorsan mozgott ahhoz, hogy ember legyen. A teste szinte elmosódott, ahogy lecsapott. Hátulról támadva elkapta a hozzá legközelebb álló Hollómás kitárt szárnyát, és egyetlen borzalmas mozdulattal letépte annak testéről. Több évszázados létezése alatt Rephaim látott már borzalmas dolgokat - követett el rettenetes, gonosz tetteket. De valahogy új, emberi nézőpontja még szörnyűbbé tette az elé táruló erőszakot. Testvérével együtt ordított, ahogy az a földre zuhant a kíntól vergődve, miközben hátából dőlt a vér. Aurox ekkor kezdett el megváltozni. Bár Rephaim az elejétől a végéig látta, mi történik, alig bírta felfogni. A teste nagyobb, szélesebb lett. A fejéből szarvak nőttek ki. Az öklei megduzzadtak. A bőre hullámzott, megmozdult, lüktetett, mintha valami ki akart volna szakadni alóla. A teremtmény lehajolt, és egy szinte már kecses mozdulattal lecsavarta a testvére fejét." Az Éjszaka Háza-sorozat kilencedik kötete, akárcsak az eddigi részek, hátborzongatóan élvezetes olvasmány. Vámpírok, vámpírjelöltek és titokzatos lények sorsa fonódik össze egy végzetes éjszakán!

Lehetne újabb főzős könyv. Ahol a nagyszerűen komponált fotókon mosolygós, makulátlan kötényes séfek villogtatják késeiket és tökéletes fogsorukat. Vagy lehetne jópofa történetek közé ágyazott recept­gyűjtemény, esetleg mesés, habos hollywoodi sikertörténet arról, hogyan lesz az egyszerű családból érkezett fiúból, lelkiismeretes munkája eredményeképp sztárszakács. Jason Sheehan könyve egyik előbb említett sem akar lenni. Csak a valóság krónikása azokról a konyhákról, amelyek nem kapnak ugyan Michelin-csillagot, nem készül róluk tévéfelvétel, de naponta emberek millióinak főzik meg a vacsoráját, akár a kínai negyedben, akár Florida partjainál... Azokról a konyhákról, séfekről, előkészítőkről, új fiúkról, akiket mindenkinél jobban ismer, akik között hivatást és életet talált... "Először sikerül tökéletesre a kagyló: állok a törött talpú munkabakancsomban, szakácssipka helyett fekete fejkendő a fejemen, rosszul szabott fehér cucc, maszatos az arcom, rosszak a fogaim, a kezem tele sebhelyekkel - elbaszott roncs vagyok könnyekkel a szememben, lefittyedt szájszéllel. Hány kagylót főztem meg eddig? Ezret? Tízezret? Húszezret? Egyszer sem sikerült igazán jól. Kóstoltam persze már olyat, ami jól volt elkészítve. Elkészíttettem magamnak más szakácsokkal, más séfekkel, tehát tudtam, milyen ízű a jó kagyló. Oly régóta hajszoltam, hogy végre nekem is jól sikerüljön - idejét sem tudtam, mióta. (...) És most és itt végre sikerült - elkapni egy ízt, mélységet és egyensúlyt, amit addig csak akkor kóstoltam, ha más keze alól került ki a kagyló. A jól elkészített kagylónak csupán az illata elég ahhoz, hogy megroggyanjon a térdem, a kisujjamról lenyalt egyetlen csepp szósztól agyam távoli városrészei között áll helyre az elveszett kapcsolat. És a tálba nyúlni és megenni az egyik kagylót? Színtiszta erotika, a beurre-blanc villáma egyenesen a vadállati örömközpont kellős közepébe csap, mintha egy második, aprócska citromnyelve nőne az embernek. A zen íjászat iránt érdeklődők szövege: aki százszor feszíti meg az íjat, az egy kicsit többet tud másoknál az íj megfeszítéséről; aki ezerszer feszíti meg az íjat, kicsit többet tud másoknál a nyílvessző kilövéséről; és aki olyan szerencsés, hogy tízezerszer feszíti meg az íjat, már nem gondol sem az íjra, sem a nyílra, mert ő az, aki kicsit többet tud másoknál a céltábláról. Minden egyes nyílvessző, amelyet ez a szerencsés íjász kilő, egytől egyig célba talál, ezért neki valójában nincs szüksége sem íjra, sem nyílra, mert a céltábla eltalálása előre eldöntött ügy." - Jason Sheehan, a denveri Westword magazin gasztronómia újságírója 2003-ban elnyerte a James Beard-díjat - ez a legrangosabb gasztronómiai elismerés az Egyesült Államokban. kevesebb

"Sergio Esposito kisgyermekkorát az itáliai Nápoly városában töltötte. Gyakran elüldögélt a konyhaasztalnál soktagú, lármás családja körében, ahol friss helyi fogások és rusztikus borok közt élte mindennapjait. Falta a tejtől csöpögő, gazdag ízű sózott bivaly mozzarellát és a tányérra halmozott friss prosciuttót (amelyet olyan vékonyra szeleteltek, hogy a kis Sergio átlátott rajta) - így szívta magába az olasz kultúra alapvető vonását: étel, bor és család elválaszthatatlan egymástól. Családjával később a New York állambeli Albanybe emigrált, és ott is nőtt fel. Az asztalnál mindig Aldo bácsikája mellett ült, és a szokványos több órás családi lakomák során bele-belekortyolt az öreg borospoharába. Így aztán Esposito képzeletében a bor igen zsenge korától a családi tűzhely melegével, édes­anyja főztjével - és mindenekelőtt hátrahagyott itáliai életükkel - kap­csolódott össze. Húszas éveiben megcélozta a nagyvárost, New York-ot, és ott vágott neki borász pályafutásának, és végül megalapította az Italian Wine Merchants (Olasz borkereskedők) nevű cégét, amely mára az Egyesült Államok vezető olasz borimportőrévé nőtte ki magát. Munkája révén gyakran utazik szülőhazájába, Olaszországba, ahol újabb borokat kutat fel ügyfeleinek, tovább­képzi magát az olasz borkészítés terén, és mindezek révén újra felfedezi azt a fajta olaszos életmódot, amelyet korábban kénytelen-kelletlen maga mögött hagyott. Sergio könyve egy sodró lendületű, szórakoztató borász-útibeszámoló, tele élénk leírásokkal a legvonzóbb helyekről - világhírű piemonti pincékről, hatalmas toszkán birtokokról, buja zöld mezőkről Campaniában, Friuli hűvös hegyvidékéről, Marche régió széljárta partjairól -, és tele történetekkel emlékezetes emberekről, különböző karakterű, ám egytől-egyig szenvedélyes borászokról a különc hercegig, aki halála előtt az összes tőkét elpusztítja, nehogy mások rosszul bánjanak vele. Sergio Esposito kulináris memoárja éppen olyan izgalmas és élvezetes, mint azok borok és ételek, amelyekről oly nagy szeretettel ír. Amit ír, az olyan, akár a szőlőtőkék, amelyekről oly lelkesen szól: rusztikus és mélyen gyökerező, vagy mint a bor: hibátlan, és maradandó élményt nyújt." (Frances Mayes)

Nell Dysart bajban van. Lefogyott, mert túlesett egy megmagyarázhatatlan váláson, és mindentől elment az étvágya. Nell alvajáróként kóvályog az életében, míg legjobb barátnője állást nem szerez neki egy toprongyos nyomozóirodában, amiben sok lehetőség rejlik, de a főnököt nem könnyű irányítani. Gabe McKenna sorsa sem alakul túl jól. A nyomozóirodája egy zsarolási ügyre fecsérli az idejét, cégtársa úgy dönt, elege van abból, hogy hűtlen házastársakat figyeljen pénzért, és az exneje csak nemrég dobta... újra. Az egyetlen, ami az ő szája íze szerint történik, hogy úgy tűnik, az új titkárnő hatékony, unalmas és engedelmes. De a látszat néha csal, így Nell és Gabe hamarosan sikkasztás, névjegykártyák, rongálás, kutyalopás, zsarolás, kínai kaja, profihoz nem illő szex és bűnronda irodabútorok miatt perlekednek, ráadásul az is gyorsan kiderül, hogy ez a legkisebb gondjuk. Mert valaki hamarosan embereket gyilkol. Ők pedig lassan szerelembe esnek...

Heidi két éve képtelen magához térni a férje halála okozta sokkból. Egyedül neveli nyolcéves fiát, Abbotot, és minden energiáját felemészti a napi teendők ellátása. Egyre zárkózottabbá válik, szenvedélyével, a süteménykészítéssel is felhagy, azt pedig elképzelni sem tudja, hogy imádott Henryje elvesztése után valaha más férfival randizzon. Helyzetét családja sem könnyíti meg: nővére és anyja heti rendszerességgel bombázzák világmegváltó ötletekkel, melyekkel szeretnék visszaterelni az életbe. Így aztán Heidi már meg sem lepődik, amikor nővére esküvőjének másnapján anyja előáll a nagy tervvel: utazzon el Provence-ba, a család tulajdonában lévő házukba, ahol utoljára tizenhárom éves korában járt. A ház a családi legendárium szerint meggyógyítja a szerelmi bánatot - történetek egész sora bizonyítja csodatévő hatalmát... Heidi természetesen szkeptikusan fogadja az ötletet, de végül beleegyezik, hogy hat hétre Franciaországba utazzon Abbottal, illetve nővére mostohalányával, a tizenhat éves Charlotte-tal. A "gyógyulásban" ugyan nem reménykedik, de évek óta furdalja a kíváncsiság, vajon mi történhetett annak idején, amikor apja félrelépése után anyja egy egész nyarat egyedül töltött a provence-i házban... Érkezésük első napja azonban katasztrofálisan alakul: kirabolják őket, elromlik az autójuk, és bőrig áznak. Ráadásul az a férfi igyekszik segítségükre, akiről Heidi csupa rossz emléket őriz gyerekkorából. De a közelben magasodó hegy, a varázslatos provence-i táj, a fantasztikus ízek és a ház valóban csodát tesznek. Visszaadják Heidi életbe vetett hitét, és bebizonyítják, hogy minden szerelmi történet mélyén egy újabb szerelem lakozik...

"Elveszítettem. Az egyetlen tárgyat a világon, amit nem lett volna szabad elveszítenem. A jegygyűrűmet. Ha azt mondom, hogy ez a gyűrű különleges, az nem fejezi ki a helyzet súlyosságát. A gyűrű három nemzedék óta vándorol Magnus családjában. Három hónapja hordom az ujjamon, éjszakára szertartásosan egy porcelán tálba helyezem az ágyam mellett, napközben félpercenként ellenőrzöm, hogy megvan-e még... erre most, pont aznap, amikor Magnus szülei visszatérnek, elveszítem. Pont ma. Nyugi. Csak semmi pánik, Poppy. Gondolkodj pozitívan!!" Poppy Wyatt élete legboldogabb napjára készül, alig egy hét van hátra az esküvőjéig, amikor barátnőivel pezsgőzni megy egy elegáns szállodába. De az álomból hirtelen rémálom lesz, amikor egy tűzriadó miatti kavarodásban a gyűrű eltűnik, majd Poppy telefonját is ellopják. Pánikba esve járkál fel-alá a szálloda halljában, amikor váratlanul eldobott mobiltelefont pillant meg a szemetesben. Hurrá, mégis van telefonszáma, amit meghagyhat a szálloda személyzetének arra az esetre, ha megtalálnák a gyűrűjét! Egyetlen apró bökkenő van csak: a telefon tulajdonosa, Sam Roxton egyáltalán nem lelkesedik az ötletért. Vissza akarja kapni a telefonját, és annak sem örül, hogy Poppy olvasgatja az üzeneteit, sőt, némelyikre még válaszol is a nevében... Sophie Kinsella ezúttal sem okoz csalódást rajongóinak, legújabb regénye fergeteges szórakozást nyújt mindenkinek, aki szereti a romantikus történeteket és a kacagtató jeleneteket.

Miranda Wake, egy menő New York-i magazin kíméletlen étteremkritikusa a századik kritika után arról álmodik, hogy végre továbbléphessen a könyvkiadás izgalmas világába, és komoly feltáró művet írhasson egy feltörekvő, új étterem konyhájának kulisszatitkairól. Amikor az arrogáns, de szívdöglesztő főszakács, Adam Temple hirtelen jött ötlettől vezérelve fogadást ajánl, Miranda egy percig sem habozik. Lehet, hogy a pasi csak valami béna csajozós dumának szánta ezt az "úgysem bírsz ki egy napot sem a konyhámban" - szöveget, de Mirandának esze ágában sincs elszalasztani a lehetőséget. Sőt! Ha már lúd, legyek kövér... Egyetlen nap alatt úgysem derül ki semmi, és Miranda nem azért rámenős újságíró, hogy ne tupírozza föl a fogadást rögtön egy hónapra. Egy teljes hónap a legújabb, legmenőbb helyen! Most aztán mindent megtudhat arról, mi folyik valójában a legszuperebb manhattani étterem konyhájában. Arról persze senkinek sem kell feltétlenül tudnia, hogy még egy tojást is alig tud megfőzni. Csak ez a kiállhatatlan pasi ne lenne ilyen pofátlanul, bosszantóan helyes… És ott van még Jess is, a lány öccse, aki rejtélyes módon egyszer csak megjelenik, közli, hogy hazaköltözik, de sötét titkot rejteget a múltjában... Fülledt nyári esték, íncsiklandó ételek, szex, szerelem, intrika...

Az illat összetéveszthetetlen - gardénia. Édes, finom illat. Jennifer, az első felesége is mindig ilyen parfümöt használt. Rick Bentz, a New Orleans-i nyomozó egy baleset után kinyitja a szemét a kórházban, meglátja Jennifert, aki az ajtóban áll, csókot dob neki, azután eltűnik. Csakhogy ez lehetetlen. Jennifer ugyanis tizenkét éve halott... Amikor Bentznek csomagot hoz a posta Jennifer halotti bizonyítványával, amelyre valaki piros tollal hatalmas kérdőjelet firkált, a bélyeg Los Angelesbe vezeti a tapasztalt zsarut. Ott egy sor gyilkosság történik gyors egymásutánban, az áldozatok mind Jennifer múltjához köthető emberek, a szörnyű holttestek egytől egyig Bentzre terelik a gyanút. Valaki csendben, türelmesen vár - és Bentz minden egyes lépését előre kiszámítja. Hamarosan Bentzen a sor, hogy megfizessen a bűneiért...

Julia Child 1948-ban érkezett diplomata férje oldalán először Franciaországba. Egy szót sem tudott franciául, soha addig nem kóstolt egyetlen francia ételt sem, ráadásul főzni sem tudott. Ám ahogy kezdett elmélyedni a nyelv tanulásában, ahogy kezdte megismerni a franciák életmódját és konyháját, szenvedélyes érdeklődés gyúlt benne az ország és lakói iránt, a főzés pedig életre szóló hivatásává vált. Ebben a könyvben Julia Child elsősorban franciaországi kalandjait meséli el: feltárul előttünk a háború utáni Párizs a híres Cordon Bleu főzőiskolával, az eldugott kisvendéglőkkel és a külföldiek pénztárcájához mért elegáns éttermekkel. Juliával együtt kilátogatunk Marseille nyüzsgő halpiacaira, végigjárjuk Provence kisvárosait, megcsodáljuk a kiépülőben levő francia Riviérát, megismerünk híres séfeket és a helyi konyha minden csínját-bínját értő egyszerű parasztasszonyokat. A szeretett férjével Európa más országaiba tett közös utazásaikról szóló tudósításokból kiderül az is, milyennek látta kontinensünket akkoriban egy érdeklődő amerikai. Az emlékirat egyben beszámoló arról, milyen hányattatások után sikerült kiadni a francia szerzőtársnőivel közösen írt, ma már alapműnek számító, kétkötetes angol nyelvű nagy francia szakácskönyvet, és hogyan lett Juliából Amerika első televíziós sztárszakácsa.

Jamie Ford nagyszerű regénye, "Az aranyhalas bambusz napernyő" első oldalain Henry Lee az egykor a japán negyed kapujának számító Panama Szálló előtt összeverődött tömegbe botlik Seattle-ben. A szálloda évtizedek óta be volt deszkázva, most azonban új tulajdonosa hihetetlen felfedezést tett: olyan japán családok hátrahagyott holmijára bukkant, akiket a II. világháború alatt összetereltek, és internálótáborba zártak. Az új tulajdonos egy japán napernyőt nyit ki Henry szeme láttára. Ez az egyszerű látvány az 1940-es évekbe röpíti vissza a férfit, amikor az élete tele volt zűrzavarral és izgalommal, és az apjára emlékezteti, akit teljesen lekötött a Kínában folyó háború és az a cél, hogy a fia amerikaiként nőjön föl. Miközben az előkelő Rainier általános iskolában kap ösztöndíjat, ahol a fehér srácok semmibe veszik, Henry megismerkedik Keiko Okabéval, egy kis amerikai japán diáklánnyal. Az elsötétítések, a kijárási tilalom és az FBI rajtaütéseinek káosza közepette Henry és Keiko között szoros barátság - és ártatlan szerelem alakul ki, amely legyőzi óvilágbeli őseik régi keletű előítéleteit. Miután Keikót és családját evakuálás címén begyűjtik és internálótáborba zárják, a lánynak és Henrynek csak az a remény marad, hogy egyszer majd véget ér a háború, és egymásnak tett ígéretüket valóra válthatják. Negyven év múlva Henry Lee, aki bizonyos benne, hogy a napernyő Keikóé volt, átkutatja a szálló sötét, poros alagsorát az Okabe család holmija és egy rég elveszett tárgy után, amelynek értékét fel sem tudja mérni. A megözvegyült Henry még mindig keresi a hangját, a szavakat, amelyek megmagyarázhatják nacionalista apja tetteit, a szavakat, amelyek áthidalhatják a szakadékot önmaga és modern felfogású amerikai kínai fia között, a szavakat, amelyek segíthetnek abban, hogy szembesüljön sok évvel korábbi döntéseivel. Az amerikai történelem egyik legellentmondásosabb és legváltozékonyabb időszakában játszódó regény az elkötelezettség és a szűnni nem akaró remény különleges története. Henry és Keiko személyében Jamie Ford felejthetetlen párt alkotott, akik a megbocsátás és az emberi szív erejére tanítják az olvasót.

Chloénak nyaralásra van szüksége. Elege van az esküvői ruhák varrásából, a hiú örömanyákból, és abból, hogy élettársának gondjai vannak a munkahelyén. Gazdag barátja, Gerard, felajánlja spanyolországi luxusvilláját, hogy férje Philip, két fiuk, és ő kikapcsolódhassanak. Eszményi! Hugh nem boldog ember. Úgy tűnik, tökéletes feleségét jobban érdekli a márvány az új konyhába, mint a férje, ő pedig keményen dolgozik, hogy mindezt kifizethesse, cserébe azonban alig látja a gyerekeit. Régi iskolatársa, Gerard, kiadja nekik spanyolországi luxusvilláját, hogy a család kicsit összerázódhasson. Pompás! Mindkét família megérkezik a villába, ahol beköszönt a sokk is: Gerard ugyanarra a hétre szervezte a nyaralásukat. Elkezdődik az osztozkodás bosszantó hete, és a rekkenő hőségben hamarosan fojtogatóvá válik a feszültség. A két családot a titokzatos múlt is összeköti, és ahogy elszabadulnak az indulatok, rég eltemetett szenvedély tör felszínre... Mediterrán nyár, szabadságvágy, füllesztő erotika, egy-két slukk joint és valaki a háttérben...

Umihebi szigetén szigorú törvények uralkodnak. Mindent a jin és a jang, az éjszaka és a nappal, a holtak és az élők örök egyensúlya határoz meg. A sziget lakói nehezen teremtik elő mindennapi betevőjüket, vallásuk szabályait azonban semmilyen körülmé nyek között nem szegik meg. Namima és Kamikuu, a két nővér nem sokáig élvezheti a gyerekek gondtalan életét, a sziget szokásainak értelmében ugyanis sorsuk már jóval születésük előtt eldőlt. Kamikuu hatévesen tudja meg, hogy ő lesz Umihebi következő főpapnője. Elszakítják családjától, és megkezdődik hosszú évekig tartó felkészítése a nagy feladatra. Hugára, Namimára még ennél is kegyetlenebb sors vár... "Nem vehettem részt az ünnepségen. Kamikuu volt az egyetlen közülünk, aki jelen lehetett. Ki tüntetett helyen ült, közvetlenül Mikura-szama mellett - és élvezhette a válogatott finomságokat. Mindketten fehér ünnepi öltözetben voltak, nyakukat ragyogó igazgyöngysorok díszítették. Kamikuuval általában együtt ettünk, és rossz volt látnom, ahogy most magában falatozik. De ennél is rosszabb az érzés, hogy elszakítják tőlem, és ettől borzalmasan nyugtalan lettem. Végre valahára az étkezés véget ért, és Kamikuu kilépett a házból. Odaszaladtam hozzá. De Mikura-szama félrelökött. -Namima, neked nem lenne szabad itt lenned. Ne nézz rá Kamikuura! -Miért, Mikura-szama? -Mert te tisztátalan vagy. Ahogy ezt kimondta, apám a többi férfival azonnal odalépett Kamikuu és közém. "Tisztátalan?" Döbbenten álltam. Lehajtottam a fejem, egész testemben re megtem. Hirtelen megéreztem, hogy valaki figyel. Amikor felnéztem, tekintetem Kamikuuéval találkozott. Láttam rajta, hogy majd megszakad a szíve a szánalomtól. Ösztönösen hátrahőköltem, soha nem nézett még rám ilyen arckifejezéssel." Natsuo Kirino, a magyarul is megjelent, nagy sikerű Kín szerzője, Japán egyik legnépszerűbb írónője. Regényei számtalan elismerésben részesültek világszerte. A halál istennője 2009-ben elnyerte az egyik legrangosabb japán irodalmi díjat. A történet mitikus, ember n em ismerte, meghatározhatatlan időbe röpít, hogy különös események láncolatával összekösse halandók és istenek sorsát. Meghökkentő, különös regény, fordításában is csodás nyelven hangszerelve.

Amikor a dúsgazdag Rianne de Zoete előkelő dél-afrikai otthonából egy angliai internátusba kerül, az első gondolata a szökés. Nem elég, hogy a szobáját három másik lánnyal kell megosztani, de még azt is el kell tűrnie, hogy az étkezdében "bennszülött ek" esznek az asztalánál? Hagyja szó nélkül, hogy a városka egyetlen szórakozóhelyén egy fekete fiú, akiért szemmel láthatóan bomlik a többi lány, még ki is gúnyolja őt? Úgy érzi, egy perccel sem maradhat tovább egy ilyen helyen. Az egy percből egy e gész év lesz, a szobatársakból barátok egy életen át. Pedig a lányok nem is különbözhetnének jobban egymástól. A kissé duci, szemüveges, vörös hajú Gabby a szülői ridegség elől menekül a tudását és tehetségét elismerő középiskola, majd az egyetem pad jaiba. A bájos Nathalie egy megrázó szünidei élmény után évekig azért küzd, hogy képes legyen kilépni elkényeztetett, nagyvilági anyja árnyékból. A szexi Charmaine-t pedig egyetlen cél vezérli: többre vigye, mint szerencsétlen, magára hagyott édesany ja, mindegy, milyen áron. És Rianne? Neki az ölébe hullik a szerencse: Milánó, New York, Párizs várja, és a szupermodellek csillogó világa. Rianne hamar ráébred, hogy a divatszakmában az élet nem csupán irigylésre méltó, de kegyetlen is tud lenni. Pl áne, ha közbeszól a szerelem és a politika. Márpedig Rianne éppen abba a fekete férfiba szeret bele szenvedélyesen, akinek fényes politikai karriert szán a forrongó, újjászületőben lévő Dél-Afrika. Rianne-t hidegen hagyja, hogy választásáért a divatv ilág kilöki magából, a családja pedig elfordul tőle. A férfiért azonban, akit szeret, felveszi a harcot -ha kell, egész Afrikával.

Benjamin Weaver, a zsidó származású egykori bokszoló kívülállóként él a tizennyolcadik századi Londonban. Arisztokrata kliensei megbízásából adósokat kutat fel és gaztevők után nyomoz. Gazdag részvénykereskedő fiaként a családjától távol él - egészen addig, míg meg nem bízzák azzal, hogy utánajárjon apja hirtelen és rejtélyes halálának. Weaver leereszkedik az angol részvénykereskedők csalárd világába, kávézók, kaszinók, elegáns szalonok, és bordélyházak közt ingázva folytatja kémkedését. Minél j obban belemerül a nyomozásba, annál sötétebb színben körvonalazódik előtte az igazság, míg végül rádöbben: ha nem vigyáz, menthetetlenül az apja nyomdokain halad tovább - valószínűleg a saját sírját ásva ezzel. Lenyűgöző történelmi thriller, amelybe n a szerző felvonultatja a korabeli London társadalmi rétegeinek képviselőit: spekuláló részvényügynököket, pitiáner tolvajokat, előkelő, ám megvesztegethető urakat, elvakult pénzembereket, koldusokat, színészkedő örömlányokat, tisztességes zsidó ker eskedőket és családjaikat. Bepillantást nyerhetünk a tőzsdei ügyleteknek elsőként otthont adó kávéházak nyüzsgő és magával ragadó világába, s megismerhetjük a társadalom perifériájára szorult tolvajok, zsiványok, és álnok összeesküvők közkedvelt talá lkozóhelyeit, a londoni pubokat is. Benjamin nem kis fába vágja a fejszéjét, amikor úgy dönt, annak ellenére, hogy többször is az életére törtek, folytatja a nyomozást. Egyetlen cél vezérli: lerántani a leplet a Déltengeri Társaság és a Bank of Engl and ellentétéből fakadó, fondorlatos összeesküvésről, ami a egyébként az apja idő előtti halálához is vezetett. Ezen az úton ármánykodó cselszövők és cinkosokból lett ellenségek kísérik, valamint egy olyan csodálatos barát, aki humorával és éleslátás ával derűt csempész főhősünk olykor meglehetősen viszontagságos kalandjaiba. David Liss, az "Egy kufár bosszúja" című regény világhírű szerzője újabb lebilincselő történettel rukkolt elő. Magával ragadó, ördögi intrikával átszőtt, kalandos regény az angol értékpiaci krachot megelőző időkből, amelynek elolvasása után azon fog morfondírozni az Olvasó, hogy az azóta eltelt háromszáz évben vajon mennyi változás történhetett az értéktőzsdén...

A Bront nővérek - Charlotte, Emily és Anne - irodalmi munkásságukkal már első könyveik megjelenése óta szűnni nem akaró csodálkozásra és csodálatra késztetik olvasóközönségüket. Kiadásuk idején, a viktoriánus korban sokan nyíltan kételkedtek benne, hogy a Bront név alatt a könyvesboltokba került és viharos gyorsasággal elkapkodott regényeket csakugyan hölgyek írták, nem pedig férfiak, hiszen az írói mesterséget (és persze magát az írói vénát) akkoriban a legtöbben az urak előjogának tekintetté k. Az is szóbeszédre okot adó, igazi rejtély, vajon hogyan volt képes ilyen mélyen emberi, "férfiasan" okos történeteket papírra vetni egy isten háta mögötti, unalmas yorkshire-i faluban három tapasztalatlan, romlatlan vidéki papkisasszony? A legfőbb kérdés azonban, amely a Bront lányok művészete kapcsán mindmáig gyakran felmerül: hogyan sikerülhetett első nekifutásra olyan klasszikus remekműveket alkotniuk, amelyeket azóta sem kellett leporolni, mert életkortól függetlenül ma is élvezetesnek, friss szelleműnek és elgondolkodtatónak tartja őket az olvasó, s a műveikből készült filmeket is időről időre sikerrel tűzik műsorukra a mozik és a tévécsatornák. (A Jane Eyre-ből számtalan film, musical, opera és más színpadi mű készült, legutóbbi f ilmfeldolgozását Cary Fukunaga rendezésében, 2011 márciusában mutatták be az USA-ban; a Peter Kosminsky rendezte, Juliette Binoche főszereplésével vetített, 1992-es Üvöltő szeleket pedig minden idők legjobb filmjei között tartják számon). Aki kívánc si e rejtélyek magyarázatára, és persze a Bront nővérek életére és titkaira, azoknak ajánljuk Sheila Kohler nagy sikerű könyvét, amelyben felidézi a testvérek gyermekkorát, a sajátos képzeletvilágukat tápláló közös gyökereket, gyerekes civódásaikat, majd későbbi ambícióikat és irodalmi próbálkozásaikat, amelyekhez anyagi háttérrel és édes-keserű, sőt olykor pikáns élményekkel nevelőnőként szerzett tapasztalataik szolgáltak. "Tele van sötét érzékiséggel és vággyal, és a ki nem mondott dolgok fe szültségével. A regény stílusa eltér Charlotte Bront Jane Eyre-jétől, hangvételében és szellemében mégis ugyanazt a világot idézi." (Amy Tan amerikai írónő)