Kortás kiadó

Ötvenévesen tudtam meg, mi van a beregszászi Őrhegyen túl. Amikor nyolcévesen eljöttem a városból, úgy hoztam magammal a behavazott hegy látványának emlékét, hogy bármit mögéje képzelhettem. Mert nem jártam ott soha.Sokszor elgondoltam, miféle regés tájak és égcsapó bércek húzódhatnak ott. Kedvemre benépesítettem a környéket fényes városokkal és vadonságokkal. Odaképzelhettem bármiféle vidéket, sikátoros hegyi falukat vagy kisvárosokat például, melyekről gyakran álmodtam. Olykor az volt az érzésem, jártam már ezekben a kacskaringós ösvények szabdalta, meredek hegyormok övezte településeken. Még az a furcsa sejtés is belém itta magát, hogy ezeket az álomképeket örököltem. Miért is ne? Ha örökölhettem őseimtől a szemem és hajam színét, a temperamentumomat és az eszem járását, a gondolkodásmódomat meg a nevetésemet, miért ne örökölhetném a szaruhártyájukon megjelenő képeket is? Ha ezt a kérdést néha megemlítettem valakinek, vagy szótlan-báván néztek rám, mint a futóbolondra, vagy feltűnően vehemensen lehurrogtak...Valójában a beregszászi őrhegyen túl - ahogy ezt ötven-évesen először megpillantottam - a Tiszáig nyúló cserjés, homokbuckás mező terül el. Néhány nyomorúságos faluval, kiszáradt patakmederrel. A szélben portölcsér táncol, ördögszekér robog. Az utakat pedig vastagon elborítja a sár.

Miféle útikönyv ez? S tényleg az-e? Hiszen csak egy XVI. századi térkép van benne, nincs benne jó vendéglők listája, s bizony fénykép sem... Tolvaly Ferenc ötödik regénye Szent Jakab útján, a 800 km hosszú, Santiago de Compostela-i zarándokúton kalauzol végig. Hiteles középkori hangulat és ismeretek találkoznak egy tipikus XXI. századi ember kétségeivel, vívódásaival és végül magára találásával. Az elbeszélő számos emlék és anekdota felidézése mellett is egyre inkább elszakad az út földi, materiális vonatkozásaitól: álmok, látomások, misztikus elragadtatások sora tárja fel az igazi, spirituális utat, a hitében újjászülető ember útját. A regényből másfél órás film is készült.