Live

Bár a Parainesis Kölcseynek egyik legnagyobb és leghíresebb műve, szakirodalma meglehetősen kevés. Minden Kölcsey-monográfia az életmű jelentős alkotásának tartja, de a mű elemzésére csak kevesen vállalkoztak. Ez a kötet ezt az űrt hivatott betölteni.  Nem hibáztatom azokat az irodalomtörténészeket, akik nem tudtak vagy nem akartak belemélyedni a Parainesisbe. Nem könnyű túllépni az első megdöbbenésen, hogy Kölcsey 1834-ben olyat tudott írni, ami még száz év múlva, sőt napjainkban is teljesen időtálló. Úgy gondolom, azzal tudom legjobban alátámasztani az iménti megállapításomat, ha a következőkben olyan elemzést nyújtok, mely a mű egészére kiterjed, az első mondattól az utolsóig.

Egy harmincas nő útkeresése. Flörtök és szerelmek. Mókás helyzetek, szívfájdalom és önirónia. Humor mögött felsejlő szomorúság. Franciskának rendkívül jó szeme van a részletekhez. A kötet rövid novelláiban néhány apróságnak tűnő mozzanattal embereket, jellemeket, helyzeteket rajzol meg nagyon élesen. Figurái szeretnivalók, helyzetei egyben viccesek, tárgyilagosak, olykor szomorkásak, melankolikusak. Írásai sokszor fényképszerűek, mozaikosak. Ettől úgy érezni, megfogta, megállította egy kicsit az időt. “Anyuval élek, busszal járok, macskám nincs. Elváltam, azóta nem vagyok alkalmas a társas együttlétre, néha még a saját családomat sem bírom magam körül elviselni. Gyerekem? Az nincs. Még arra sem voltam képes. A munkám? Igen, az elmegy. Végre megint azt csinálom, amit szeretek. Osztom az észt. Népszerű vagyok. Ismernek. Elismernek. Irigyelnek. Stírölnek. Kerülgetnek. Hagyom. Mire betöltöm a harmincat, kis szerencsével az leszek, akivé mindig is szerettem volna válni. Csak tudnám, mitől vagyok mégis ilyen rohadtul boldogtalan? “ (részlet a Csókvírus című novellából)

Szerelembe lehet esni egy várossal? Ki lehet belőle ábrándulni annyira, hogy elhagyd és többé vissza se nézz? Ez a kötet megmutatja, milyen hely Budapest egy idealista bölcsész szemüvegén keresztül, aki kissé naivan, de nyitott szívvel és csupa jó szándékkal költözött a városba. És aki kiábrándulva végül elmenekült onnan. A Kalandozásaim Budapesten a blogom szerkesztett változata, amit akkor kezdtem írni, amikor Budapestre költöztem. Egy vidéki lány időkapszulája a tíz évvel ezelőtti Budapestről. 

Miként hatott a kortársakra a Parainesis és annak írója? A kérdés megválaszolásához főként két ember naplóját, személyes élményeit, a költőről vallott gondolatait hívtam segítségül. Az ambiciózus tanítványét, Obernyik Károlyét, aki Kölcsey Kálmánnak, a Parainesis címzettjének volt a nevelője; valamint Kölcsey Ferenc unokahúgának, Kölcsey Antóniának a korabeli feljegyzéseit.

Molnár Ferenc Liliom című műve olyan régóta visszatérő motívuma az életemnek, hogy már fel sem tudom idézni, mikor találkoztam vele először. Az író műveinek máig is tartó nemzetközi sikere szintén régóta foglalkoztatott, különös tekintettel a német nyelvterületre. Ezért választottam dolgozatom tárgyául Fritz Lang 1934-ben készült filmjét, valamint Kurt Meisel 1963-as burgtheaterbeli rendezését.  A film és a színházi előadás feldolgozása, elemzése kapcsán abból az előfeltevésemből indultam ki, hogy Molnár Liliomja olyan század eleji nyelvi és sajátosan magyar társadalmi jellegzetességet tartalmaz, amit más nemzet rendezői, színészei és közönsége egyáltalán nem érthetnek meg. A film és a színdarab részletes elemzése kapcsán ezt az elképzelésemet szerettem volna igazolni, példákkal alátámasztani. Munkám során szigorúan a Molnár Ferenc által leírt drámaszöveget vettem alapul, ehhez hasonlítottam az alkotásokat. Célom az volt, hogy elsődlegesen a molnári kiindulóponthoz viszonyítsam a műveket, s csak ezt követően egymáshoz. Amennyiben ez egyáltalán lehetséges. A két rendező alkotását megtekintve némileg módosítanom kellett az eredeti elképzelésemet. Az hogy egy rendező jó vagy rossz Liliom-előadást készít-e, nem származás dolga. Abban azonban változatlanul biztos vagyok, hogy a Liliom igazi ízét, valódi zamatát csak az érzi, akinek magyar az anyanyelve, aki magában hordozza ennek a népnek a történelmét, sajátos lelkületét.

Nem minden blogger tör világhírre. De mindenki, aki blogol, olvasókra vágyik. Azzal minden kezdő blogger nagyon gyorsan szembesül, hogy a blog indítása önmagában nagyon kevés. Ez a rövid e-könyv lényegretörően és érthetően összefoglalja kezdő bloggerek számára a blogírás alapvető szabályait. Ha ezeket az alapelveket betartod, akkor máris rengeteget tettél azért, hogy növeld az olvasótáborodat és sikerre vidd a blogodat.