M & M Vital

Kedves olvasó! Egy olyan könyvet tartasz a kezedben, mely egy varázslatos utazásra hívogat. Keskeny csapásokon, hegyeken és völgyeken keresztül visz el a címben szereplő égig érő erdőbe, ahol megannyi mesés teremtmény mellett megismerkedhetsz Mittával és gyermekeivel; Majtával, a négy és fél éves tündéri kislánnyal, aki még ösztönösen érzékeli a világot és annak csodáit, és Tirmivel, a kilenc éves fiúval, akinél jobban aligha ismerheti bárki is az erdőt. És persze találkozhatsz a gyermekek édesapjával is, Nordennel, aki párjához, Mittához hasonlóan a múlt emlékeinek labirintusában próbálja ismét megtalálni a jelenbe vezető ösvényt. Történetük segítségével újra felfedezheted az olyan elveszettnek hitt pillanatokat, mint az eső szépsége, az álmok jelentősége, esetleg egy pohár víz gyógyító ereje, vagy egyszerűen csak a hála érzése. Ez a mese azonban mindezek mellet nem csak, hogy újra értelmezi a hétköznapokat, a benne rejlő csodákat, a szeretet fogalmát, hanem kézen fog és egyenesen elvezet lelkünk legcsodálatosabb részeibe. Segít szembenézni saját félelmeinkkel egy olyan szellemi és érzelmi szinten, ahol ezeket a félelmeket kiválthatjuk a szeretettel. A könyv legvégén pedig még arra is ráébredsz, hogy ez az égig érő erdő azért olyan valószerű, mert ez mind benned van jelen. A mese benned él. Az égig érő erdő a világhálón is folytatódik a www.egigeroerdo.hu oldalon. Itt újra találkozhatsz a történetben szereplő tündérrel, Gubanccal, de a tanyán élő állatok közül is sokkal megismerkedhetsz közelebbről, köztük Hadnagy úrral, a ház kandúrjával is. S ha ez még mindig nem elég, akkor olyan történeteket is találhatsz, melyek még teljesebbé teszik a könyvben olvasottakat.

Az előző kötetben megküzdöttünk az első félelem-sárkányokkal, a folytatásban mélyebbre ereszkedünk, hogy lássuk miből is táplálkoznak, új dimenziókat nyitva önismeretünk világában. Kik is vagyunk tulajdonképpen? Honnan jönnek sárkányaink? Hogyan képesek elszakítani minket a belső lényünktől? Vajon megtalálhatjuk-e a lelkünkhöz vezető utat csupán azáltal, hogy elűzzük őket? Az "Ezüst tollpihe" ezekre a kérdésekre keresi a választ. "Sosem kellene félnünk a lehetséges jövőktől, még akkor sem, ha a múltbéli tapasztalta ezt sugallja. Meg kell élni ezeket a jövőképeket, mert csak a tapasztalat segít minket változni. A játék pedig maga a tapasztalás. A legbensőbb gyermek élménye a világról, arról, ami benne van, és ami egyben körülveszi őt. Csak az van kint, ami bent." "Olykor-olykor érdekes emberi kapcsolatok, életek keresztezik egymást. Még ha csak percekre, órákra is, de mélyen megmarad a másik élet lenyomata bennünk, mely újabb és újabb mozaik darabkával egészíti ki saját kirakósunkat. Nincs hiába való találkozás, csak meg nem értett van." "Lehet rengeteg tapasztalatunk az életről, a világról, magunkról, de ha azok nem késztetnek változásra, akkor csak egy újabb feljegyzés lesz életünk könyvében, s semmi hasznát nem vesszük." Az égig érő erdő története nem különleges dolgokról szól, egyszerűen csak a mindennapok megfáradt rutinját tölti fel élettel és vibrálással. Leggyakrabban a magunk felnőttes módján, berögzült mintáinkon keresztül tapasztaljuk meg az élet apró csodáit, csak ritkán sikerül mindent befogadó gyermeki bölcsességgel megélni a minket körülölelő és magába szívó létezés örömét. Egy szó mint száz, irány az erdő? Kalandra fel! Az égig érő erdő a világhálón is folytatódik a www.egigeroerdo.hu oldalon.