Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2017

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az Országgyűlés Hivatala által 2017. december 15-én Budapesten (Országház, Felsőházi ülésterem) megrendezett Halálra ítélve. Papi sorsok '56 után című konferencia szerkesztett előadásai.

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja és a Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emlékéve keretében, az áldozatok emléknapján nemzetközi konferenciát rendezett Budapesten 2015. november 25-én. A tíz országból érkezett tudományos kutatók előadásaiból átfogó kép rajzolódott ki a második világháború idején szovjet megszállás alá került kelet-, illetve közép-európai országok lakosait sújtó elhurcolásokról, katonáknak és civileknek, akár egész népcsoportoknak a Gulag és a Gupvi lágerrendszerébe kerüléséről, fogva tartásuk okairól, körülményeiről, ott eltöltött éveikről és a túlélők - sok esetben felemás - szabadulásáról. Az elhurcolások hátterében egy rabszolgamunkára alapozó gazdaság hatalmas emberanyaghiánya húzódott meg, párosulva a tartós berendezkedésre készülő hódító hatalom politikai és etnikai "tisztogató" akcióival, amelyek nemegyszer népirtásba torkolltak.

Ez a könyv a magyar nemzet "kisujjaként" emlegetett kárpátaljai magyar közösség 1944 és 2022 közötti történetét, sorsfordulóit, viharos és fájdalmas múltját, megmaradásáért és önazonosságáért, politikai és nyelvi-oktatási jogaiért vívott küzdelmeit mutatja be. Kárpátalja földrajzi fekvése és geostratégiai jelentősége miatt a 20. században a nagyhatalmak játékszerévé vált: az itt élők úgy voltak öt ország állampolgárai, hogy többségük soha nem hagyta el szülőhelyét. A régióban végbement hatalomváltások és határmódosítások következtében a magyarok kisebbségi létbe kényszerültek. Az 1944 és 1991 közötti úgynevezett szovjet időszak a kárpátaljai magyar és német ajkú lakosság több tízezer tagjának deportálásával, kollektív bűnössé nyilvánításával, állampolgári jogaitól és emberi méltóságától való megfosztásával járt, így a Szovjetunió szétesése új reményeket keltett a magyar közösségben is. Senki sem gondolta, hogy a mi generációnk is megél egy valódi, nyílt háborút, annak minden borzalmával és tragikumával. A kárpátaljai magyarok törvénytisztelő állampolgárai Ukrajnának, erős nemzeti és lokális identitástudattal, és egyetlen céljuk, hogy magyarként békében élhessenek szülőföldjükön.A kárpátaljai magyarság egyedüli fegyvere a remény, ez élteti a közösséget, s e nehéz időkben sincs más választásuk, mint küzdeni a megmaradásért!

A kötet a Rákosi-korszak káderhiányát orvosolni hivatott alig egyéves jogi gyorstalpaló történetét tárgyalja előzményeivel és következményei­vel. A tanfolyamra hat elemit vagy nyolc általánost végzett személyek nyerhettek felvételt, szigorú osztályszempontok alapján. A Büntetőbírói és Ügyészi - 1950-től Bírói és Államügyészi - Akadémia négy évfolyamot bocsátott útjára 1949 és 1954 között. A tanfolyam létezése jelentéktelen epizódnak is tűnhetne akár, következményei azonban nem feledhetők. Az "akadémistákat" a korábban a jogakadémiákon, egyetemeken si­ker­rel diplomázott, a politikai akarnokok által 1945 után módszeresen megtizedelt jogásznemzedék pótlására szemelték ki. A felelős tisztségekbe állítottak a hatalmat kisajátító MDP, majd MSZMP hűséges katonáiként közreműködtek abban, hogy a politika szolgálóleányává süllyesztett büntető igazságszolgáltatás rendszerében a hatályos jogszabályok helyett a párthatározatokban foglaltak jutottak érvényre, ami elképzelhetetlen mélységbe taszította a bírói függetlenséget. A kötetben, mintegy a "szereplőgárdát" felvonultatva, nyolcszáz hosszabb-rövidebb életút is olvasható. A megalázott, tönkretett, hivatásuktól megfosztott valódi jogászok, valamint a helyüket méltatlanul elfoglaló, a diktatúrával kollaboráló utódaik mellett a szerző bemutatja a döntéshozókat is: a korabéli politikai élet szereplőit, pártfunkcionáriusokat, államvédelmi tiszteket, de nem feledkezik meg a konstruált perekben el­­ítéltekről sem.