Spirit Publishing Kft.

A magyar politika ritkán engedélyez a szereplőinek hosszabb nyugalmi időszakokat, de ami 2024 óta történik a magyar közéletben, arra nemigen láttunk példát a rendszerváltás óta. Valami egészen újnak vagyunk a szemtanúi Magyar Péter politikába lépése óta, és ennek jelentőségét csak utólag fogjuk tudni igazán felmérni. Ez a kötet a Nap Híre YouTube-csatornáján 2024 tavasza óta sugárzott Elemző Nagy Attila Tiborral című podcastban elhangzott beszélgetések alapján készült, ahol Nagy Attila Tibor politikai elemző értelmezte és kommentálta hétről hétre az aktuális politikai történéseket Gavra Gábor műsorvezetése mellett. A műsor és a könyv célja, hogy a Tisza Párt megjelenése és a Fidesz-Tisza küzdelem kiéleződése nyomán felkavarodott magyar politikai életben kapaszkodókat adjon és segítse a nézőket az események közötti eligazodásban.

L. Dézsi Zoltán: "Korda György után Szikora Róbert. Mivel érdemeltem én ki, hogy ekkora Bölényekről írhatok?" A szerző 2003-ban nyerte meg a Magyar Televízió Riporter Kerestetik versenyét, hogy azután a Telesport, majd a Kékfény munkatársa legyen. Lassan egy évtizede a Heti Napló Sváby Andrással című műsor szerkesztő-riportere. Elsődleges szakterülete a retró. Előző könyvéért Libri-díjat kapott. "Azt gondolom, hogy Szikora Robi, a magyar könnyűzenei élet megkerülhetetlen alakja. Ráadásul egy jó srác, akivel nagyon jó beszélgetni. Remélem, ez kiderül ebből a könyvből is." "Szépen, csendesen azt mondta nekem, hogy figyelj, nézz a szemembe! Téged attól szerettek, hogy énekelted a Marinát. Attól szerettek, hogy felálltál a dob mellől, leborultál egy székre és énekelted a Dianát! Na, ettől voltál Te a Szikora Robi. Azután meg elénekelted a Micsoda bulit. És olyan flegma voltál, de mégis aranyos. Hát ez vagy Te!" (Környei Attila Robinak, az R-GO alapításakor.) Robi az X-Faktorról: "Nem biodíszletként ültünk ott. Persze, hamar kiderült: amit a kulisszában haverkodásnak hívnak, az élőadásban verseny. Ha jó estém volt, és jól sikerült a dal, éreztem, ahogy egységfront szerveződik ellenem - játék a játékban. Én meg nem nagyon tudtam (és nem is akartam) szövetségeket kötni. Voltak nézeteltérések, ordítozások is - nem a színpadon, hanem hátul."

Szilágyi János az egyik legszerethetőbb, legvagányabb, a legnehezebben beilleszthető a kor megalkuvásokkal, gyávaságokkal, kényszerekkel határolt nyilvánosságába. Érezte ezt a néző és a hallgató is persze, és értékelte. Szilágyi pedig bizonyított akkor is, amikor már nem az összekacsintásokból értett a nép, hanem elvárta a nyílt gondolatokat, az igaz mondatokat. Mert valójában ezekkel egyensúlyozott már akkor is, amikor a Táskarádió, a Kettesben, a Halló, itt vagyok! készült. Milliók kedvence volt akkor, amikor sokszor a dobozból kiszóló hangtól várták a hallgatók, hogy helyettük is kimondja, hogy képviselje őket. Hogy képviseljen valamit. Sokszor megtette, ezért szerették. Ez volt az ő titka, talán tehetségén túl az egyetlen valódi titka a pályafutása sikeréhez: nem mórikálta magát agyonfogalmazott körmondatokkal, nem tudálékoskodott és nem finomkodott. Képes volt azt és úgy kérdezni, ahogy kibukott belőle, ahogy mi is kérdeztünk volna. Néha ez eléggé nehéz helyzeteket idézett elő, de inkább ezt is csak élvezte. Egy teljes, értékes életmű az övé. Tanulságos pályakezdő újság­íróknak és éltesebb megalkuvóknak egyaránt.

Mit keres egy tarot kártyalap egy leütött egyetemi hallgató mellett? Hova tűnt egy egyetemi tanár, miért öltek meg egy másikat, miért rabolnak el egy lányt, aki szintén egyetemista? A mai bűnök mögött felsejlik egy két évtizede eltitkolt történet is. Mi történik az egyetemen, ahol lassan, minden napra jut egy bűncselekmény? A napjainkban, egy európai nagyvárosban játszódó történetben a bűn igazolást, igazságot keres magának. Lehet-e bűnnel szolgálni az igazságot? - ez a sok szálon futó, lendületes könyv alapkérdése. A háttérben a polgármester-választásra készülő város erői is összecsapnak, miután egy terrortámadásban megölnek egy édesanyát és gyermekét. Tényleg muszlim bevándorlók állnak a rettenetes tett mögött? A választás nem jelöltekről, hanem kultúrákról, istenhitekről szól? Gyurcsány Ferenc második regénye az előzőnél is szövevényesebb, tempósabb, emberibb.

"Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb." Bill Shankly ikonikus Liverpool-menedzser mondatai elsőre talán túlzásnak tűnhetnek. De ha valami, akkor a férfi labdarúgó-világbajnokság kevesebb mint százéves története azt bizonyítja, hogy a skót szakember szavaiban van igazság. Erről mi, magyarok is tudunk mesélni. Sok történész egyetért abban: ahogyan "a berni csoda", az Aranycsapat váratlan legyőzése visszaadta az NSZK identitását a világháborús sokk, a mérhetetlen bűnök ellenére, úgy Magyarországon a vereség hozzájárult egy sötét korszakban érlelődő társadalmi kiábrándulási folyamathoz. A világbajnokság biztosan több mint szimpla sportesemény. Érinti azonosságunkat, hiszen a siker növeli nemzeti büszkeségünket. De érinti érzelmeinket is. Várakozás, remény, eufória, gyász, nosztalgia: a futball könyörtelen, sokszor igazságtalan érzelmi hullámvasút. Nem utolsósorban: a világbajnokság fantasztikus közösségi élmény. A közös meccs­nézéseken és "kanapészakértések" során szerzett emberi kapcsolatok, az arénákban átélt együttes ünnep­lés vagy boldogtalanság mind erősíti a társadalmi összetartozást. Az események súlyát részben az adja, hogy a futball-vb-t csak négyévente rendezik, így a rendszer némileg cáfolja a churchilli igazságot: a győzelem itt végleges, a vereség pedig igenis végzetes. Az is emeli a tétet, hogy a sportág legnagyobbjainak egy része nem vált világbajnokká. Az ő kudarcuk is hozzájárult a siker súlyához. Nélkülözhetetlen eleme Pelé, Beckenbauer, Maradona, Zidane, a brazil Ronaldo és Messi karrierjének megítélésében a vb-trófea elhódítása, viszont Puskásnak, Cruyffnak, Zicónak vagy Cristiano Ronaldónak nem adatott meg e meghatározó élmény, pedig ugyanazt a minőséget képviselték, mint a felsorolt győztesek. E könyv most mindannyiuknak méltó emléket állít; azoknak a kiváló sportembereknek, akik mindent megtettek azért, hogy ezek a tornák örökké felejthetetlenek legyenek. Meg azoknak a rendkívüli pillanatoknak, amelyekről minden futballszurkolónak tudnia kell. S ki is írhatná meg hitelesebben a labdarúgó-világbajnokságok hazai krónikáját, mint Hegyi Iván, aki 1986 óta szinte minden tornát a helyszínről közvetített. Hegyi Iván több mint negyven éve a magyar sportújságírás meghatározó alakja, aki a sportág iránti töretlen lelkesedésével, egyedi humorával és szakértelmével teszi ezt a kiadványt olyanná, hogy egyetlen, a futballt szen­vedé­lyesen szerető embernek sem hiányozhat a polcáról.

Eszembe jutott az a sajtó által személyemet érintő számtalanszor felvetett kérdés, hogy hogy lehetett az általam létrehozott rock and roll kultuszt ennyi évtizeden át töretlenül fenntartani. Bevallom, erre az obligát kérdésre nemegyszer azt találtam válaszolni, hogy sehogy. És ezzel nagyjából összefoglaltam a fent elmondottakat, a saját, hullámvölgyekkel is tarkított munkálkodásom epizódjait, az alkotói válságaim időszakait, az elkeseredéseim állapotait. Ha éppenséggel valami plasztikusan ábrázolja ennek a "töretlennek" nevezett pályaívnek meglehetősen törékeny pillanatait, akkor esetemben a fentebb elmesélt események bizonyosságul szolgálnak a fejtegetésem igazságára. Vagyis, hogy azért ez nem egészen "úgy" van. A helyzet az, hogy ez és az ehhez hasonló események az idő távlatában feledésbe merülnek, mivel az ilyenkor oly lelkesen idézett sikercsinálók a legtöbb esetben túltették magukat a távlatokból visszatekintve tiszavirág életűnek mondható mélypontjaikon, és onnan felkapaszkodva tehetségüknél és szerencséjüknél fogva újabb és újabb csúcsokat hódítottak meg. Ennélfogva aztán az emlékezet méltán avatja őket a töretlen legendák hőseivé. De az igazság kedvéért tegyük nyugodt szívvel hozzá, nincs ez alól kivétel. Ez a siker természetrajza. Ez a világon mindenkivel így van, így történik. Hívják az illetőt akár Elvisnek, akár Beatlesnek, akár Rolling Stonesnak, akár Elton Johnnak, de még akár Michael Jacksonnak vagy Freddy Mercurynak is. De akár, akiket a hazai rockzene állócsillagainak nevezünk, velük is. Ez rájuk is vonatkozik. Róluk is így gondolom. Más kérdés, hogy van, aki őszintén bevallja, van, aki - fogalmazzunk finoman - szemérmesen elhallgatja a tényeket. Én azonban önmagammal kapcsolatban őszinteséget ígértem. Saját magamnak is, de főleg az olvasóimnak.

Szinetár Miklós: Rendszeres nézője vagyok a Heti Naplónak. Azért szeretem különösen, mert remek riporterek vannak, akik nemcsak megkérdezik, amit meg kell, akik nemcsak megszólaltatják, akit meg kell, hanem arra is ráveszik a nézőt, hogy vonja le a tanulságokat. Bochkor Gábor: Azért nézem a Heti Naplót, hogy ellenőrizzem Andrist, rendesen felkonferálja-e az én műsoromat. Vicces, de nem teljesen igaz. Miután Magyarországon teljesen kiveszőben van az oknyomozó újságírás, Andris kimondottan jó érzékkel tartja életben ezt a műfajt témaválasztásaival, stábjával. Neki elhiszem, hogy aggódik, megdöbben vagy éppen gyerekkorát éli újra Dézsi retro riportjai közben... és utána már tényleg az én felkonfom következik Karcsikával integetve. Kern András: "Sárm" van benne. Mármint a Heti Napló műsorban. Mert az, hogy hírekre reagál, tájékoztat, interjúzik, beszél, szavaztat, ismeretterjeszt - azt sok más műsor is megteszi, nem mindet nézem. Ezt, ha tehetem: igen. Hogy ez Karcsikától, a kutyától van-e, vagy az összes munkatárstól, az összedolgozó és családiasan együttműködő riporterektől, a barátságos hangtól - nem tudom. De nézem. És most olvasok is róla, szívesen. Van benne "sárm"... Risztov Éva: "Végre egy műsor, amely kutyabarát!" Rónai Egon: Ennek a műsornak, a Naplónak van küldetése. Van stílusa és mondanivalója. Érzékeny, ha arra van szükség, kemény, ha az kell. Ami nélkül nem menne: van csapata és van vezetője. És a legfontosabb, hogy van rengeteg nézője és komoly rajongótábora! Ez a Napló most kinyílik és alkotói teleírják az oldalakat. Figyelemre méltó emberek és remek kollégák, szeretettel ajánlom gondolataikat! SZERZŐ - HADAS KRISZTINA SZERZŐ - VUJITY TVRTKO SZERZŐ - Sváby András SZERZŐ - Benyó Rita SZERZŐ - Török Réka SZERZŐ - L. Dézsi Zoltán SZERZŐ - Berecz Péter SZERZŐ - György Gabriella

A kiemelkedő művészek, akik ebben a kötetben helyet kaptak, mindannyian egy televíziós műsorsorozatban beszélgettek a szerzővel. A könyv nyomdába kerülésekor a Húzós - Rónai Egon portréműsora a 370. részénél tart. Több mint egy évtizede, 2011-ben az ATV-ben indult el hódító útjára a Húzós, és már a 12. szezonjánál tart. Eközben 2020-ban a Halhatatlanok Társulata is az ATV-ben talált új otthonra és ez a két, a hazai kultúrában kiemelkedő fontosságú sorozat így kapcsolódott össze. A kötet főszereplői tehát ebben a műsorban, a Húzósban, egy élő vagy élőszerűen rögzített adásban mondták el az itt olvasható gondolataikat önmagukról, pályájukról, hivatásukról, a világról. Ezek a mondatok azzal a minimális változtatással, szerkesztéssel kerültek a könyvbe, amit az élőbeszéd és a nyomtatott szöveg közti különbség megkövetel. A szerző ezúton is köszönetet mond valamennyi vendégének, akik megtisztelik hajlandóságukkal, őszinte válaszaikkal. És Önöknek, hogy nézik, és jelen esetben: olvassák! Szinetár Miklós előszavával. A kötet főszereplői: -Haumann Péter -Tiboldi Mária -Kern András -Béres Ilona -Bede - Fazekas Csaba -Mácsai Pál -Halász Judit -Zsuráfszky Zoltán -Lukács Sándor -Juronics Tamás -Miklósa Erika -Benedek Miklós -Rudolf Péter -Medvecky Ilona -Szacsvay László -Zempléni Mária -Jordán Tamás -Bodor Johanna -Huszti Péter -Rost Andrea -Kulka János