Szó Kiadó

Az Oscar-díjra jelölt film alapjául szolgáló mű. Az újabb kori történelem nem ismer még egy olyan eseményt, amely összevethető volna az 1945 tavaszán történtekkel. A Hitler-rezsim nem egyszerűen csak véget ért: vele együtt az egész ország elbukott, mégpedig a szó legteljesebb értelmében. Joachim Fest a második világháború utolsó időszakát mutatja be, kezdve a kísérteties reflektorfénytől megvilágított berlini csatával, egészen addig, hogy Hitler öngyilkosságot követett el a Birodalmi Kancellária alatti bunkerben. Egyszersmind kísérletet tesz arra, hogy bizonyos máig sem tökéletesen tisztázott kérdéseket újra felvessen, valamint emlékezetbe idézzen egy történetet, amely - túlzás nélkül állíthatjuk - egy világ bukását jelentette, s nem csupán a politikában és a történelemben, hanem - és legfőképpen - az emberek számára.

Az írónő első regényével "A holtak beszélnek"-kel valósággal berobbant a nemzetközi bestsellerlisták élére. A "Minden napra egy halott" az első regény remekül megrajzolt, értelmes és érző asszonyhősnője, Tempe Brennan újabb kalandjait meséli el. Tempe kultikus gyilkosságok eszelősen kegyetlen tettesei után nyomoz a szétégett, fagymarta északi tanyán, a déli napsütésben szikrázó féltrópusi szigeten, a boncasztalon hátrahagyott csontokból, sírok mélyén gyűjtögetve a rothadó húsról a bogarakat, amelyek információt hordozhatnak. Nyomoz egyetemeken és kommunákban, a szekták között, egészen addig, amíg végül ő maga áll az áldozat helyén megkötözve, fájdalmas halálra várva. Látszólag tehetetlen, de gondolkodni, megfigyelni még tud. Izgalmas, jól pergő ez a regény, ahol minden napra jut egy halott.

Oszama bin Laden, miután a világ figyelme ráirányult, gondosan megtartott magának minden feleségére és gyermekeire vonatkozó információt, legyen az bármilyen személytelen. És mivel kevés az információ, Oszamának és közvetlen családjának magánélete 2001. szeptember 11-e óta az egész világon különféle találgatások tárgya. Amíg számos könyv megjelent Oszama bin Ladenről és az al-Kaidáról, ez az első könyv, ami Oszama bin Laden családjával foglalkozik, felesége, Nadzsva és negyedik szülött fia, Omár elbeszélései alapján. Az emberek nem születnek terroristának, és nem is lesznek terroristák egy csapásra. De lépésről lépésre, mint amikor a földműves ültetésre készíti elő a földet, úgy alakul az életük, hogy egyre inkább hajlamosak befogadni a terrorizmus magvait. Oszama bin Ladennel is ez történt. Azok az emberek és események, melyek a magvakat elültették, már a múlt ködébe vesztek. De a magok növekedésnek indultak, s a terrorista útra kelt. Aki korábban ember volt, terroristává lett. A Nyugat csak a terroristát ismeri, e könyvön keresztül azonban megismerhetjük magát az embert is.

Egy balett órára tartó kilencéves lány meghal, mert motoros bandák tűzharcába kerül. Erőszak önti el Montreal utcáit. Dr. Temperance Brennannak, az állami törvényszéki antropológusnak kell felgombolyítania a szálakat. Tudja, nem szabadna hagyni, hogy az érzelmei befolyásolják, mint tudóst, de amikor a kilencéves Emily holttestét betolják a boncterembe, képtelen közömbös maradni. Tempe unokaöccse, Kit imádja a motorokat. De vajon megérti, milyen veszélyt jelentenek a törvényen kívüli bandák? Egy exhumálás újabb ártatlan áldozat csontjait fedi fel egy titkos sírban, közel a motorosok egyik főhadiszálláshoz. Mivel főnöke kórházban van, partnere, Andrew Ryan pedig aggasztó módon folyton elérhetetlen, Temp veszélyes nyomozásba kezd a szervezett bűnözés törvényeket nem ismerő alvilágában.

"E könyv saját élményekből, az általam a közelebbi-távolabbi múltban megélt vadászsikerek emlékeiből született. A benne leírt történetek nem a fantázia szülöttei; legfeljebb mások vadászélményeiből, "kalandjaiból" kölcsönöztem hozzájuk fűszerként némely részletet. A képzelet nagyon kis szerepet kapott mindebben - a természet csodálatos valóságát nehéz volna bármivel kiegészíteni." (A szerző)

Link ezúttal nem idegborzoló krimivel áll az olvasók elé, hanem családregénnyel, amelyet - talán, hogy valamennyire azért hű maradjon önmagához - egy krimi-ízű kerettörténettel vesz körül. A kerettörténet napjainkban, pontosabban még a mobiltelefonos idők előtt, az 1990-es években játszódik, hősei egy "sztár-pár", egy sikeres és divatos ügyvédnő, Barbara, és a férje, Ralph, akik a férfi közelgő születésnapja alkalmából egy Isten háta mögötti észak-angol tanyán bérelnek házat. Nem azért, mintha nagy szerelmükben el akarnának húzódni a világ szeme elől, hanem mert házasságuk szerényen szólva is kátyúba jutott, és nyugalomban akarják megbeszélni a továbbiakat. A nyugalom kissé erősebbre sikerül a kelleténél, ugyanis egy hóvihar betemeti az egész környéket, és elvágja őket minden emberi közegtől, sajnos az élelemforrásoktól is. Éheznek, fáznak, villany nélkül dermedeznek, mígnem a férfi útnak indul egy rozzant pár síléccel, hogy segítséget, vagy legalábbis élelmet hozzon, Barbara lába alatt beszakad egy padlódeszka, és egy elrejtett, régi kéziratköteg kerül a kezébe... A háznak és a benne lakóknak élettörténete, amelyet az egyik szereplő írt le. Gyakorlatilag az egész századon átnyúlik, két világháborút és rengeteg családi, szerelmi és egyéb emberi tragédiát, fordulatot hordoz a történet, amint az egy ilyen mesétől várható is. A középpontban mindig az erős vagy gyengébb nők állnak, egyikük még a szüfrazsett-mozgalomban is részt vesz. Megtartó és tékozló, gyermekded és kőkemény, munkás és harcos nők, árvák, feleségek, szeretők, anyák, és persze nővérek, gyermekek, fiatalok és öregek... mintha a szerző minden fénytörésében fel akarná mutatni a női életet, a szereplehetőségeket, azonosulási és elhatárolódási mintákat kínálva minden női olvasónak, a férfiaknak meg talán olyan nőképeket, amelyek ma is érvényesen mutatják fel a "másik nem" értékeit és hibáit.

Az újabb kori történelem nem ismer még egy olyan eseményt, amely összevethető volna az 1945 tavaszán történtekkel. A Hitler-rezsim nem egyszerűen csak véget ért: vele együtt az egész ország elbukott, mégpedig a szó legteljesebb értelmében. Joachim Fe st a második világháború utolsó időszakát mutatja be, kezdve a kísérteties reflektorfénytől megvilágított berlini csatával, egészen addig, ahogy Hitler öngyilkosságot követett el a Birodalmi Kancellária alatti bunkerban. Egyszersmind kísérletet tesz arra, hogy bizonyos máig sem tökéletesen tisztázott kérdéseket újra felvessen, valamint emlékezetbe idézzen egy történetet, amely -túlzás nélkül állíthatjuk- egy világ bukását jelentette, s nem csupán politikai értelemben és a történelemben, hanem -é s legfőképpen- az emberek számára.

Rokonai új megvilágításba helyezik a diktátort. Az évszázad bűnözőjét szokatlan módon emberi oldaláról mutatják be, kiegészítik a Hitlerről, mint magánemberről már eddig is ismert tényeket, hozzájárulnak személyiségének és szerepének megítéléséhez. Képet kapunk zavaros családi viszonyairól, kétes származásáról, anyjához fűződő kóros viszonyáról. Mindeközben családtagjai fonák életútjaiba is bepillanthatunk. Akad közöttük bigámiát elkövető féltestvér, de zsaroló unokaöcs is, aki később a háborúban Hitler ellen harcol az amerikaiak oldalán. És nem utolsó sorban ott van a nővér, aki háttérbe szorítva, az öccse árnyékában éli az életét, s még az ő halála után is miatta kell szenvednie... A Hitlerek című könyv alapjául a tudományos kutatások legújabb eredményei szolgálnak. Az életrajzokat az FBI és a CIA elődszervezete, a Stratégiai Szolgálatok Hivatala (OSS) archívumaiban, magángyűjteményekben, német és osztrák irattárakban őrzött dokumentumok, valamint kortársak vallomásai egészítik ki.

Három fiatalember fut esténként a Margitszigeten: Athos, Porthos és Aramis. Gyermekkoruk óta játsszák a "háromtestőrösdit", és még ma is összetartanak, de hármuk közül inkább csak Aramis szorul rá a másik kettő segítségére, hiszen nem csupán különféle lelki nyavalyáival küszködik (ezért indít blogot), hanem a rejtélyes Asztrocicával, valamint a múlt sötét árnyaival és súlyos titkaival is. Családregénynek álcázott thriller, thrillernek álcázott love story, love storynak álcázott sci-fi, sci-finek álcázott - a kígyó ennen farkába harap - családregény, delíriumgyanús kerettörténetbe ágyazva. Nem könnyű precízen meghatározni a Nevezz Lucifernek célközönségét, hiszen a több cselekményszálból összeálló históriában keverednek az említett műfajok, ráadásul időben és térben egyaránt nagy utat tesz meg, aki nyomon követi a szálak összefonódását. A 21. század elején, Budapesten kezdődik az utazás, aztán ugrás következik 1849 februárjáig és a Branyiszkói-hágóig, majd további ugrásokkal, Párizson, Prágán, Londonon, Sevillán, Lisszabonon, Genfen, Bécsen, Moszkván és más városokon keresztül, többek között egy Mississippi állambeli temetőt és egy Kola-félszigeti kényszermunkatábort is érintve, a margitszigeti dominikánus kolostor romjainál térünk vissza ismét a 21. századba. És hogy mi köze egymáshoz Keith Richards nevetésének, Oscar Wilde sírjának, Reinhard Heydrich szerencsecsillagának, Gül Baba türbéjének, George W. Bush dühének és egy tetőtéri kenderültetvénynek? Türelem, a végére kiderül. Amiként az is, hogy kit kell Lucifernek neveznünk.