Tipp Cult Kft.

Deák Csillag az egyperces novellák műfajának művelője. Ahhoz, hogy ezt eredményesen tehesse, sok-sok bölcsességgé párolt élettapasztalat kell. És még annál is több arányérzék. Ezenkívül pedig humor, ami a szó tágabb értelmében nem viccelődés, hanem a kedély gazdagsága. Deák Csillagnak mindháromból jutott, így ő is juttat az olvasónak belőlük. Rövid írásaiban a groteszk hol a fantasztikum felé közelít, hol a kelet-európai, azon belül romániai magyar ,,abszurdisztán" közelmúltbeli szituáicióit segít pontosan, érzékletesen felidézni, hol pedig megértő, de meg nem bocsátó líraisággá emelkedik, anélkül, hogy fanyarságát hagyná megédesíteni. Deák Csillag első prózakötete az életpálya kötöttségeiről szól, de az olvasó számára szabad pályát kínál. Márton László

"A kötet tanulmányai a XX. századi magyar líra történetének két kérdéskörét vizsgálják. Az egyik a magyar újklasszikus irány. E két háború közötti (mind Európában, mind Magyarországon) meghatározó irányzat jellemző műformája az általam "világképhordozó nagykompozíciónak" nevezett műtípus, amely a hagyománykövetés elioti értelmében korábbi kanonizált művek újramondásával és felülírásával lepi meg olvasóit. Az újramondás lehetőségeit Babits Mihály Jónás könyve című poémájában vizsgálom, az imitatio elvének és a hagyomány modernizációjának együttes érvényesülését Radnóti Miklós Eclogáiban és Dsida Jenő költészetében. Másik témaköröm az 1920-tól kibontakozó erdélyi líra. Kétségtelen, hogy az erdélyi költők életműve a magyar költészettel közös poétikai törekvések mentén alakult - jól példázzák ezt Dsida Jenő költészetének József Attilával és Radnóti Miklóssal rokon vonásai. A kisebbségi létviszonyok között kialakított, és a transzszilvanizmus vállalását is jelentő erdélyi szerepkánon pedig új színeket vitt a XX. századi magyar költészetbe. Erre példa a transzszilvanista szülőföldkultusz poétikai megfelelője, a természet- és tájszimbolika kikristályosodása. Ennek "transzszilvanizmusát" az erdély magyar és szász költészet rokon vonásai is igazolják." (Láng Gusztáv) Láng Gusztáv, irodalomkritikus, irodalomtörténész. 1936. június 12-én született Budapesten. Középiskolát Szatmárnémetiben végzett 1953-ban; a kolozsvári Bolyai Egyetemen szerzett magy szakos oklevelet 1958-ban. 1959-ig kiadói lektor, 1959-1984 között a kolozsvári egyetem magyar tanszékének oktatója (1967-től a XX. századi magyar irodalmat adja elő). 1972-ben szerzett kandidátusi fokozatot. 1984-ben Magyarországra költözik, és a szombathelyi Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára 2000-ig. 2006-tól nyugdíjas. Könyvei: Romániai magyar irodalom 1945-1970 (Kántor Lajossal, 1971); A jelen idő nyomában (kritikák, vitacikkek, 1977); Kiskatedra (műelemzések, 1992-93); A lázadás közjátéka (Dsida-tanulmányok, 1996); Kivándorló irodalom (Kísérletek, 1998); Dsida Jenő költészete (monográfia, 2001); Látványok és szövegek (2006). Díjak: Timotei Cipariu-díj (1973); Arany János jutalom (2001); József Attila-díj (2003); Toldy Ferenc-díj (2008); az EMI Alapítvány Hídverő gyűrűje (2011).

Tarján Tamás (1949) irodalomtörténész kutatói, egyetemi oktatói és kritikusi tevékenységének a közelmúlt és a jelen magyar költészetével kapcsolatos, 2008 és 2014 között keletkezett írásait foglalta e kötetbe.

Egy gyerek, aki élt-halt a fociért, egy ifjú, aki él-hal a fociért és közben visszagondol erre a gyerekre. Egy melankolikus felnőtt, aki elábrándozik hová lett-életén. Egy anya, aki néha csak úgy átröpül a világon, hogy fiát lássa. Egy öregúr, aki sóvárog húsz év után, egy másik öregúr, akinek nem sikerült Szeged, pedig nagyon szerette volna, aztán egy harmadik, aki nem dugta meg Lindemann Etát, pedig nagyon szerette volna. Egy menyasszony, akit viszont megdugtak. Egy Polgi. Egy szorongó alkesz és egy szorongó szorongó. Egy kis ötvenes évek, egy kis nyolcvanas évek, majd nyár és nyár és nyár generációkon át - mindezek járkálnak itt keresztül-kasul ebben a vékony kötetben, látszólag össze-vissza. De csak látszólag.