Virágmandula Kft.

"A kétezer éves múltra visszatekintő Pécsett az egyedülálló, unikális építmények és a több mint kétszáz műemlék ellenére kevés kiemelkedő, összművészeti enteriőr jött létre. Ráadásul a háborús pusztítások, természeti katasztrófák, tulajdonos- vagy funkcióváltások, a szocialista rendszer irracionális megoldásai, tolvajok és vandálok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy kulturális örökségünknek ez a része mára nagyrészt megsemmisüljön. Mégis, ha kicsit megkésve, némi provinciális bájjal és szerényebb formában is, az építtetők és az építők itt is követték az egyetemes stílustörekvéseket és ízlésváltásokat, melyeknek ránk maradt emlékei nemcsak művészi kvalitásaik miatt, de a helyi közösség története, életének egykori helyszínei és életmódja szempontjából is érdekesek lehetnek. A "Pécsi enteriőrök" című könyvben - az enteriőr fogalmát tágan értelmezve - főként olyan belső terek bemutatására vállalkoztunk, amelyek többé-kevésbé őrzik eredeti formáikat, jellegzetességeiket. A látogatható, emblematikus épületbelsők mellett igyekeztünk olyan enteriőröket is megmutatni, melyek nem annyira ismertek. Célunk ezzel az volt, hogy felhívjuk a figyelmet a város igen sok bezárt, nem megtekinthető vagy éppen pusztuló architektúrájának építészeti-belsőépítészeti értékeire. Minél szélesebb közönséggel való megismertetésük ugyanis védelmüknek és fennmaradásuknak is az előfeltétele." (A Kiadó)

Adéllal, egy igen kíváncsi óvodás kislánnyal és annak kedvenc játékaival - kócos Sári babával, csinos Vili bohóccal, izgága Bebe kutyussal, valamint nyugis Barna macival - fedezheted fel a világot. A(z) Rigófészek Könyv szerzője Gelencsér Marianna.

Adéllal, egy igen kíváncsi óvodás kislánnyal és annak kedvenc játékaival - kócos Sári babával, csinos Vili bohóccal, izgága Bebe kutyussal, valamint nyugis Barna macival - fedezheted fel a világot. Minden kötet egy-egy nagy kalandot rejt, melyekből sok új ismeretre tehetsz szert.

Szilvás Gyula - született 1925. október 1-jén, Sorokújfalun. Korán árván maradt, egy távoli nagynéni nevelte és taníttatta. Iskoláit Sopronban, az egyetemet Buda­pesten végezte. Az ELTE Bölcsészeti Karán szerzett magyar-francia szakos diplo­mát, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán dramaturg képesítést. 1952-ben feleségül vette Rákos Ilonát, egy gyermekük született, Ágnes Katalin. Dolgozott az MTA Irodalomtörténeti Intézetében, a Szín­ház- és Filmtudományi Intézetben, a Magyar Rádiónál. Szerkesztette és írta a "Régi Magyar Drámai Emlékek" című könyvet. Fordított franciából és spanyolból. Verses meséket írt kislányának, amelyekből a Móra Kiadó meg is jelentetett. Súlyos betegségben hunyt el 1959-ben. Jelen kötet a hagyatékából fennmaradt gyermekversekből közöl válogatást, Ludván Zsolt színes grafikáival kísérve.

A kötet a 3. század közepétől, a Római Birodalom válságától a 15. század végéig tárgyalja a középkor történetét. Azét a korét, amelyben a sajátos európai civilizáció megszületett és felnövekedett. Ekkor ment végbe az a sokoldalú fejlődés a társadalmi élet minden területén - a technikában, a gazdaságban, a társadalomszerveződésben, a politikai intézményekben és a tudományban -, amelynek eredményeképpen az újkorban Európa lett a világ vezető civilizációja. A kötet nem csupán hagyományos eseménytörténeti összefoglaló, hanem egyrészt a különböző országok párhuzamos fejlődéstörténetét nyújtja, másrészt a politikatörténet mellett az európai gazdasági- és társadalomtörténetet, valamint a kultúra változásait állítja középpontba, s részletesen foglalkozik az egyháznak a korszakban betöltött, kiemelkedő szerepével is. Előtérbe állítja az európai fejlődés eredeti jellegzetességeit, s rámutat azokra a sajátosan európai társadalmi és politikai intézményekre, technikai és kulturális vívmányokra, amelyek az újkorban tovább tökéletesedve az európai kultúra legjellemzőbb sajátosságait és a legjelentősebb hozzájárulást jelentették az egyetemes emberi fejlődéshez.

Annyira nehéz, amikor meghal valaki, aki nagyon közel állt hozzánk... Szeretteink halála mindent elsöprően fájdalmas gyászreakcióval jár. Környezetünk ugyanakkor gyakran irreális módon - kimondva-kimondatlanul - elvárja a gyászolótól, hogy a lehető leggyorsabban gyógyuljon meg, s mielőbb vegye fel ismét a hétköznapok "normális" ritmusát. A Csak hull a könnyem című könyv arra mutat rá, hogy a gyász fájdalmas, de természetes és szükséges folyamat, s egyes stációinak megélése nélkülözhetetlen a szeretett személy halála okozta traumából való felépüléshez. A könyvben számos olyan ember szólal meg, aki elvesztette valamely közeli rokonát vagy szerettét. Tapasztalataikon, elbeszéléseiken át közelebb juthatunk annak megértéséhez, hogy a megfosztottság élménye milyen hatással van a családdal és a barátokkal való kapcsolatra, az életmódra, a munkahelyi szokásokra és a jövőbe vetett reményre. Ez az emberséges, megértő hangnemben íródott szeretetteljes kalauz abban kíván segítséget nyújtani, hogy a gyászolók túl tudjanak jutni az élet e nehéz szakaszán, meg tudjanak békélni a veszteséggel, majd sikeres lépéseket tegyenek az elvesztett személy nélküli életük újraépítésében.

Az elmúlt években, az újabb gazdasági mélyrepülés következtében ismét - immár sokadik - hulláma indult el a másutt megélhetést remélőknek. Ezért is van különös aktualitása riportkönyvünknek, mert beszámol a nemrég kitelepültek tapasztalatairól és tanácsokat ad a most készülőknek. A könyv sajátossága, hogy nőket, anyákat szólít meg a szerző, aki maga is az Egyesült Államokban élő elsőgenerációs kivándorló. A könyv eredetileg angol nyelven íródott és az USA-ban jelent meg, célközössége a kivándoroltak és közvetlen környezetük volt. Megtudhatjuk, hogy milyen nehézségekkel találták szembe magukat az újhazájukban, és történeteket olvashatunk arról, hogyan tudták elviselni a honvágyat és a családjuktól valótávollétet. Vannak köztük olyanok, akik soha nem akartak hazamenni az USA-ból, míg mások nagyon szerettek volna visszatérni hazájukba. E könyv célja az, hogy segítsen mindazoknak, akiknek az a szándéka, hogy kiköltözzenek, megismertetve velük, hogy mi vár ott rájuk, és felhívja a figyelmüket arra, hogy nincsenek egyedül.

Kálmán (1208-1241), II. András király másodszülött fia, IV. Béla öccse, Halics királya és egész Szlavónia hercege talán nem a legismertebb tagja az első magyar uralkodó- dinasztiának, de úgy véljük, érdemes alaposabban megismerni őt. Különösen, mivel egy olyan személyiségről van szó, aki életének különböző epizódjai miatt egyaránt figyelemre méltó a magyar mellett a szlovák, a lengyel, az ukrán, a horvát és a bosnyák történelem iránt érdeklődő közönség számára is. Ebből a sokszínűségből kifolyólag az egyes események értékelése nem mentes az ellentmondásoktól. Éppen ezért kell törekednünk a herceg életének - a rendelkezésre álló források lehetőségeihez mérten - lehető legjobb rekonstruá- lására, ami által a közös múlt bizonyos részletei is közelebb kerülhetnek a ma emberéhez.