Brunó, a kedves véreb - Versek gyermekeknek és felnőtteknek

---

Beszédhiba
Újabban kutyás könyveket olvasunk,
kutyás falinaptárak közt válogatunk,
és természetesen leszóljuk kutyás szomszédunk
rosszul nevelt, beszédhibás kutyáit,
mármint olyan értelemben beszédhibások,
hogy Brunóhoz képest
rendkívül csúnyán ugatnak,
teljesen fölöslegesen,
hiszen szerintünk az égvilágon
semmit nem akarnak mondani,
ennyit már mi is tudunk kutyanyelven,
jobb lenne, ha befognák a szájukat,
az a semmirekellő szomszéd valószínűleg
nem ad nekik rendesen enni,
ráadásul meg sem simogatja őket,
legalábbis mi ilyesmit sohasem láttunk,
holott az utóbbi időben, mint említettem,
több kutyás könyvet is elolvastunk,"
és tudjuk, hogy egy kutya tíz-tizenöt évig él,
míg az ember hetven-nyolcvan,
sőt, százesztendőt is megérhet,
ami azt jelenti, hogy Brunó órája is
legalább hétszer-nyolcszor gyorsabban
ketyegne, ha volna neki órája,
ezért aztán naponta egyszer megsimogatni
csupán annyi, mintha egy kisgyereket
hetente egyetlenegyszer simogatnánk,
mert ha egy napra elmegyünk,
az a kutyánál kitesz egy egész hetet,
szóval nem bonyolítom tovább: napi hét-nyolc simogatás egy kutyának
mindenképpen kötelező,
ezt alkalomadtán a szomszédnak is
kertelés nélkül el fogjuk mondani,
nem kell ahhoz Bolyai Jánosnak lenni,
hogy gyorsan kiszámolhassa,
a kutyavilágban be kell szorozni
a szeretetet héttel, esetleg nyolccal,
és ha ezt megteszi, nem lesznek
az ő kutyái sem beszédhibások,
és hagynak végre minket is aludni.
menej