Not So Nice Guy - Nem is olyan rendes srác

---

Ég veled, Ian, öreg haver!
Hellóóó, Mr. Nem is olyan Rendes Srác.
– Úristen! Hát ő meg kicsoda? – Gyakran kapom meg ezt a kérdést.
– Ja, hogy ő? – válaszolom. – Ő csak Ian.
„Csak Ian.” A „Csak Ian” az évszázad legbénább jellemzése.
Csak a Mona Lisa. Csak a Taj Mahal. Csak Ian, az unalmas kockahasával
és a sablon gödröcskés mosolyával, mi?
Csak Ian… csak a legjobb barátom.

Elképesztően közel állunk egymáshoz, olyan mélyre jutva a barátzóna állapotába, hogy a munkahelyünkön mindenki azt gondolja, egy párt alkotunk – egészen addig, amíg egy nap ki nem pattan a hír a tanáriban, hogy Ian egyedülálló. Szabad préda.

Az újdonsült népszerűségében lubickolnia kellene, de mindkettőnk legnagyobb meglepetésére, az egyetlen figyelem, amire látszólag vágyik, az enyém. A korábban ártatlan éjszakai csevegéseinkből korhatáros telefonhívások lesznek. A játékos évődésünk egy új, kockázatos élt kap. Azt gondolom, hogy csak cukkol, de amikor az osztályteremben felültet az asztalra, a kezeit pedig becsúsztatja a szoknyám alá, nem marad tér a bizonytalanságnak.

Kicsit félek attól, hogy a dolgok rosszul alakulnak, és elveszítem a legjobb barátomat, szóval, a legjobb lesz, ha kihátrálok és nem viszonzom ezt az eget rengető csókot.
De, kit is akarok áltatni ezzel?
menej