Fiume és környéke a 19. századi magyar útirajzokban

---

2020-ban Fiume Európa egyik fővárosa lett. Ebből az alkalomból – és hogy ne menjen feledésbe, hogy ez a város magyar város is volt – született az antológia Fiuméról.

„Érdekes, hogy a tengeri halpiac reggeltől estig, sőt néha késő éjjel is, folyton tele van vásárló közönséggel. A piacon legtöbb a hal ősszel, tavaszkor és télen, ha ugyan ekkor csendes az időjárás. Ha igen nagy szelek fújnak, vagy pedig ha szélcsend van, a halpiac rendesen üres. De még szomorúbb képet nyújt meleg nyári napokon, mikor a halárusok tétlenül, keresztbe vetett karokkal ácsorognak a csarnokban és néha azt a néhány halat kínálgatják, amit horoggal, vagy parti hálóval fogdosott össze éjnek idején egynémely avatatlan kontár. Ezek is egytől-egyig „scombri”-ik (Somber scomber). Horoggal halásszák. Nyáron néha olyan tömérdek számban jelennek meg a partok közelében, hogy szinte kézzel is lehet őket fogdosni. Ilyenkor aztán besózzák és hordókba rakva kerülnek forgalomba. A nyári halpiac rendes vendége a tinhal. Egészben alig látható, mert nagy, néha 3–4 méter hosszú, s fölszeletelve árulgatják, akárcsak a szarvasmarha húsát. Tengerpartokon fogják a tonnarákban vagy tinhalász telepeken. Partunkon néha rengeteg nagy seregekben szoktak megjelenni. Ha sokat fognak, akkor a java részét Triesztbe és Velencébe szállítják” – olvashatjuk a könyvben Garády Viktortól 1901-ből. De benne van Kossuth Lajos Fiuméból írt levele feleségének, olvashatunk Széchenyi Naplójában fiumei látogatásáról és sok más korabeli magyar vonatkozású írást.

Az NKA támogatásával.
menej