Gyökerek és élmények - 2.kiadás

---

Már évtizedekkel korábban készült megírni, milyen volt a falu, az élet a háború előtt és után, mert ő még emlékezett a tollfosztásnál elmondottakra is. De mindig volt valami sürgősebb. Hát most nekiállt. A rá jellemző szívóssággal és lelkesedéssel megtanult számítógépen dolgozni, és csak írt. DOBAINÉ KISS ILONA (1937–2012): alapfokú tanulmányait a háború alatt a tiszteletes asszony ebédlőasztalánál és édesanyja konyhaasztalánál, majd a háború után, miután csak szlovák iskolák nyíltak: Alistálon szlovákul, majd Veresegyházon és újfent Alistálon magyarul végezte. Dunaszerdahelyen érettségizett. Világ életében tanítani akart, óriási volt benne a lelkesedés és az akarat: Marcelházán, Madaron, Helembán, Kisújfalun és Köbölkúton tanította írni és olvasni a nebulókat a választott mottója alapján: „A gyermek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani.” Könyvtárosként a járás második legjobb eredményét érte el, a Csemadok égisze alatt pedig összegyűjtötte és rendezte „Az emberélet fordulóihoz fűződő szokásokat” Kisújfalun. Erősen magyar érzelmű ember, feleség, négygyermekes édesanya, aztán nagymama, pedagógus, aki leginkább a történeteken, meséken, mondákon keresztül adta át a tudást és a számára oly fontos értékeket.
menej