Spolok Madách - Madách Egyesület

Doučko s Futbalom zďaleka netematizuje len futbal. Vďaka spisovateľovi Mariánovi Hatalovi ožíva v príbehu desaťročného Patrika svet plný napätia, slávnych futbalových mien, radostí i sklamaní, ale aj humorných situácií, sviežich dialógov a žonglovania s loptou a so slovami. Kniha ilustrovaná Gáborom Gyenesom rozpráva o veľkom priateľstve, ktoré patrí k futbalu tak ako k životu.

Olvasókönyvünk a szerző hagyatékában fellelt közéleti-politikai és közéleti-publicisztikai Dobos-írásokból - nyilatkozatokból, interjúkból, esszékből, vallomásokból – nyújt minden tekintetben változatos, színes válogatást. S mivel ezeknek az írásoknak egy nem csekély része a szlovákiai magyar kultúrával és irodalommal foglalkozik, nem maradt ki a szépíró-kultúraszervező Dobos László hangja sem. Egyébként szerzőnk gyakran ugyanolyan hangon szólal meg a nem irodalmi jellegű írásaiban, ezek is szép prózai munkáinak hanghordozását, metaforikusságát, líraiságát, szenvedélyességét, egyszóval stílusát idézik. Dobos László (1930–2014) Kossuth díjas szlovákiai magyar író, politikus, közéleti személyiség, kultúraszervező. Ő alapította az Irodalmi Szemle c. folyóiratot (1958-ban), a Madách Könyvkiadót (1968-ban), a kassai Thália Színházat (1969-ben)... 1968 és 1971 között a Csemadok elnöke. Rövid minisztersége idején számos kisebbségvédelmi, nyelvhasználati, kisebbségi oktatási és művelődési problémát vetett fel, ezek megoldási lehetőségeivel együtt. A rendszerváltás után íróként elhallgatott, de parlamenti képviselőként közéleti és politikai kérdésekben rendszeresen véleményt mondott a sajtóban, napirenden tartva a (máig) nem tisztázott jogviszonyok kérdését. Vérbeli, meg nem alkuvó szervező volt és maradt, de kortársai jó humoráért, közvetlenségéért is becsülték. Királyhelmecen született, Pozsonyban hunyt el. Könyvünk tisztelgés meg nem ért 90. születésnapjára.

„Rendezvényszervezéssel töltöm napjaim, leginkább Somorján. Íráséhségemet beszámolók, interjúk írásával csillapítom. Rövidprózáimban a szöveget lecsupaszítom, összeszorítomösszefogom, végül fűszerezem egy csipetnyi (néha sokkal több) iróniával.” A felnőttség küszöbén álló kiábrándult hősök mozdulatlanul, idegen testként szemlélik környezetük változásait és főleg változatlanságát. Nem tudnak és végsősoron nem is akarnak menekülni. Ide – a szlovákiai magyar kisvárosi és falusi környezetbe – köti őket gyerekkoruk, régi emlékeik, a gyökereik. Igaz, hogy szüleiktől csak a szeretni nem tudás mintáit látták, mégsem engedi őket a nekik tett, soha ki nem mondott ígéretük. Magányosak, és keresik azt, akivel együtt a felszínre tudnak jönni. Akivel újrafogalmazhatják magukat és a világot, amelyben élnek. Amelyben otthon vannak.

Egy könyv, egy vélemény, 2000 leütés. Gyors mennybemenetel vagy egy kis halál. Metszetek, karcok, pengék. Privát dialektika. Nagy Csilla (1981, Balassagyarmat)- irodalomtörténész, kritikus, az Irodalmi Szemle szerkesztője, a kassai Pavol Jozef Šafárik Egyetem vendég[1]oktatója. A Privát dialektika a negyedik önálló kötete. penge [fn., mn.] 1. Éles, keskeny fémlap, amely rendszerint hegyes is; vágó- vagy szúróeszköz vasból, acélból készült keskeny lapja, lemeze. 2. Finom acélkés; borbélykés. 3. Átvitt értelemben: Kézi szúró[1]vagy vágófegyver; kard, tőr. 4. Valamiben nagyon ügyes, va - lamit nagyon jól csinál, ott van a szeren. [szleng] 5. Nagyon okos, vág az esze. [szleng] Eredet [penge < peng + -e (mellék - névképző), azaz „pengő” „...a hely éppen úgy a sehol másutt nem található tér, ahogy a pillanat a soha meg nem ismétlődő idő” – Hamvas Bélától származik ez a megfogalmazás, és azért idézem, mert ebben a könyvben térként a nekem legtöbbet jelentő város Kassát jelenti, és azokat a pillanatokat, őszinte emberi kitárulkozásokat örökítem meg, amelyeket a beszélgetőpartnereimből is meghatározó módon ez a város váltott ki. Érdekes kassai polgárokról, írókról, költőkről, filmrendezőkről, szín házi direktorokról, színművészekről, képzőművészekről, a zenei élet kiválóságairól, emberi sorsokról, magyar–szlovák viszonyról és tanulságokról van benne szó, de arra a kérdésre is választ próbálok adni, hogy honnan származhat a titokzatos kassai aranykincslelet. Mivel 50 éve magyar publicistaként élek Kassán – hol az Új Szó, a Pátria Rádió, a Magyar Távirati Iroda, a Szlovák Televízió magyar szerkesztőségének, valamint a Duna Televíziónak külső munkatársaként és az amikassa.sk hírportál szerkesztőjeként –, ezért a szeretett városomról szóló ötödik könyvemben – talán már afféle összegzésként is – 100 érdekes témát ajánlok most a figyelmükbe.

Már évtizedekkel korábban készült megírni, milyen volt a falu, az élet a háború előtt és után, mert ő még emlékezett a tollfosztásnál elmondottakra is. De mindig volt valami sürgősebb. Hát most nekiállt. A rá jellemző szívóssággal és lelkesedéssel megtanult számítógépen dolgozni, és csak írt. DOBAINÉ KISS ILONA (1937–2012): alapfokú tanulmányait a háború alatt a tiszteletes asszony ebédlőasztalánál és édesanyja konyhaasztalánál, majd a háború után, miután csak szlovák iskolák nyíltak: Alistálon szlovákul, majd Veresegyházon és újfent Alistálon magyarul végezte. Dunaszerdahelyen érettségizett. Világ életében tanítani akart, óriási volt benne a lelkesedés és az akarat: Marcelházán, Madaron, Helembán, Kisújfalun és Köbölkúton tanította írni és olvasni a nebulókat a választott mottója alapján: „A gyermek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani.” Könyvtárosként a járás második legjobb eredményét érte el, a Csemadok égisze alatt pedig összegyűjtötte és rendezte „Az emberélet fordulóihoz fűződő szokásokat” Kisújfalun. Erősen magyar érzelmű ember, feleség, négygyermekes édesanya, aztán nagymama, pedagógus, aki leginkább a történeteken, meséken, mondákon keresztül adta át a tudást és a számára oly fontos értékeket.

Miből készültek? – teszi föl a kérdést (kérdőjel nélkül) a kötet címe. S azonnal felmerül bennünk egy (in concreto: kettő) újabb kérdés: ezek valami Termelési-regény lírai stációi? Gyáripari termékek? „24 gépészmérnök és 32 fogorvos.” Vagy: „Mennyi helyen mennyi minden hever.” Aztán látjuk: nem is annyira líraiak, mint amenynyire költőiek. Közelebbről szemlélve már az is látszik, hogy ez az ipari termelés kiemelten környezetbarát, mert nagyon gyakran már meglevő szövegrészleteket hasznosít újra. Ilyen értelemben, ahogy ma mondják: kicsi az ökológiai lábnyoma. A szervezetre viszont nagyon kedvező hatással van: erősíti az immunrendszert, növeli az agy és a szív vérellátását, ingerszegény környezetben versírásra sarkall. A Bázis (Magyar Irodalmi és Művészeti Egyesület Szlovákiában) ajánlásával. S azt is látni, inkább leír, mint kérdez: „Álmomban valami kongresszusról. Ruhánk hová lett.” Nagy nyomot hagy az emberben, fontos kötet. Szerzőnk belakta a Földet, időben és térben. Érintkezett sugallatokkal, szellemekkel, kultúrákkal, gondolatokkal, megérzésekkel. Írókkal, könyvekkel, stílusokkal. Földönkívüliekkel, agykutatókkal, macskákkal, kutyákkal, gyíkokkal. Szemlélődött kínai kutyagazdákon és gazdátlan verseken. Talált valamit? Megtalálta, amit keresett? Rájött valamire? Igen. Vagy nem? Ki tudja? Ő tudja. Kíváncsivá tesz. Hogy spirituális útikönyvében együtt kalandozzunk vele. (Farnbauer Gábor)

Milyen szépek lehetnek a valóságban azok a helyek, amelyeket itt mutat be Szászi Zoltán? Hiszen a könyvben is nagyon szépek – akkor bizony a valóságban még szebbeknek kell lenniük. S ez is ennek a színes albumnak az egyik célja: rávenni az embert arra, hogy sétálja be keresztül-kasul a szép Gömörországot. Aki már járt ott, akár csak átutazóban, tudja, nemcsak a kirándulóhelyek és nevezetes emlékművek, csodálatos erdők és ligetek helyszíne ez, hanem ráadásul kedélyes, vendégszerető emberek lakják. Akinek most épp nincs ideje kirándulni, az viszont lapozgassa e díszes könyvet és képzeletben járja végig az ajánlott túravonalakat. Lenyűgöző világ ez. És még mennyi-mennyi olyan kincse van, melyek bele sem fértek ebbe a kiadványba! Egy részüket sikerült megőrizni, egy másik részét most próbálják megmenteni a kései utókornak, és sajnos egy részük már csak torzó: nyoma valaminek, ami hajdan pompásan és büszkén emelkedett ki környezetéből s emelte környezete hírét-rangját. Gazdag múlt, értékes kultúra a messziről itt megtelepedőkkel oly gyakran keveredő gömörieké. Nincs párja sehol a világon. Amiként ennek a könyvnek sem, mely nagy összefogással, szakértelemmel és lelkesedéssel készült. Az olvasó kedvét keresve, az ő örömére.

Jelen posztumusz kiadású, 1992-ben befejezett műve kéziratban maradt fenn, s páratlanul értékes településmonográfiáját nyújtja szeretett falujának, Sajógömörnek. A könyv egyik értékét és jelentőségét ma már másutt fellelhetetlen dokumentumok és feljegyzések adják.

Akrobatikus szöveg. És játékos. Olyanyyira, hogy helyet, üres, betöltendő sorokat hagy az olvasónak. Napló, de nem akar minden napot felölelni, rögzíteni. Amúgy zsebkönyvnek is megteszi, előkapható metróban (ha van metró), dugóban (ha történetesen dugóba kerül az ember), olvasható zárt ajtók mögött, magányban. A külvilág, érthető módon, kizárva – hiszen éppen a bezártság volt a karantén egyik ismérve. A szerző gondolataiba látunk, az érzéseibe, a képzeletébe, sőt a gyomrába is. Ilyen értelemben bölcseleti mű, sok szabad asszociációval, áthallással, ismerősökkel (ismerős szövegrészekkel). Fragmentum jellege dacára így teljes, kerek egész.

Zbierka štúdií skúma maďarskú prozaickú tvorbu druhej polovice 20. storočia z hľadiska apokalyptickej tradície a apokalyptického spôsobu jazykového stvárnenia. Jednotlivé vybrané diela skúmania sa včleňujú a radia zakaždým inak, rôznymi tematickými, štrukturálnymi, naratívnymi, rétorickými a textuálnymi formami a teda sa aj rôznym spôsobom spolupodieľajú na gestách apokalypsy, na gestách odkrytia a odhalenia. Autorove bádania sú rozdielne čo sa týka analýz prozaických textov, používa pestré a inovatívne kritériá z oblasti filozofie, teológie a iných (literárnohistorických a mediálno-teoretických) disciplín.

„...a hely éppen úgy a sehol másutt nem található tér, ahogy a pillanat a soha meg nem ismétlődő idő” – Hamvas Bélától származik ez a megfogalmazás, és azért idézem, mert ebben a könyvben térként a nekem legtöbbet jelentő város Kassát jelenti, és azokat a pillanatokat, őszinte emberi kitárulkozásokat örökítem meg, amelyeket a beszélgetőpartnereimből is meghatározó módon ez a város váltott ki. Érdekes kassai polgárokról, írókról, költőkről, filmrendezőkről, szín házi direktorokról, színművészekről, képzőművészekről, a zenei élet kiválóságairól, emberi sorsokról, magyar–szlovák viszonyról és tanulságokról van benne szó, de arra a kérdésre is választ próbálok adni, hogy honnan származhat a titokzatos kassai aranykincslelet. Mivel 50 éve magyar publicistaként élek Kassán – hol az Új Szó, a Pátria Rádió, a Magyar Távirati Iroda, a Szlovák Televízió magyar szerkesztőségének, valamint a Duna Televíziónak külső munkatársaként és az amikassa.sk hírportál szerkesztőjeként –, ezért a szeretett városomról szóló ötödik könyvemben – talán már afféle összegzésként is – 100 érdekes témát ajánlok most a figyelmükbe.

Hogyan jut el egy kapus egy kis faluból az Európa-ligába? Milyen érzés több ezer ember tekintetének kereszttüzében várni az ellenfél támadásait? Milyen érzés hallgatni a tapsot vagy éppen a szitokáradatot? És milyen láthatatlan küzdelmek rejtőznek egy-egy gól nélkül lehozott mérkőzés mögött? Novota János, a dunaszerdahelyi DAC és a bécsi Rapid egykori futballistája kendőzetlen őszinteséggel tárja fel pályafutásának felemelő és megrázó pillanatait, s enged bepillantást a profi futballisták mindennapjaiba.

Vagány versek. Virgonc sorok. Rakoncátlan szavak. Fel­ és elszabadult költészet ez, a szerző látnivalóan úgy értelmezi újra az avantgárd vizuális és eszmei gesztusvilágát, hogy annak legnemesebb hagyományait írja felül. Ez a költészet az értelmezői terek elmozdulásában, átfedéseiben, egymásra kopírozásában és montírozásában érdekelt, éppen ezért a jelentései is állandó mozgásban vannak, ráadásul összetett, megtöbbszörözött szerkezetük révén mindig más és más oldalukat mutatják. Ekként a szerzői intenciók is változatosak, leggyakrabban ironikusak, még gyakrabban a bevett jelentések megkérdőjelezői és szétírásai. A remekbe szabott kompozíció jól kivehetően az egyes szövegszakaszok egymásra utaltságát mutatja, az egyik (szöveges vagy vizuális) vers a másikban folytatódik, és mindegyik közt szoros a kapcsolat. „Ez nem is vers / ez itt tetovált papír / örök nyomot hagy / emléket idéz!” – ezzel s így kezdődik a címadó vers, melynek folytatása mintegy palinódiaként visszaveszi e négy sor összes állítását: „Ma is pontosan tudom miért / szerettem az izét… Na / tudomisén. / Nem rád tartozik!” Játék ez, a javából.