Titanilla Bőd

Lucia tizenhat éves, amikor elveszíti az édesapját, aki az ország, (Cseh-) Szlovákia egyik legnépszerűbb színésze volt. A veszteséggel a maga módján próbál megbirkózni: leveleket ír neki. Beszámol aktuális olvasmányairól, iskolai hírekről, családi eseményekről, apró-cseprő dolgokról és nagyszabású gálaestekről egyaránt. Sallangok nélkül ír arról, ha szomorú, ha egy dal megérinti, vagy ha úgy érzi, nem értik meg az osztálytársai. Soraiból kirajzolódnak egy tizenéves lány mindennapjai, de a kétezres évek elejének társadalmi abszurditásai is, és a végén még egy családi titok is napvilágra kerül. Az írónő édesapja halála után húsz évvel döntött úgy, hogy kiadja e leveleket, amelyeket most a magyar olvasó is kézbe vehet. E rendkívüli megfigyelőképességről és érzékenységről árulkodó írások autentikusan tükrözik, miként éli meg egy kamaszlány a gyászt, Lucia Satinská kötete ily módon sokaknak vigaszt és kapaszkodót nyújthat.

Keď mala dvanásť rokov, pri pozeraní prenosu z krasokorčuliarskych pretekov vyhlásila, že raz tam bude aj ona. A s bratom. Oli Beständig so svojím bratom Jozefom sa stala najúspešnejšou športovou dvojicou slovenského krasokorčuľovania. Dvakrát boli v top 10 v Európe, zúčastnili sa na olympiáde v Salt Lake City. Takmer nikto netušil, že Oli mala popritom vážne problémy a dlhé roky zápasila s bulímiou. Po skončení kariéry s bratom odišla Oli do šou Hviezdy na ľade do Turecka, ktorú vyhrala s bývalým futbalistom Ilhanom Mansizom. Partnerstvo na ľade sa zmenilo na vzťah aj mimo ľadu a v hlave Oli vznikol bláznivý nápad: prečo sa nevrátiť na súťažný ľad práve s Ilhanom? Bronzový medailista z majstrovstiev sveta vo futbale 1998 sa naučil korčuľovať až po tridsiatke, ale výzvy ho vždy lákali a tak sa nová turecká športová dvojica predstavila aj na olympijskej kvalifikácii. Hoci miestenku nezískali, ich príbeh zaujal celý svet. #krasokorčuľovanie, #láska, #bulímia, #šport, #autobiografia

Bőd Titanilla, felvidéki sportújságíró első mesekönyve Isztambulban játszódik. Tűt keresni a szénakazalban..., megnyerni a lottóötöst..., megtalálni valakit egy közel húszmillió lakosú, óriási városban... Nincs telefonod, és nem érti senki, amit közölni szeretnél. Segítségre van szükséged, hogy a tenger egyik partjáról átjuthass a másik partra. Belemész a kalandba? Ha nagyon keresel valakit, mindent megteszel a siker érdekében. Még ha először bizonytalan is vagy, hogyan kezdj hozzá. Mondjuk, nem árt, ha vannak barátaid vagy legalább ismerőseid, akik tanácsokkal látnak el, akik felkészítenek az útra, a váratlan élethelyzetekre. Bátorságod és tettrekészséged pedig úgyis elvezet a legjobb megoldáshoz – persze csak akkor, ha az eszed és a szíved egyaránt helyén van. Ebben a történetben két kiskandúr indul útnak, hogy megtalálják kedves barátjukat, Sevdát. Vállalkozásuk nem veszélytelen feladat – természeti erőket, hatalmas távolságokat és sok-sok kérdést, belső bizonytalanságot kell legyőzniük, hogy céljukat elérjék. Természetesen nekik sincs telefonjuk, ráadásul macskanyelven egy ember sem ért... Vajon jól döntenek-e, amikor lakhelyüket, a Szél szállót elhagyva, mindezek ellenére mégis hajóra szállnak?

Ján Novota (nar. 29. novembra 1983) bol a stále je futbalový brankár. Hoci ako tridsaťštyriročný musel pre zväčšenú aortu predčasne ukončiť aktívnu kariéru, futbalové prostredie neopustil. Preto stále platí, že lopta a brankárske rukavice ho sprevádzajú celý život. Začínal v Senci, stal sa miláčikom publika v Dunajskej Strede a neskôr v Rapide Viedeň. Dostal sa aj do reprezentácie, najprv ako hráč, neskôr ako člen realizačného tímu. A všetko, čo robil vždy a všade, robil naplno, na sto percent. Púť štyrmi desaťročiami jeho života, opísaná v knihe, vedie aj cez miesta, ktorými okrem jeho najbližších – rodiny a priateľov – predtým nikto iný nešiel. Otvára dvere do rodinných aj tímových komnát, úprimne rozpráva o svojich pocitoch, názoroch a postojoch, popisuje situácie, do ktorých sa dostal často aj vplyvom okolností, nie vlastným rozhodnutím. Priznáva, že niekedy, keď stál na križovatke, chybil, že jeho voľba v danej chvíli sa neskôr ukázala mylná, dokonca zlá. Ale nikdy nefauloval! Preto ho okolie rešpektovalo, preto ho ľudia mali radi a preto si ho vážili. Preto pri jeho 199 centimetroch nenaháňal obavu, ale vyvolával úctu a vážnosť. Z knihy o ňom je cítiť Novotovu človečinu.