Spolok Madách - Madách Egyesület strana 2 z 2

Olvasókönyvünk a szerző hagyatékában fellelt közéleti-politikai és közéleti-publicisztikai Dobos-írásokból - nyilatkozatokból, interjúkból, esszékből, vallomásokból – nyújt minden tekintetben változatos, színes válogatást. S mivel ezeknek az írásoknak egy nem csekély része a szlovákiai magyar kultúrával és irodalommal foglalkozik, nem maradt ki a szépíró-kultúraszervező Dobos László hangja sem. Egyébként szerzőnk gyakran ugyanolyan hangon szólal meg a nem irodalmi jellegű írásaiban, ezek is szép prózai munkáinak hanghordozását, metaforikusságát, líraiságát, szenvedélyességét, egyszóval stílusát idézik. Dobos László (1930–2014) Kossuth díjas szlovákiai magyar író, politikus, közéleti személyiség, kultúraszervező. Ő alapította az Irodalmi Szemle c. folyóiratot (1958-ban), a Madách Könyvkiadót (1968-ban), a kassai Thália Színházat (1969-ben)... 1968 és 1971 között a Csemadok elnöke. Rövid minisztersége idején számos kisebbségvédelmi, nyelvhasználati, kisebbségi oktatási és művelődési problémát vetett fel, ezek megoldási lehetőségeivel együtt. A rendszerváltás után íróként elhallgatott, de parlamenti képviselőként közéleti és politikai kérdésekben rendszeresen véleményt mondott a sajtóban, napirenden tartva a (máig) nem tisztázott jogviszonyok kérdését. Vérbeli, meg nem alkuvó szervező volt és maradt, de kortársai jó humoráért, közvetlenségéért is becsülték. Királyhelmecen született, Pozsonyban hunyt el. Könyvünk tisztelgés meg nem ért 90. születésnapjára.

„Rendezvényszervezéssel töltöm napjaim, leginkább Somorján. Íráséhségemet beszámolók, interjúk írásával csillapítom. Rövidprózáimban a szöveget lecsupaszítom, összeszorítomösszefogom, végül fűszerezem egy csipetnyi (néha sokkal több) iróniával.” A felnőttség küszöbén álló kiábrándult hősök mozdulatlanul, idegen testként szemlélik környezetük változásait és főleg változatlanságát. Nem tudnak és végsősoron nem is akarnak menekülni. Ide – a szlovákiai magyar kisvárosi és falusi környezetbe – köti őket gyerekkoruk, régi emlékeik, a gyökereik. Igaz, hogy szüleiktől csak a szeretni nem tudás mintáit látták, mégsem engedi őket a nekik tett, soha ki nem mondott ígéretük. Magányosak, és keresik azt, akivel együtt a felszínre tudnak jönni. Akivel újrafogalmazhatják magukat és a világot, amelyben élnek. Amelyben otthon vannak.