Róbert Laboda

Laboda Róbert verseinek és slamjeinek értelmezése és értésre szellemes olvasót kíván, aki nem fél az iróniától. A társas létezés komplexitására figyelő versek hétköznapi helyzetekben megmutatkozó intenzív érzelmeken keresztül vezetnek el egészen a haza szeretetéig. Ha figyelmesen olvasunk, a humoros, önmagát folyton megkérdőjelező szövegek mögött egyszer csak meglátunk valami fojtogatót: a végletekig eltagadott magányt.

Akrobatikus szöveg. És játékos. Olyanyyira, hogy helyet, üres, betöltendő sorokat hagy az olvasónak. Napló, de nem akar minden napot felölelni, rögzíteni. Amúgy zsebkönyvnek is megteszi, előkapható metróban (ha van metró), dugóban (ha történetesen dugóba kerül az ember), olvasható zárt ajtók mögött, magányban. A külvilág, érthető módon, kizárva – hiszen éppen a bezártság volt a karantén egyik ismérve. A szerző gondolataiba látunk, az érzéseibe, a képzeletébe, sőt a gyomrába is. Ilyen értelemben bölcseleti mű, sok szabad asszociációval, áthallással, ismerősökkel (ismerős szövegrészekkel). Fragmentum jellege dacára így teljes, kerek egész.