Valahogy Európába

---

Har­minc­nyolc éve­sen az Eu­ró­pai Ta­nács egy­sze­mé­lyes öt­let­bá­nyá­ja. Pél­da­ké­pe Ma­chi­a­vel­li. Az EU első ál­lan­dó el­nö­ké­nek, Her­man Van Rom­puy­nak hát­te­ret biz­to­sí­tó ka­bi­net tagja.
Az utób­bi évek­ben be­jött neki az élet: a Prize of Pa­ris-val és Prize of Li­berty­vel dí­ja­zott fi­lo­zó­fus-tör­té­nészt újabb el­is­me­rés érte. 2010-ben „Va­la­hogy Európába” című köny­ve a neves hol­land Szók­ra­tész-dí­jat ér­de­mel­te ki. A zsűri a mű fő ér­té­ké­nek azt tart­ja, hogy Mid­de­la­ar meg akar­ja mu­tat­ni, mit je­lent eu­ró­pa­i­nak lenni: "A leg­töb­ben kö­zönnyel te­kin­te­nek Eu­ró­pa hi­va­ta­los ar­cá­ra. Ezzel a kö­zöm­bös­ség­gel száll szem­be Mid­de­la­ar. És győz."

"Köny­vem, mely egy kez­det el­be­szé­lé­sé­re vál­lal­ko­zik, el­ső­sor­ban azok­nak az em­be­rek­nek az útját kö­ve­ti nyo­mon, akik részt vet­tek a po­li­ti­kai ér­te­lem­ben vett Eu­ró­pa meg­al­ko­tá­sá­ban és mű­köd­te­té­sé­ben. A tör­té­nel­mi nyo­mo­kat nyi­lat­ko­za­tok, viták, vissza­em­lé­ke­zé­sek, va­la­mint az új­ság­írók és tör­té­né­szek által fel­jegy­zett ki­je­len­té­sek őrzik. Ezek át­te­kin­té­se, il­let­ve a szín­fa­lak mögül tett meg­fi­gye­lé­se­im mel­lett ko­moly sze­re­pet szá­nok azok­nak a be­szél­ge­té­sek­nek is, me­lye­ket az eu­ró­pai po­li­ti­ka ta­pasz­talt já­té­ko­sa­i­val foly­tat­hat­tam."

Ku­lissza­tit­ko­kat ki­fe­cse­gő par­ti­zán­ak­ció? Vagy Eu­ró­pa szü­le­té­sé­nek tör­té­né­szi ala­pos­ság­gal és po­li­ti­ka­fi­lo­zó­fu­si hoz­zá­ér­tés­sel meg­írt his­tó­ri­á­ja?

Mid­de­la­ar - neve ma­gya­rul köz­ve­tí­tőt je­lent - az EU-biz­tos stáb­já­ban meg­ta­pasz­talt, ál­ta­la né­mi­képp fel­fu­val­ko­dott brüssze­li ön­kép­nek ne­ve­zett bu­rok­ból a hol­land va­ló­ság­ba csöp­pent. Or­szá­ga 2005 ta­va­szán nép­sza­va­zá­son uta­sí­tot­ta el az eu­ró­pai al­kot­mányt. 2007 ja­nu­ár­já­ban meg­érett benne az el­ha­tá­ro­zás, vá­laszt keres a kö­vet­ke­ző kér­dés­re: Hová tar­tasz, hon­nan jöt­tél, Eu­ró­pa?

menej