1.Česká akademie

Scientific precision and visual poetry combine in this stunningly beautiful book, brought to life by laser cut-outs and flaps. Here are animals as you've never seen them before! Hél?ne Druvert's clever lasercuts and dazzling illustrations take you on a trip to meet some of the most fascinating members of the animal kingdom, from the tiniest insects to majestic whales. Learn how fireflies find a mate, which birds build the biggest nests, how an octopus deals with danger and why sloths have green fur. This fascinating, well-documented book takes the reader on a journey to meet species of different colours and sizes, where familiar creatures rub shoulders with rare and mysterious fauna, and where all living environments are represented. Births and metamorphoses, skeletons and ornaments, defence and seduction strategies, the arts of hunting and communication... this is the infinite wealth of biodiversity that unfolds in striking thematic double-page spreads. With remarkable attention to detail and a unique aesthetic, Hél?ne Druvert highlights the beauty of this precious animal world, to help readers of all ages learn more and encourage its preservation.

Pokud bychom měli Skoty popsat jedním slovem, pak tedy tím, že jsou jiní. Nejde o to, že by snad byli lepší nebo horší než všichni ostatní, ale rozhodně si je s nikým jiným nespletete. Na svou svéráznost vynakládají značné úsilí. Skotové se považují za srdečné lidi, co mají smysl pro humor, jsou nezávislí, ale zároveň žijí pro svou komunitu. Před průmyslovou revolucí nebylo Skotsko nijak bohatou zemí. Staletí šetrnosti se nakonec projevila i v národní povaze. Když má Skot peníze, nerozhazuje je. Spoří. Skotové si velmi cení svých tradic a tak hned se to asi nezmění. Dodnes hrají na dudy, hudební nástroj, který většina ostatních evropských zemí opustila už ve 14. století. Mají své tradiční divoké slavnosti, tance, kroje a zábavu, která nám občas může připadat nepochopitelná... jako např. házení telegrafními sloupy. Když vám Skot vypráví něco vtipného, snadno to poznáte, jeho tvář ještě víc zvážní. Skotský humor neuznává fantazii ani kameňáky a často vychází z vrozeného cynismu.

Jelen kötet Kincses Elemér drámaíró, rendező négy drámáját tartalmazza: Az ugrás: Dugovics Titusz monológja, Dugovics valóságos történelmi személy volt, aki Hunyadi János ka­to­nájaként Nándorfehérvár ostrománál egy a falra fellépő törököt a mélységbe ugorva magával rántott; Macskutyák: Ceausescu és neje karíkirozott képe, vagy a kérdés, hogy mi történne, ha a diktátor és felesége 2011-ben még élne és uralkodna; Én, a besúgó: helyszín a CNSAS, azaz a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság ügyfélfogadó irodája; Ringlispil: mai polgármesterék, rendőrék... részegen mulatnak az erdő szélén. A gondolkodás és a cselekvés szabadsága csak távoli remény lehet ott, ahol diktatúra van. Az ember, aki nem lázad nyíltan, csak úgy tudja valamelyest megőrizni a méltóságát vagy legalábbis a nyugalmát, ha beleolvad a lét abszurditásába. Ez a látszatnyugalom azonban hamar megreped: az egyén a diktátor helyett a saját környezetét, netán önmagát utálja, neveti ki, gúnyolja (az érzelmek áthárítása a veszélytelenek felé: az ideális beosztott nem a főnökét szidja, esetleg pofozza meg, hanem otthon a feleségét és a gyerekeit); a diktátor és a totális hatalom példájára feltétlen engedelmességet követel a beosztottjaitól, a gyerekeitől. A példa a legnagyobb tanítómester, de ez nemcsak a jóra, a nemesre, hanem a rosszra is igaz. Úgy gondolhatnánk és ez is igaz, hogy a zsarnoki rendszerek legyőzéséhez főleg egy színpadi műben nagyszabású szemé­lyi­ség szükséges, aki a zsarnok ellenképe lehet a maga igazságkutató és -osztó szenvedélyével ­így teremtve meg a drámaiságot. Ám a zsarnokságot a lélek, az intellektus szintjén, ha nem is lehet legyőzni, de legalább oldalba lehet bökni, kibillenteni nagyképű és ijesztő zordságából a (ki)nevetéssel. Az irodalomban fellelhető abszurd helyzetek szinte már nem is abszurdak, annyira a valóság részeivé váltak: macs­kutyákat tenyészt a mai ember, bátorságát bizonygatja, de csak nevetségesen vakmerő, önpusztító módon ugrál le tornyokról, feljelenti önmagát a hatóságoknál, de nem vezeklésből, megbánásból vagy lelkiismeret­fur­dalásból, hanem mert abban a pillanatban az őszinteség a kifizetődő... amúgy sincs érzelmi élete, csak állandóan változó, kiismerhetetlen, mindenre-jó szerepei vannak. Ilyesfajta görbe tükörben szemlélheti önmagát az ember Kincses Elemér drámáit olvasva, vagy a nézőtéren ülve. S hogy zsarnok, vagy pedig a zsarnok ellenlábasa, az a lét abszurditásában jóformán macs(egy)kutya