Gabriela Adamesteanu

Letitia Arcan férjes asszony, és titkos szerelmi viszonyt folytat egyik munkatársával, Sorin Olaruval. A Sorin barátjától kölcsönzött külvárosi, lakótelepi lakásban együtt töltött idő ad értelmet és boldogságot a pár életének, ideiglenes és titkos viszonyuk két évtizeden át tart, örökös, kilátástalan jelenben, miközben fegyelmezetten élik nyilvános életüket a Bukarest közepén álló vörös csillagos Épület ötödik emeletén működő Kutató Intézetben. A látszatra és főleg nappali fényben egyszerű, tiszta szerelmet és kiegyensúlyozott szexuális kapcsolatot azonban kérdések, indokolt és alaptalan gyanúsítgatások, dilemmák terhelik. A kizárólag jelenbe ágyazott viszonyban a vitathatatlan közös nevezőt a házasságtörés lelepleződésétől, a válástól és a gyerektől való félelem jelenti. Bár a szexuális vonzalom mellett a kölcsönös bizalom és őszinteség sodorta őket egymáshoz, minél inkább megnyílnak egymás előtt, annál bizonytalanabbá válnak, annál inkább eltávolodnak egymástól. Saját és közös múltjukban kutakodnak, de családjaik sok bűnnel, tévedéssel, csalódással, túlélési kísérlettel terhelt, éppen ezért elhazudott múltja miatt a saját identitásukban sem biztosak. A generációja legjobbjai között számon tartott Adamesteanu többszólamú, realista prózájának visszatérő témája az egyén elembertelenedése a totalitárius rendszerekben: úgy tart tükröt a mának, olvasójának, hogy közben élvezetes, izgalmas, szórakoztató és elgondolkodtató könyvet ír a huszadik század történelméről. A Könyvjelző magazin 2013. április számában megjelent cikk: Félig bevallott életek

"La Dolce Vita, Fellini kacifántos szimbolikája zavarba ejtett. Nem találtuk az ajtót, amelyen beléphetnénk a mozivásznon megjelenő világba, áthidalhatatlan volt a távolság a feltekert szőnyeges, szendvicses, orosz vodkás, egyszobás teadélutánok és az olasz arisztokrácia római palotáinak mulatságai között. Elfojtott szexualitásunkból hogyan is érthettük volna meg undorukat a kicsapongástól?" Részlet a regényből A Franciaországban letelepedett Letitia rendszeresen visszatér Bukarestbe, hogy megpróbálja visszaszerezni a kommunista rezsim által elkobzott örökségét. Ezek a szülőhazájába tett utazások megannyi lehetőséget kínálnak arra, hogy visszamerüljön a múltjába. Mi maradt meg abból a titkos szerelemből, amely Sorinhoz kötötte, és micsoda választás elé állította a fér? Elszakadásuk annak idején a száműzöttek oldalára taszította Letitiát, aki immáron érett fejjel gondol vissza életére és álmaira, amelyek közül legalább egy nem hagyta el soha: hogy életéből regényt írjon. Bölcsesség és az önelfogadás gondolata lengi be ezt az érzékeny és felkavaró regényt, amely a hősnő önvizsgálatán keresztül ötven év román történelmének krónikáját tárja elénk és egyben újabb bizonyítékát adja annak, hogy Gabriela Adamesteanu a mai Románia egyik legjelentősebb hangja.