Szilágyi-Kiszler Adrienn

Audrey Rose Parker mindig is úgy gondolta, hogy képes különbséget tenni jó és rossz között. Bár a gimnázium első éveiben sokszor részt vett barátai csínytevéseiben, mégis inkább a józan gondolkodású diákok közé sorolta magát, mintsem a lázadók közé. Viszont évekkel később, amikor követi zenész barátait a napfényes Los Angelesbe, rá kell jönnie, hogy a döntéseink nem csak feketék vagy fehérek. Újonnan épített kapcsolatai megannyi lehetőséggel kecsegtetnek, azonban ugyanannyi veszélyt is rejtenek magukban. Mi képes arra, hogy elmossa a lány által eddig olyan élesnek hitt határokat, bátor és őrült cselekedetek között? Ha az új munkája, valamint Los Angeles nyüzsgő és botrányos életvitele nem lenne elég változás az életében, az eddig elérhetetlennek hitt hírességek közelében idővel saját kárán azt is meg kell tanulnia, hogy a napfény hangja nem feltétlenül olyan édes...

„Villámként vágott belém a felismerés: ilyen lehet a vihar csendje. Mintha egy vastag üveg mögött állva figyelnéd, hogyan hullik darabokra minden, mégsem hallasz semmit. A csend pedig nem békés, inkább hátborzongató: nem menedék az, csupán valamiféle intő jel, hogy valószínűleg megőrültél a veszteség fájdalmától.” Audrey Rose Parker élete első nagyobb turnémenedzseri munkájára készül. Számára a No Reason és a Foreword zenekar közös turnéjának sikerén áll vagy bukik minden: nem csak az állása és a helyrehozni kívánt hírneve a tét, de a több éves barátságai is kockán forognak. A felmerülő problémák sorra megoldódni látszanak, azonban helyüket idővel újabbak veszik át. A lány igyekszik kihozni magából a maximumot menedzserként, továbbá helyt állni nővérként és barátként. A viharos szerelem pedig akkor csap le rá, amikor a legkevésbé sem várná. Audrey tagadhatatlanul élvezi ezt a tevékeny életmódot, az események sűrűjében azonban észre sem veszi, hogy a feje fölött sötét felhők gyülekeznek… A napfény hangja című kötet folytatása ezúttal is humorral és drámával kikövezett úton keresztül kalauzolja olvasóit a romantika világába.

„Könnyebb ?lenne úgy tenni, mintha sosem létezett volna? Egyértelműen nem. A legkönnyebb az volna, ha én sem léteznék többé.” Egy évvel a tragikusan végződő chicagói éjszaka után Audrey Rose Parker és barátai továbbra is igyekeznek feldolgozni az őket ért veszteséget. A lány egyre elkeseredettebben küzd a ránehezedő gyász nyomásával. Józannak nem nevezhető döntései miatt a környezete elkezdeni félteni önmagától. Audrey maga sem tud magyarázattal szolgálni tetteire. Mindenáron meg akar szabadulni a fájdalmától, és ennek érdekében hajlandó újra bizalmat szavazni egy bizonyos, zűrös múltú exbarátnak is… A csapat élete vitathatatlanul tovább folytatódik, a két zenekar megpróbál talpra állni, így Audrey-nak alkalma nyílik ismét a munkába temetkezni. A túlélők bűntudata mardossa a lelkét, vívódása révén pedig bepillantást nyerhetünk múltjának egy-egy részletébe. Létezik kiút a kilátástalannak tűnő állapotból? Megbékél valaha a történtekkel? A sorozat zárókötete ezúttal sem hagyja drámai fordulatok nélkül az olvasóit.