Kómár-Külüs Ágnes

Egy mentálisan egészséges ember nem kínoz és nem bánt másokat! Általában a megkínzottakból lesznek a későbbiekben a kínzók.Senki nem születik úgy, hogy kínozni fogja a családtagjait, gyermekét, ám ha saját maga átéli ezt, komoly az esélye, hogy ismételni is fogja.Tévedés azt hinni, hogy a rossz anyagi helyzetű és szociális státuszú családoknál van ilyen; EU szintű tapasztalat, hogy nem kizárólag a lecsúszott család a színtere.Hazánkban még mindig él sajnos az ’ami a családban történik, maradjon a családban’ közfelfogás, miszerint mindez magánügy, a család belső ügye.Sajnos az sem ritka, hogy amikor segítséget kér valaki a családból vagy épp a hatóságoktól, a sértettet hibáztatják.A közreműködő hatósági szakemberek burkoltan ugyan, de sokszor éreztetik, hogy az áldozat hibájának tartják a bekövetkezett erőszakot, így aztán a sértettek, akár a gyermek is, végül a hatóságoktól is félnek. A gyermekjogok elismertsége és kultúrája hiányos, a megalázott helyzetbe jutottak nem kapnak biztatást. További problémák forrása a mindig hosszan elhúzódó büntetőeljárás: a sértetteteket újra és újra kihallgatják, mindegyre a bántalmazott lélek érzékenysége iránti hozzá nem értéssel. Nem járnak jobban az elkövetők sem; egyik oldal sem kap semmilyen mentális segítséget, sokkal inkább atrocitás éri őket...Az erőszak eszkalációja:– a folyamat mindig előrehalad, az erőszak szétterül, valamint fokozódik, különösen, hogy senki (ismerős, szomszéd, hatóság) nem reagál, nem mond „állj!-t”,– igazolódik a módszer, a sértett közben leépül, idegileg kikészül, pl. alkoholistává válik. Évente több ezer nő veszíti el születendő gyermekét, negyedüket a várandósság alatt is bántalmazzák. Minden negyedik elvált nővel előfordult, hogy korábbi férje a házasságuk során megerőszakolta, és minden tizedik nőt és gyermekét bántalmazzák családon belül.

Fontos, hogy a szülők a váratlan helyzetekre is felkészítsék gyermekeiket a mai világban. Például, ha megtámadják vagy autóba akarják tuszkolni őket, akkor kiabálni kell. Kiabálják azt, hogy „Apa, segíts! Apu, apu, segíts!” Ebben az esetben minden férfi oda fog nézni és észre fogják venni, hogy baj van. De még jobb, ha azt kiáltja a gyermek és bárki, aki veszélyben érzi magát, hogy „Tűz van! Tűz van!” Erre biztos, hogy az emberek reagálni fognak és elindulnak a segítségkérés irányába. Fontos továbbá egy jelszót is megbeszélni a gyerekkel, ha például valaki azt mondaná neki, hogy „Anyukád/apukád azt üzeni, hogy most nem tud érted jönni, ezért engem küldött, hogy elvigyelek hozzá.” Ha elhangzik a jelszó, akkor rendben van, de ha nem hallja a jelszót, akkor ne dőljön be az illetőnek és ne menjen vele el, ne szálljon be a kocsijába! És amúgy se szálljon be senki autójába!Továbbá, ha felnőttként támadnának meg vagy követnének minket, nem az a megoldás, hogy hazasietünk, ezzel az elkövetőt hozzánk vezetve, hanem becsöngetni vagy megütögetni a legközelebbi kaput, ajtót, ahol látunk mozgást vagy világítást. Ez utóbbi eljárás már kétszer mentette meg az életem...Amikor kisiskolás koromban történt pár osztálytársammal egy félelemkeltő eset, akkor másnap bejött egy rendőr, és felhívta a figyelmünket a „veszélyes idegenre, a ballonkabátos mutogatós bácsira, a cukros bácsira” stb.Tudjátok, mi volt ebben a tévedés? A veszélyes idegenre való felhívás.A bűnügyi statisztikák azóta kimutatták, hogy az ilyen „idegenek” nagy része nem is idegen.A jórészüket naponta látjuk, lehet éppen családtag vagy egy szomszéd, akár egy iskolai tanár, egy perverz pap vagy egy pszichopata orvos...A rendőrség a gyerekeket csak az elkövetők 1%-ára készítették fel, pedig az igazi veszély lehet, hogy pont a szomszédban leselkedik rájuk...